Gazdaság

Elszalasztott esélyek

Miként 2003-ban, tavaly is alacsonyak voltak Magyarországon a politikai kockázatok, s közepesek a gazdasági rizikók - derül ki a Figyelő, illetve a Political Capital indexeiből. Az elsősorban a befektetők és az üzleti élet szempontjai alapján kidolgozott EcoRisk, valamint PRI részleteinek elemzéséből azonban kitűnik, hogy a status quo fenntartása nem feltétlenül erény.

Elszalasztott esélyek 1

Elkerülendő a parlamenti többség elvesztése után fenyegető permanens kormányválságot, Csehországban kész lemondani Stanislav Gross miniszterelnök. Pedig a szlovák példa arra buzdíthatta volna, hogy megpróbálkozzon a tartós kisebbségi lét állapotával. Lengyelország idő előtti választásokra készül. Juhan Parts észt kormányfő két évet sem tölthetett a posztján, mielőtt március végén lemondott. Sebaj, legalább nem törte meg a hagyományokat: az 1991-es függetlenné válás óta ugyanis egyetlen észt koalíciónak sem sikerült kitöltenie a négyéves parlamenti ciklust. Litvánia és Lettország hasonló tempóban fogyasztja kormányait-kormányfőit.

Zajlik tehát az élet a régióban, s immár hazánk sem kivétel. Magyarország a kilencvenes években még a stabilitás közép-európai szigeteként reklámozta magát a potenciális befektetők körében, ám ma már nem teheti ezt meg. Nemcsak azért, mert tavaly nálunk is volt parlamenti ciklus közbeni kormányváltás, hanem mert a politikai stabilitás egy uniós tagállamban már kisebb érték a gazdaság szereplőinek, mint a kiszámítható, követhető és sikeres gazdaságpolitika – akár cserélődő kormányokkal is.


Elszalasztott esélyek 2

Nem véletlen, hogy a stabilitás csupán az egyik, és nem is a legnagyobb súlyú komponense a Political Capital kutatóintézet Politikai Kockázati Indexének (Political Risk Index – PRI), amely az ország éves politikai-társadalmi stabilitásának egy 100 pontos skálán elhelyezett mutatója.


Az először tavaly publikált mérőszám (Figyelő, 2004/17. szám) sem csupán a nyári kormányfőváltás miatt romlott az előző esztendőhöz képest (71-ről 68 pontra), hanem mert a hétből hat alindex alacsonyabb, azaz rizikósabb helyzetet tükröző értéket mutat. Az átlagolt értékek alapján kapott 68-as PRI ezzel együtt azt jelenti, hogy Magyarország 2004-ben is alacsony kockázati sáv közepén helyezkedett el.







A PRI
SÚLYOZÁS
. A Political Capital szakértői csoportja 7 alindexet különített el a PRI összetevőiként, amelyek különböző súllyal határozzák meg a végső értékeket (lásd a táblát). Optimalizálási programcsomagjuk (GAMS) segítségével olyan függvényt találtak, amely a legjobban közelíti az öt évre megállapított politikai kockázatokat és a becsült súlyokat.

Elszalasztott esélyek 7

KETTŐS KÖZELÍTÉS.

A módszertan egyszerre veszi figyelembe az elemzők által összegyűjtött, számszerű értékeket tartalmazó adatsorokat, illetve a politikai szakértők véleményét – a komplex politikai folyamatok leírásához mindkettőre szükség van.

ÚJ SZEMPONTOK: Az előző évhez képest a 2004-es PRI értékekben a Sajtószabadság alindex kiszámításakor a Freedom House adatai mellett a Reporters Sans Fontiéres újságírókat tömörítő nemzetközi szervezet adatsorát is felhasználták (a Freedom House ugyanis még nem publikálta 2004-re vonatkozó elemzését a sajtószabadság helyzetéről, csak egy globális értékelést). Az Állam és gazdaság alindex számszerű bázisát pedig kibővítették: az állami tulajdon nagysága és a gazdasági törvénymódosítások száma mellett tekintetbe vették az amerikai Heritage Foundation gazdasági szabadságra vonatkozó általános, évenként közzétett adatait is.


Elszalasztott esélyek 8

FORRÁSOK.

Összesen 21 hazai és nemzetközi kutatóintézet és szervezet adatai, értékelései szolgáltak forrásul az elemzésekhez. A PRI – mivel csak Magyarországgal foglalkozik – jóval részletesebb áttekintést ad a politikai stabilitásról, mint a nemzetközi intézetek mérőszámai. Általános tendencia ugyanis, hogy minél több országra terjed ki a politikai rizikó vizsgálata, annál kevésbé érzékeny a besorolás az adott országban végbemenő finomabb változásokra.


MIHEZ KÉPEST?

Nem változott a besorolás és lényegében a pontszám sem a Figyelő Gazdasági Kockázati Index, azaz a EcoRisk esetében sem. A konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerő-piaci kockázatokat együttesen vizsgáló index értéke a visszamenőlegesen módosított statisztikai adatok szerint 2003 negyedik negyedévében 50,3 pont volt, míg a tavalyi hasonló időszakban 50,8 pontot mértek. Ezt az ugyancsak 100 pontos skálát használó indikátort felkért szakértőink – Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt., Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt., valamint Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. közgazdásza – állítják össze, a negyedévente közölt piaci mutatók alapján. (A tavalyi harmadik negyedév végén az EcoRisk 49,4 ponton állt, ehhez képest tehát ugyancsak minimális javulás mutatkozik.) Mindezek alapján Magyarország 2003-ban és tavaly is közepes gazdasági kockázatú országnak számított – referenciacsoportnak a nyugati típusú, modern kapitalista gazdaságokat tekintve.

Jónak értékelhető vagy inkább rossznak, hogy a rizikó faktorok alapjában keveset mozogtak 2004-ben? A „mihez képest” kérdés akkor válik érdekessé, ha belemegyünk a részletekbe. Mert például igaz ugyan, hogy a PRI csökkenése – vagyis a politikai kockázat növekedése – jórészt a kormányváltás miatti alacsonyabb stabilitási alindexnek tudható be, s mint a térség más országainak példáin láthattuk, a gazdaság külső és belső szereplőinek gyomrát ez még nem feltétlenül rántja görcsbe. Ám annál sokatmondóbb, hogy a legnagyobb súlyozású alindex, a jogbiztonság értéke is 4 pontot romlott 2003-hoz képest. Ez több összetevőből adódik: például a tavaly felállított három ítélőtábla csak a Legfelső Bíróság ítélkezési terheit könnyítette meg, ám a megyei bíróságok helyzete és a bírósági ügyintézés gyorsasága nem javult. (A gazdasági és büntetőügyek közel felének az elintézési határideje egy éven túl nyúlik.) 







Elszalasztott esélyek 17

Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. közgazdásza. A nemzetközi környezet tavaly toleránsabb volt azon problé-mákkal szemben, amelyekkel a magyar gazdaság már évek óta küszködik.


A jogalkotásban annyiban romlott a helyzet, hogy megnövekedett a rendeletek száma és a törvényekhez viszonyított aránya, ami gyengítheti a parlamenti kontroll szerepét. Kezd elharapódzni az úgynevezett „pszeudo-jogalkotás” is, amire a legeklatánsabb példák a nagyszámú adóhivatali állásfoglalások. Ezeknek ugyan nincs normatív erejük, ám lényegében mégis kötelező érvényűek az alárendelt helyzetben lévő felek számára.


A belpolitikai indíttatású, törvénnyel megvalósított intézményi átszervezések, a „Lex Szász” következményei vagy a jegybank monetáris tanácsának kibővítése sem növelte a jogbiztonsági alindex pontjait, minként az sem, hogy az Alkotmánybíróság tavaly fokozott aktivitást mutatott.








Elszalasztott esélyek 26

Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. közgazdásza.

A külső környezet a fokozatos és lassú romlás ellenére is kedvezőbb volt a magyar gazdaság számára, mint a megelőző három év bármelyikében.


Egyrészt hagyományos szerepköréből kilépve közéleti kérdésekben is megnyilvánult, másrészt rekordmennyiségű, 19 törvényi rendelkezést semmisített meg, ami egyes esetekben a jogértelmezés és jogalkalmazás bizonytalanságához vezetett. A jogbiztonság szeplője, hogy továbbra sem sikerült megválasz-tani az Alkotmánybíróság hiányzó tagjait, sem az Állami Számvevőszék alelnökeit.

KONSZENZUSKÉPTELENSÉG. Egyébként több alindex esetében is – mint a sajtó- és szólásszabadság, a korrupció, vagy a korszerű állam – többek között a stagnálás, a szükséges intézkedések további halogatása miatt esett vissza egy-két ponttal a 2003-as érték. „A politikai eliten belüli konszenzusképtelenség továbbiakban is kerékkötője lehet a stabilizálódási folyamatoknak. A reformoktól való írtózás is egyre erősebb visszahúzó erőt jelent a fejlődésben” – értékeli a belpolitikai viszonyokat Krekó Péter, a Political Capital elemzője.








Elszalasztott esélyek 35

Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt. közgazdásza.

A szigorú stabilizációs csomagok fenyegető kényszere távolról sem múlt még el Magyarországon.

Médiafronton például a jogi keretek változatlan anomáliái és hiányosságai már az Európai Bizottságnak is szemet szúrtak. Korrupciós vonalon a kormányzati „üvegzseb” repedését tükrözi a hálapénz ellen indított hadjárat sikertelensége, vagy a közpénzek kezelésének tisztaságáért felelős államtitkár távozása a kormányból – nem sokkal azután, hogy volt kabinetfőnöke is korrupció gyanújába keveredett. A korszerű állam pedig azért tűnhet egy picit (2 ponttal) még távolibbnak, mint 2003-ban, mert a kormányzat áramvonalasítást ígért a közszférában, de maradt az „államvonalasítás”. A dolgozók egyötöde továbbra is a bürokrácia sorait erősíti.. Az érzetekkel szemben viszont mérhetően is, közvélemény-kutatások által regisztráltan, 2 százalékponttal nőtt tavaly 2003-hoz képest a romaellenesség és az antiszemitizmus, miközben a teljes idegenellenesség úgy ugrott meg 10 százalékponttal, hogy közben jóval kevesebb menedékkérő érkezett Magyarországra, mint a megelőző évben. Mínusz 3 pont.







Elszalasztott esélyek 44

Somogyi Zoltán, a Political Capital igazgatója

. A gazdasági és politikai kocká-zati indexek legfrissebb értékei nem adnak okot optimizmusra.

STAGNÁLÁS. Állam és gazdaság terén – az állami vagyon nagyságát, a gazdasági törvények módosításának gyakoriságát és a gazdasági szabadság szintjét véve figyelembe – a PRI idevágó alindexéből hasonló változatlanság olvasható ki, mint az EcoRisk egészéből. A részletekbe belemenve válik azonban megint csak izgalmassá a „mihez képest”. Tavaly szakértőink decemberre 60 pont körüli gazdasági kockázati mutatót vártak, s arra is láttak esélyt, hogy Magyarország a közepes kockázatú zónából az alacsony rizikójú besorolás felé mozduljon el. Ehhez képest a mindössze 50,8 pont olyan csalódás, amelyből a statisztika rideg adatai kiszűrik a szubjektív érzetet.







Elszalasztott esélyek 53

Szabados Krisztián, a Political Capital igazgatója.

Már látható, hogy 2004-hez hasonlóan 2005 is kampányév lesz, ami további politikai kockázatot generálhat.

Hogyan jött ez össze? A részmutatókat tekintve úgy, hogy a pénzügyi kockázati index értéke kismértékben emelkedett ugyan, de még mindig nagyon közel van egy uniós országhoz képest kedvezőtlennek mondható „közepes” értékhez. „A javulás nagymértékben annak köszönhető, hogy a nemzetközi környezet sokkal toleránsabb volt azokkal a problémákkal szemben, amelyekkel a magyar gazdaság már évek óta küszködik” – von mérleget Duronelly Péter. A magas globális kockázat elnézőbbé tette a pénzügyi piaci szereplőket: az egyébként rendkívül ingatag egyensúlyú Magyarország tőkepiaca is jó befektetésnek tűnt az év elején még két-, később egyszámjegyű kamataival, miközben a kockázat relatív megítélése szinte alig változott. „Ebből világosan látszik, hogy a kockázat meglehetősen cseppfolyósan értelmezhető fogalom” – teszi hozzá az elemző. Ugyanazt a helyzetet a tőkepiac bizonyos külső körülmények mellett elfogadhatónak, más esetben viszont rizikósnak ítéli meg, ami a külső szemlélők számára illogikus piaci működésnek tűnhet.







Elszalasztott esélyek 62

Krekó Péter, a Political Capital elemzője.

A politikai eliten belüli konszen-zusképtelenség a továbbiakban is kerékkötője lehet a stabilizációs folyamatnak.

Tavaly a külső gazdasági és intézményi környezet más szempontokból is inkább kedvezőnek volt mondható. A nemzetközi kereskedelem rég nem látott ütemben bővült, az EU-csatlakozás pedig mondhatni automatikusan mérsékelte Magyarország kockázatát. A konjunktúra index 2004 első negyedévében magasra emelkedett (majdnem 65-re), majd erőteljes hullámzás mellett jócskán lement a semleges környezetnek minősíthető 50 pontos érték közelébe. „A külső környezet a fokozatos és lassú romlás ellenére is 2004 egészében viszonylag stabil és kedvező volt a magyar gazdaság számára, kedvezőbb, mint a megelőző három év bármelyikében” – emeli ki Török Zoltán. Ám a konjunktúra-index komponenseit vizsgálva úgy tűnik, hogy – különböző okok miatt – a hazai feldolgozóipar nem tudta teljes mértékben kihasználni a kedvező külső gazdasági környezet adta lehetőségeket. A gépberuházások eleddig nem tapasztalt ütemű kilengéseinek kisimításával a konjunkturális helyzet fokozatos romlása rajzolódik ki.






Az EcoRisk
A Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe (EcoRisk) négy alindex összegzéseként készül. Ezek a magyar gazdasági fejlődést meghatározó kockázatok legfontosabb dimenzióit fejezik ki.



Elszalasztott esélyek 71


KONJUNKTÚRA ALINDEX.

A gazdasági növekedés oldaláról felmerülő konjunkturális kockázatokról ad információt, a külpiaci szempontból meghatározó német gazdasági fejlődés dinamikáját kifejező IFO-barométer, a magyar exportorientált növekedés szempontjából kulcsfontosságú feldolgozóipari termelés, a vállalati konjunkturális várakozásokat megjelenítő gépi beruházások és a stabilitást/kiszámíthatóságot kifejező infláció alakulása alapján.
PÉNZÜGYI ALINDEX. Az eurózónához képest aktuálisan fennálló kamatfelár, a hosszú távú kamatvárakozások, az árfolyam-volatilitás és a külföldiek kezében levő állampapírok átlagos lejárata alapján a pénzügyi piacokon kifejeződő legfontosabb kockázatokat mutatja.

EGYENSÚLYI ALINDEX. Az államháztartás helyzete, a lakosság megtakarítói pozíciója, a folyó fizetési mérleg egyenlege és annak nem adósság típusú finanszírozása alapján a makrogazdasági egyensúlyi kockázatokat szintetizálja.


MUNKAERŐ-PIACI ALINDEX. A gazdasági aktivitás, a munkanélküliség, a munkaegység-költség, illetve a versenyszektor és a költségvetési szektor közötti létszámarányok alapján fennálló kockázatokat fejezi ki.



Elszalasztott esélyek 72


AZ INDEX KISZÁMÍTÁSA.

Az alindexek értékét 0-tól 100-ig terjedő skálán számítjuk, ahol a 0 a lehetséges legmagasabb kockázatot, a 100 pedig a tökéletes kockázatmentességet fejezi ki. A négy alindex egyforma súllyal szerepel, az alindexeken belül az egyes komponensek súlya szintén azonos. A konkrét skálaértékek megállapításánál lehetőség szerint a külsőleg adott referencia-értékeket (például a gazdasági aktivitásra, illetve a munkanélküliségre vonatkozó mutatóknál az Európai Unióban megfogalmazott célkitűzéseket) tekintettük viszonyítási alapnak, ezek hiányában a tapasztalati értékek alapján szakértői becslést alkalmaztunk. A részindexeket alkotó komponenseket negyedévente, egyelőre visszatekintő jelleggel közöljük.

 


Az azonban, hogy a kedvező külső feltételek nyújtotta eséllyel a magyar gazdaság nem tudott teljes mértékben élni, leginkább az egyensúlyi kockázat indexével bizonyítható. Ezen mutató 2003 végén (21,4 ponttal) vészesen közel állt a „nagyon magas“ kockázati értékhez. Mint Bartha Attila rámutat, 2004-ben kedvező nemzetközi környezetben, az EU-csatlakozás pozitív hatásaitól is segítve, joggal remélhettük a gazdasági kockázat mérséklődését. Az esély azonban kihasználatlanul maradt: az egyensúlyi kockázatok nem csökkentek eléggé, a munkapiaci feszültségek pedig felerősödtek.” S az elemző levonja a következtetést: „A szigorú stabilizációs csomagok fenyegető kényszere távolról sem múlt még el.”

BORÚS KILÁTÁSOK. Az elszalasztott esélyek – miközben más új EU-tagországokban sikerrel teljesültek a konvergenciaprogramokban benyújtott vállalások – konzerválták a meglévő rizikófaktorokat, és Magyarország pillanatnyilag igen messze van attól, hogy visszakapaszkodjon az „alacsony” kockázati értékű zónába, ahol 2000 elején tartózkodott. Az idei kilátásokat tekintve ugyanis a szakértők sokkal borúlátóbbak, mint tavaly. A konjunkturális kihívások minden bizonnyal nőnek, a globális kockázattűrés gyengülése pedig a pénzügyi alindex további javulását nehezítheti meg.

A munkaerő-piaci rizikók pedig már tavaly is érzékelhetően romlottak. Főként azért, mert az év második felében emelkedni kezdett a munkanélküliség (az új EU-tagországok közül egyedül nálunk), és kedvezőtlenül alakult az ország fajlagos bérköltség alapon számított versenyképessége is. A konjunktúra lanyhulásával párhuzamosan pedig tovább nőnek a veszélyek, különösen, ami a munkanélküliségi rátát illeti. A kulcsfeladat tehát az egyensúlyi pozíciók rendbetétele lenne – ezt azonban a választások közelsége felettébb kétségessé teszi. „Már látható, hogy 2004-hez hasonlóan 2005 is kampányév lesz, ami további politikai kockázatot generálhat” – összegzi a kilátásokat Szabados Krisztián a Political Capital igazgatója.

„Mihez képest?” A most csalódást keltő stagnálás a jövő évi értékeléskor akár eredménynek is minősülhet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik