Veszélyes vizekre

evezhet a magyar diplomácia, ha lebegteti az uniós csatlakozási tárgyalásokon már lezárt fejezetek újranyitását.#<# Két szempontból is ártalmas lehet ez a politika: egyfelől adut adhat a jelenlegi tagállamok kezébe, hogy még jobban kitolják a csatlakozás papíron 2004. január elsején egyelőre még lehetséges, de valószínűleg fél-egy évet csúszó időpontját. Másfelől pedig a belpolitikai vitákon keresztül felélesztheti az odamondogató magyar virtust, ami a sokakban szunnyadó europesszimizmus terjedéséhez vezethet. Kovács László külügyminiszter szavai persze megnyugtatóak (“semmi olyat nem szabad tenni, ami lelassítaná Magyarország csatlakozási folyamatát”), nem világos azonban, hogy az eddig félretett fejezetek tekintetében milyen megfontolást takar a “finomhangolásra” és a pozíciók javítására való utalás. Egy fejezet ugyanis vagy lezárt (ideiglenesen) vagy nyitott. Félő, hogy a jelenlegi kormányzat lebegtető diplomáciája elődje gyakorlatát követi. Az Orbán-kabinet a csatlakozással kapcsolatos retorikai fordulatokból nem egyszer belpolitikai tőkét kívánt kovácsolni, igaz, a tárgyalásokon dicséretes gyorsággal haladt előre. Vegyük a leggyakrabban emlegetett földkérdést! Ha el is tekintünk attól, hogy a magyar agráriumnak milliárdos tőkeinjekcióra lenne szüksége, és hosszú távon tarthatatlan a külföldi tőke távol tartása ettől a szférától, akkor sem állja meg a helyét a lengyelekkel kötött, a magyarnál “kedvezőbb” uniós földalkura való minduntalan hivatkozás. (Lengyelországban 12 évig nem vehetnek termőföldet a külföldi jogi és magánszemélyek, míg nálunk ez az időszak csak 7 év lesz, 3 éves védzáradékkal kiegészítve.) A legnagyobb uniós tagjelölt alapvetően más induló helyzetben van. Agrárnépessége a teljes lakosság 25 százalékát teszi ki, míg Magyarországon ez az arány bőven 10 százalék alatt van. Továbbá a lengyel szabályozás jelenleg liberálisabb, mint a magyar: a külföldiek földvásárlása ugyan engedélyhez kötött, de nem tilos. Éppen elég sok kétség gyűlt össze ismét a bővítéssel kapcsolatban, az őszi ír népszavazástól a ciprusi kérdésen keresztül a több helyen kormányra került szélsőjobb “bezavarásáig”. Nincs értelme az – amúgy teljesen felesleges – újbóli fejezetnyitás lebegtetésével saját dolgunkat nehezíteni.