Hol van már az az idő, amikor történelmi sérelmek nyomták rá bélyegüket a francia-magyar kapcsolatokra? A fordulat jeleként Jacques Chirac francia köztársasági elnök tavaly júniusban Thesszalonikiben a nemzetközi sajtó előtt méltatta Medgyessy Péter magyar kormányfő francia tudását, amitől annyira el volt ragadtatva, hogy még a nemzeti kisebbségek jogainak szava-tolására vonatkozó magyar törekvéseket is nyílt támogatásáról biztosította. “Hát ellent lehet mondani valakinek, aki ilyen jól beszél franciául?” – nyájaskodott az Élysée-palota lakója.
Balázs Péter magyar EU-nagykövet. Barnier-val együtt folytatják.
Noha a francia diplomácia később szép csendben kihátrált az államfő “felelőtlen” ígérete mögül, a két politikai vezetés között nagyrészt éppen a közös nyelv kapcsán kialakult rokonszenv azóta is töretlen. Annyira, hogy a jövendőbeli magyar bizottsági tag hírek szerint a felsőszintű egyeztetéseknek is köszönhetően éppen egy francia biztos oldalán foglal majd helyet. (Mivel a jelenlegi Európai Bizottság hivatali idejéből a bővítés után még hátralévő fél évre nem volt értelme újraosztani a tárcákat, a tíz új biztos mindegyike egy tapasztalt kollégánál “gyakornokoskodik” majd.)
Egyébiránt Balázs Péter EU-nagykövet, a magyar kormány jelöltje többek között szintén a francia tudásával bűvölte el Michel Barnier-t, a regionális politikáért felelős biztost, akivel május elsejétől fél éven át “társbérletben” lakik majd. Rossz nyelvek szerint Barnier-ről eleve tudni lehetett, hogy csak franciául kiválóan beszélő új kollégát hajlandó maga mellé venni. Bár a környezetéből Romano Prodi bizottsági elnök hivatalos döntéséig nem erősítik meg a Budapesten egyesek szerint kissé elhamarkodottan bejelentett párosítást, mindazonáltal sokatmondóan megjegyzik: “Barnier úr jól ismeri és nagyra becsüli Balázs urat”. Az ismeretség az uniós alkotmányozással foglalkozó Európai Konventből való, ahol a két férfiú együtt koptatta a küldöttek padját. Kettejük közelebbi barátságkötésében közvetve nagy szerepe volt a “karmesternek”, Valéry Giscard d’Estaing konventelnöknek – volt francia államfőnek -, akiről a folyosókon az a hír járta, hogy csak a francia nyelven elhangzott felszólalásokra figyel oda. Így aztán a magyar kormányt a külügyi tárca integrációs államtitkáraként képviselő Balázs is rendre Voltaire nyelvén szólt hozzá a vitához, felhívva magára jövendőbeli munkatársa figyelmét.
Michel Barnier, az EU regionális politikáért felelős biztosa.
REFLEKTORFÉNY. Még Balázs Péter sem tudja, pontosan mi lesz a munkaköre francia kollégája mellett. A regionális politikai terület első pillantásra főnyereménynek számít. Hiszen a mezőgazdaságot is beleértve talán nincs még egy témakör, amely ennyire fontos lenne az újonnan csatlakozó országok számára. A magyar biztos – és személyén keresztül Magyarország – óhatatlanul nagyobb reflektorfényben lesz, mint más, kevésbé kurrens területekre kerülő kollégái. Ettől persze még több pénz nem terem az országnak, felbecsülhetetlen értéke lehet viszont annak, hogy a következő többéves költségvetés előkészítése és a felzárkóztatási politika reformja idején közel lesz a tűzhöz. Tovább növeli a poszt ázsióját, hogy az alkotmányozási vitába és az intézményi reformokba is bele lehet majd kotnyeleskedni.
A “tizek” listája
Ciprus: Markosz Kiprianu, pénzügyminiszter
Csehország: Milos Kuzvart, korábbi környezetvédelmi miniszter
Észtország: Siim Kallas, korábbi miniszterelnök
Lengyelország: Danuta Hübner, európai ügyi miniszter, korábbi főtárgyaló
Lettország: Sandra Kalniete, külügyminiszter
Litvánia: Dalia Grybauskaite, pénzügyminiszter
Magyarország: Balázs Péter, állandó EU-képviselő, korábbi integrációs államtitkár
Málta: Joe Borg, külügyminiszter
Szlovákia: Jan Figel, korábbi főtárgyaló
Szlovénia: Janez Potocnik, európai ügyi miniszter, korábbi főtárgyaló
ELZÁRKÓZÓK. Brüsszelben egyesek arról is meg vannak győződve, hogy a beköszönő biztosoknak nem lesz érdemi beleszólásuk a munkába. Ugyanakkor a feladat súlyán, a friss erő ambícióin és a befogadó biztostárs együttműködési készségén is sok múlik majd. A 20 tagú irányítótestület jelenlegi tagjai közül ugyanis nem mindenki kapkodott az új kollégák után. Frits Bolkestein, a belső piacért felelős bizottsági tag és Mario Monti, a versenyjogi biztos például – állítólag az általuk felügyelt terület különleges jelentőségére és érzékenységére hivatkozva – kifejezetten kérte Romano Proditól, hogy ne vezényeljenek mellé új tagállamból érkező gyakornokot. A brit Chris Patten szerint ellenben a külkapcsolatok terén annyi a bokros teendő, hogy akár három segítőkéz is elkelne.
A tanulófélév elteltével viszont nagyot fordulhat a világ, hiszen – ha csak a “gyakornokok” személyét illetően az őket küldő kormányok időközben meg nem gondolják magukat -, az új, november elsején hivatalba lépő Európai Bizottságban már a mostani kezdők jelenthetik a folytonosságot. Utána lesz csak igazán nagy tétje annak, hogy az új tagországok embere valahol “díszpinty” marad-e, avagy valóban felelősségteljes posztra kerül.