Az Ön által vezetett vállalkozás csak az utóbbi napokban került a figyelem középpontjába, amikor a Deloitte &Touche közép-európai technológiai cégekről készített “Fast 50” rangsorában az első helyre került. Miként jött össze az ehhez szükséges 2337 százalékos árbevétel-növekedés?
– A D&T a bevételek elmúlt három évben bekövetkezett, összesített növekedését vizsgálta. Mint minden technológiai cég, mi is nagyon szerény alapokról indultunk. Éves bevételünk 1999-ben mindössze 10 millió forint körüli volt. Igaz, gyakorlatilag egy iskolai társaság köré szerveződött kis csapatunk, amely azóta 40 főre bővült. Főként bankoknak – például a HVB-nek, a CIB-nek – szállítunk elektronikus megoldásokat, s bevételünk mintegy 60 százaléka külföldi megbízásainkból folyik be. A jelenlegi méretünket azonban külső tőke bevonása nélkül, saját erőnkből értük el. A növekedési ütem nem tartható fenn, de azért az idén a tavalyi bevétel dupláját várjuk.
– Bár a D&T listáján szerepel még néhány 2 ezer százalék feletti növekedési adat, a technológiai szektorban nem számított sikerévnek a 2001-es esztendő. Mit gondol, milyen jövő vár az IT iparágra itthon és világszerte?
– A hazai helyzet eléggé speciális, hiszen a technológiai szektor kialakulása itt nem csupán egy új gazdasági modell. Nálunk a rendszerváltás után a gazdasági életbe berobbant új generáció törekvéseit is jelképezi a hazai feltörekvő cégek csapata. Ráadásul nálunk van egyfajta összetartás, s az információcsere is hatékonyabb, így a hazai cégek a nagyvilágban is megtalálhatják a helyüket. Persze a fuzionáló óriásokkal nem tudjuk felvenni a versenyt, de egy-egy speciális részterületen jól szerepelhetünk. Az IND is a legnagyobbakkal dolgozik együtt, ezek termékpalettáit nagyon jól kiegészítheti egy-egy kipróbált szoftvermegoldásunk, amelyet termékké fejlesztünk, s a nagyok csatornáin értékesíthetünk.
– Az amerikai gazdaság kilátásai azonban nem túl rózsásak, ráadásul az esetleges Irak elleni háború is veszélyekkel jár. Nem gondolja, hogy újabb szűk esztendők várhatnak a technológiai szektorra?
– Véleményem szerint Amerika képes úgy háborúzni, hogy annak a kiterjedését megakadályozza, ahogyan ez korábban többször sikerült, így a gazdaságra inkább élénkítő hatással lehet egy ilyen akció. Egy hosszan tartó Irak elleni háború akár tartósabb növekedést is megalapozhat, más kérdés, hogy morálisan mennyire indokolható meg a drasztikus katonai fellépés.
– És mi lesz a tőzsdékkel? Képesek lesznek a piacok jó teljesítményre?
– A hazai tőzsdét illetően pesszimista vagyok, bár a kormány börzeélénkítő csomagja vagy valamilyen regionális összefogás segíthet. Ugyanakkor az unióban sem jó a helyzet, hiszen Németországban bezár a technológiai tőzsde, a Neuer Markt, s az amerikai Nasdaq is sokéves mélypontján tanyázik.
– Idehaza viszont az államháztartás tervezett idei hiánya fenyeget többéves negatív rekorddal. Mit gondol, miként lehetne az efféle helyzeteknek elejét venni?
– A hazai politikának meg kell tanulnia, hogy nem csupán négyéves ciklusokban kell gondolkodni, s nem a mindenkori választások idejére kell az eredményeket produkálni. A pénzeket pedig hatékonyabban is el lehetne osztani. A Széchenyi Tervben például nagyon sok olyan apró cég kapott támogatást, amely végül is nem értéket termelő fejlesztésekre, inkább a mindennapi létfenntartásra költötte a pályázati pénzeket.
– Ha már a pályázatoknál tartunk: az autópálya-építések ütemezéséről még a kormányzaton belül is vita van. A szabad demokraták elnöke 800 kilométernyit szeretne, az SZDSZ-es szakminiszter viszont a program lassítását hirdette meg.
– A legendásan lassan épülő autópályákról a családban is sokszor beszélgetünk. Mivel miskolci vagyok, s sokszor hazajárok Pestről, a saját bőrömön tapasztalom a helyzet súlyosságát. Az öcsémmel nemrég kiszámoltuk, hogy ha Amerikában is az itthoni sebességgel épültek volna az autópályák, akkor a keleti és a nyugati part között 150 évbe telt volna a sztráda megépítése, azaz még ma sem lenne készen…
