Még egy hónapja sem volt, hogy a távközlési eszközöket gyártó Alcatel a szektorra jellemző globális visszaesés egyik legbiztosabb túlélőjének tűnt. Aztán a telekommunikációs ágazat társaságai nekiálltak felülvizsgálni 2003-ra vonatkozó kiadási terveiket, s hamar világos lett, hogy a reményekkel ellentétben jövőre még nem várható fellendülés. A kapacitás továbbra is túl nagy, a kereslet túl kicsi, a tőke pedig túl kevés ahhoz, hogy az ágazat helyzete 2004 előtt pozitívra fordulhasson. „Még mindig a halálvölgyben vagyunk” – fogalmaz John Ryan, a San Franciscó-i RHK piackutató cég vezetője, aki szerint a távközlési eszközök eladásai a 2001-es 5 és a tavalyi 26 százalékos csökkenés után jövőre további 6 százalékkal gyengülnek.
Serge Tchuruk. Az Alcatel számai nem túl fényesek, de a konkurens társaságok eredményei még rosszabbak.
KÉTELYEK. A komor hírek miatt újabb kételyek támadtak az Alcatellel kapcsolatban. Bár 2000 óta megszüntetett 47 ezer munkahelyet az akkori 130 ezerből, s az elmúlt 12 hónapban 25 százalékkal leszorította a működési költségeket, a francia high-tech szektor koronaékszere még mindig komoly kockázatokkal kénytelen szembenézni, sőt az is előfordulhat, hogy 2005-re likviditási válságba kerül. Emiatt a Merrill Lynch és a Deutsche Bank novemberben egyaránt rontott részvényeinek megítélésén, és a papírok eladását javasolták ügyfeleiknek. A La Tribune francia üzleti napilap november 19-én Túléli-e az Alcatel a távközlési válságot? címmel jelentetett meg cikket. Másnap a Moody’s Investors Service – követve a Standard & Poor’s korábbi lépését – újra leszállította a társaság hitelkockázati besorolását, amely így már három fokozattal a befektetésre ajánlott kategória alatt van.
Mindez elég gyászos így együtt, a temetés azonban elmaradt. A befektetők furcsamód nem hallgattak a szakértőkre, s kitartóan vásárolták az Alcatel részvényeit. November 19-e óta a hónap végéig az árfolyam 15 százalékkal, 5,62 dollárra emelkedett, miután előzőleg több mint a kétszeresére nőtt a szeptember 24-i mélyponthoz képest. Igaz, a részvények még így is 74 százalékkal kevesebbet érnek, mint az év elején, de a riválisok ennél többet vesztettek: az amerikai Nortel Networks árfolyama 75, a mobil eszközöket gyártó svéd Ericssoné 79 százalékkal gyengült az idén. A befektetők díjazzák, hogy a távközlési ipar történetének eddigi legsúlyosabb mélyrepülése idején a francia óriásvállalat kiemelkedett vetélytársai közül. „Az Alcatel egyszerűen jobban vészeli át a visszaesést, mint mások” – mutat rá Per Lindberg, a Dresdner Kleinwort Wasserstein brókerház londoni elemzője.
Elég csupán az árbevételi adatokra pillantani. Az idei első kilenc hónapban a cég forgalma 12 milliárd dollár volt, ami 35 százalékos romlás ugyan éves összevetésben, de a Nortel és a Lucent Technologies még rosszabbul szerepeltek, eladásaik 43, illetve 48 százalékos zuhanásáról számolva be. „Két évvel ezelőtt sok riválisunk nagyobb volt nálunk, most viszont már mi vagyunk a nagyobbak” – mondja Serge Tchuruk, az Alcatel igazgatósági elnöke és vezérigazgatója. Úgy látja, a társaság az erősebb globális jelenléttel és a diverzifikáltabb termékkínálattal tudta jobban kivédeni a visszaesés hatásait.
VEHEMENCIA. Az Alcatel egyszersmind meglepő vehemenciával tett túl a konkurencián a költségek csökkentésében, továbbá a pénzforgalmi teljesítmény javításában. Az idei harmadik negyedévben csaknem 4 százalékponttal, 27,5 százalékra fokozta bruttó nyereségrátáját, s az elemzői várakozásokat 200 millió dollárral meghaladó üzemi készpénztöbbletet ért el. Az ilyen mutatók láttán még az Alcatelről negatívan vélekedő elemzők is arra tippelnek, hogy a vállalat – valamikor 2003-ban – az ágazat szereplői közül elsőként lesz újra nyereséges üzemi szinten.
Csakhogy van itt egy nagy „ha”, s ez az, ami aggasztja a hitelminősítőket. Az Alcatel annyira sikeres volt a vagyoneladásokban, a készletek csökkentésében és a költségek lefaragásában, hogy mostanra alig marad mozgástere. A Moody’s számítá-sai szerint a vállalat akkor marad működőképes, ha eladásai jövőre nem gyengülnek jobban 25 százaléknál, s egyúttal végrehajtja a tervezett további költségcsökkentéseket. Amennyiben a forgalom ennél rosszabbul alakul, a likviditás veszélyesen alacsonyra süllyedhet 2005-ben.
Tchuruk alaptalannak ítéli az ilyen félelmeket, mondván: az árbevételnek csak kétharmada származik a távközlési eszközök értékesítéséből (a többit a műholdak, az ipari alkatrészek és egyéb berendezések gyártása adja), s így a távközlési társaságok kiadásainak 40 százalékkal kellene jövőre visszaesniük ahhoz, hogy az Alcatel összeomoljon. Mindazonáltal – biztos, ami biztos – Tchuruk a költségek további 25 százalékos leszorítására adott utasítást a menedzsereknek, amibe beletartozik a kutatás-fejlesztési költségvetés megnyirbálása, valamint újabb 23 ezer állás felszámolása 2003 végéig. „A nullszaldós pontot jóval lejjebb visszük ahhoz képest, amit a piactól várunk” – mondja az elsőszámú vezető, aki továbbra is tartja magát ígéretéhez, hogy jövőre nyereségessé teszi az Alcatelt.
Célja azonban nem csupán a pozitív mérleg. Arra is törekszik, hogy a vállalat újra látványosan növekedjék, s úgy véli, a piaci pozíció megfelelő ehhez. A recept: részint megtartani a széles termékkínálatot, részint erősíteni bizonyos területeken, köztük a szélessávú internet-hozzáférésben, ahol az Alcatel már ma is egyértelműen világelső. A társaság az európai és az amerikai piac beszűkülése ellenére továbbra is sokat invesztál a digitális előfizetői vonalas technológiába (DSL), és folytatja a száloptikai K+F-et. A San José-i Infonetics Research távközlési tanácsadó cég kimutatása szerint az évi 2,2 milliárd dolláros DSL-piacon az Alcatel részesedése a második negyedévi 33 százalékról a harmadik negyedévben 40 százalékra nőtt, ami már 14 százalékpontos előnyt jelez a második legnagyobb szereplővel, az amerikai UTStarcommal szemben. Ráadásul az Infonetics azt prognosztizálja, hogy az általános gyengélkedés közepette a globális DSL-piac 11 százalékkal fog bővülni jövőre. Az Alcatel Kínában is jól teljesít, az RHK piackutató cég szerint az első félévben 4-ről 12 százalékra növelte részesedését az ottani gyorsan fejlődő száloptikai piacon.
Ezzel együtt, ha a távközlési szektor válsága elhúzódik, Tchuruk további karcsúsításokra kényszerülhet. Az amerikai Technology Business Research statisztikája szerint a világ nyolc vezető távközlésieszköz-gyártója közül az Alcatelnél a legalacsonyabb az egy alkalmazottra jutó árbevétel. A vállalat az üzeminyereség-ráta tekintetében is lényegesen rosszabbul áll, mint a Cisco Systems, a Nokia, a Motorola és a Siemens. Elemzők szerint sokkal karcsúbbá és hatékonyabbá kell válnia ahhoz, hogy megfelelhessen a részvényárfolyamába már beárazott nyereségnövekedési várakozásoknak.
MOZGÁSBAN. Az utóbbi időben több francia nagyvállalat vezérigazgatóját mozdították el – Jean-Marie Messier-t a Vivendi Universal, Michel Bont a France Télécom éléről -, de ágazati források szerint valószínűtlen, hogy Tchuruk hasonló sorsra jutna. Jó kapcsolatai vannak a francia üzleti körökkel, s tagja a Société Générale bank és a TotalFinaElf olajtársaság igazgatóságának. A befektetők nem őt teszik felelőssé az Alcatel bajaiért. Méltányolják, hogy a boom éveiben nem halmozott föl óriási adósságokat kockázatos akvizíciókkal, és elismeréssel adóznak annak, ahogyan a viszszaesés idején kormányozza a társaságot.
A 64 esztendős Tchuruk persze nem marad örökre az Alcatel élén. Öt éven belül nyugdíjba akar menni, s már ki is szemelte utódját, a jelenleg a második legnagyobb francia távközlési társaságot, a Cégétel mobilszolgáltatót dirigáló Philippe Germond személyében, aki január elsejétől az Alcatel elnöke lesz. Tanulóévei aligha kezdődhetnének keményebb időben. De ha Tchuruk sikeresen kivezeti az Alcatelt a halálvölgyből, Germond-nak jó esélye lesz arra, hogy amikor a távközlési szektor újra életre kel, már a világ legnagyobb eszközgyártójának irányítását vegye át.
