Joggal juttatta sokaknak eszébe a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. (FHB) többségi állami részesedésének értékesítése körüli huzavona a szép szál fenyő megmunkálásába belefogó székely bácsika esetét, aki a hosszas farigcsálás után már egy fogpiszkáló összehozásában sem igen bízhatott. Éppen ezért aligha okozott nagy meglepetést az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatósága, amikor múlt heti ülésén úgy döntött: nem hirdet győztest az FHB privatizációs tanácsadói pályázatán, mi több, eredménytelennek nyilvánítja a tendert. A 6,6 milliárd forintos jegyzett tőkéjű hitelintézet 50 százalék plusz egy szavazatnyi törzsrészvényét érintő tranzakció elnapolását így általános megkönnyebbülés fogadta a piacon: a papír tőzsdei árfolyama hétfőn 7 százalékkal emelkedett.
7 százalék – ennyivel emelkedett az FHB-részvények árfolyama a privatizáció elnapolásának hírére.
SOKVÁLTOZÓS EGYENLET. A pályázati felhívás május eleji megjelenése óta egyre több kérdés merült fel az ügylettel összefüggésben. Mivel a kiírás pusztán annyit kötött ki, hogy a tranzakció nem veszélyeztetheti sem a bank piaci pozícióját, sem tulajdonosi szerkezetének stabilitását, ugyanakkor alkalmasnak kell lennie az üzleti modell és a stratégia továbbvitelére, a privatizáció számos módja és technikája szóba jött. Kezdve a belföldi nyilvános forgalomba hozatallal, a szakmai befektető(k)nek történő értékesítésen át a szintén zártkörű, de pénzügyi befektetőknek való eladásig (Figyelő, 2005/ 20. szám). A piaci találgatásoknak további muníciót adott, hogy miközben a Pénzügyminisztérium (PM) és az ÁPV Rt. egyaránt a tőkepiaci értékesítést favorizálta, egy július közepén született határozatával a kormány a szakmai befektetős megoldás mellett tette le a garast. S hogy még nagyobb legyen a zűrzavar: az ominózus kormányhatározatot néhány nappal később visszavonták.
A privatizációs szervezet igazgatósága ezért nem is nagyon dönthetett máshogy, elvégre már nem is rendelkezett hivatalos felhatalmazással az FHB-csomag értékesítésére. Mindennek egyenes következménye a tanácsadói pályázat eredménytelenné nyilvánítása, de biztos, ami biztos, az ÁPV Rt. azt is megerősítette a döntésről hírt adó közleményben, hogy a tranzakciót levette a napirendről.
A JÖVŐ ZENÉJE. A folyamat jegelése persze olyan értelemben olaj volt a tűzre, hogy újabb találgatásokat indított el arra vonatkozóan, mikorra stafírozzák ki ismét a menyasszonyt. A Reuters pénzügyminisztériumi forrásokra hivatkozva közölte, hogy akár már az idén újrakezdődhet a magánosítási eljárás, ám az ÁPV Rt. erre reagálva újabb kommünikében nyomatékosította: nincs napirenden az FHB többségi tulajdonának semmilyen formában történő privatizációja, és a közeli terveiben sem szerepel ilyen jellegű lépés. A közleményre – különösen, hogy nem érkezett mellé „központi támogatás” – többen kapták fel a fejüket, s adtak hangot azon sanda sejtésüknek, hogy az ÁPV Rt. esetleg „magánszámot” ad elő. Azaz a tranzakció késleltetésékor már gondol a menekülési útvonalakra, amelyek a 2006-os választások után válhatnak érdekessé.
Veres János pénzügyminiszter a Figyelőnek szűkszavúan így fogalmazott: még augusztusban közlik az FHB-val kapcsolatos részletes elképzeléseket. Mindez arra enged következtetni, hogy a kormány új feladatot szán a jelzálogbanknak. Megfigyelők szerint az újabb privatizációt megelőzheti egy profilszélesítés, mivel az FHB tevékenysége jelenleg „túlontúl egysíkú”. Minthogy annak valószínűsége nem túl nagy, hogy az állam kereskedelmi bankot faragna a pénzintézetből, elképzelhető, hogy a saját fiókhálózattal nem rendelkező FHB a földalapú jelzáloghitelezés felé nyit majd. Ám, hogy ez milyen hatással lehet a hitelintézet működésére, jövedelemtermelő képességére, egyelőre nem ítélhető meg.
