Hol is rendezhettek volna estélyt az angol uralkodók közül elsőként Magyarországra látogató II. Erzsébet tiszteletére, mint a legendás Gundel étteremben? A tulajdonos Láng György azonban nem először találkozott hivatalos minőségben az angol királynővel, hiszen az ötvenes évek második felében, a New York-i Waldorf Astoria bankett osztályának helyettes vezetőjeként volt már szerencséje üdvözölni Őfelségét.
NEM KELL A REKLÁM. A cégvezető, ha úgy tartja jónak, szemben úszik az árral, hiszen korunkban tényként kezelik, hogy a gyilkos konkurenciaharcban elvész, aki nem reklámoz. “Baj van, ha már egy éttermet hirdetni kell. Egy vendéglátóhelynek nemcsak nagyszerűnek, hanem minden pillanatában érdekfeszítőnek is kell lennie, amelyről folyton érdemes írni. Mindemellett a vendég is érezze magát annyira jól, hogy önkéntelenül is elmesélje az itteni élményeit az ismerőseinek, újabb betérőket toborozva. A nyitásunk óta eltelt tíz év alatt egyetlen sor hirdetést sem adtunk fel – legalábbis tudtommal és beleegyezésemmel nem -, mégis minden este sokan megfordulnak itt” – szögezi le az üzletember. Büszke rá, hogy sikerült elérniük: nemcsak az látogatja a Gundelt, aki látni akar valami fontosat, hanem az is, aki azt akarja, hogy őt lássák.
“A világ egyik legtehetségesebb kocsmárosa, aki úgy tud az ételről és az italról beszélni, hogy az ember jól lakik, mielőtt nekilátna a főztjének, ezért keveset szolgálhat fel. Mindenki irigyelheti, mert amellett, hogy jókat eszik és iszik, az ő korában már nem mindenki mondhatja el, hogy két 15 évnél fiatalabb gyereke van” – ad humoros jellemzést az üzletemberről barátja, Alexander Bródy, az író Bródy Sándor unokája.
Makk Károly filmrendező hasonlóan jó véleménnyel van Láng Györgyről: “A konyhaművészet polihisztora, aki remekül főz, hegedül, ír, rajzol, társalkodik. Amikor megnyitotta a Gundelt, meghívta néhány barátját az ünnepi vacsora próbakóstolására. A szakemberek elkezdték ízlelgetni az ételeket, s bennünket is megkérdezett, hogy miként lehetne a menüsort jobbá tenni. Az ételek a javaslatok hatására komoly változásokon estek át. Olyan volt ez, mint az első próba és a színházi premier közötti különbség”.
LÁNG GYÖRGY 77 éves, négy esztendős korától kezdve hegedűművésznek készült. 1946-ban az Egyesült Államokba emigrált. Zenekari hegedűsként kereste a kenyerét, egyéves olaszországi ösztöndíjat is kapott, ám amikor Jasha Heifetz egyik koncertjén rádöbbent, hogy soha nem lesz akkora művész, mint a világhírű szólista, 26 évesen más munka után nézett.
A legalacsonyabbról indulva, konyhai segédként kezdte a vendéglátószakmát, s tízegynéhány év elteltével a Restaurant Associates egyik vezetőjeként, majd a híres Four Seasons étterem főnökeként nyerte el a szakma elismerését.
1969-ben saját lábra állt: megalapította a világ első nemzetközi vendéglátó-ipari szaktanácsadó cégét, a George Lang Corporation-t, amely azóta mintegy 25 országban több száz étterem létesítését menedzselte. Láng György a budapesti Gundel mellett a New York-i Café des Artistes feltámasztását is magáénak mondhatja.
Nős, jelenleg második feleségével, Jeniferrel él. Három gyermeke közül Brian 46, Simon 14, Gigi 8 éves.
MAXIMALISTA. A Gundel szempontjából meghatározónak bizonyult, hogy Ronald S. Lauder és a fiatalkorában hegedűművésznek készülő Láng György – két “Amerikába szakadt hazánkfia” – 1990-ben elhatározta: visszatérnek Magyarországra. Azon gondolkodtak csak el, hogy valami teljesen újba fogjanak, s építkezzenek a nulláról, vagy egy hajdan nagyhírű vállalkozást vezessenek vissza a csúcsra. Ez utóbbi mellett döntöttek, amikor kiszemelték a Gundelt, melyet végül sikerült is megvásárolniuk. “Úgy véltük, ha az éttermet olyanná tudjuk varázsolni, amilyennek Gundel Károly bácsi az előző századfordulón megálmodta, akkor tettünk valamit azért, hogy Budapest egy lépéssel közelebb kerüljön ahhoz, hogy olyan legyen, mint fénykorában” – emlékszik vissza a társtulajdonos.
Gundel Károly előtt Wampetichnek hívták a később világhírűvé vált éttermet, az előző bérlője után. A kérdésre, hogy nem gondolták-e Láng-Lauderre változtatni a vendéglátóhely nevét, Láng úr azt feleli: volt erről szó, de elvetették, mert a legfontosabbnak a történelem visszahozását tartották. “Nem azért fogtunk bele ebbe a vállalkozásba, hogy a legtöbb pénzhez jussunk a legrövidebb idő alatt” – fűzi hozzá. Láng György az étterem látogatottsága alapján mégis úgy véli, az elképzeléseiket nemcsak megvalósították, hanem sok tekintetben túlszárnyalták. Persze, mint mondja, egy terv végrehajtásánál nem a cél a fontos, hanem az út. Mert nagyszerű érzés, ha egy álmunk beteljesült, ugyanakkor szomorú is, mert hová indulunk tovább, ha valaminek a végére értünk. Az üzletembernek “szerencsére” nincs ilyen gondja, hiszen maximalista: a legapróbb, más által észre sem vett hibákat is szóvá teszi a személyzetnek és kijavíttatja.
Láng úr nem esik kétségbe, ha egy ötlet nem azonnal pattan ki a fejéből. A Bagolyvár éttermet például már a Gundel megvásárlásának másnapján bezárta, mert nem tudott mit kezdeni vele. Ám amikor az egyik híres New York-i étterem főszakácsa arra kérte, hogy ajánljon neki egy budapesti éttermet, ahol megkóstolhatná a helyi középosztály kedvenceit, s rájött, hogy egyetlen olyan vendéglőt sem ismer, ahol visszaköszönnek gyermekkora ételei, azonnal döntött a Bagolyvár profiljáról. A vendéglőt úgy alakította ki, hogy minden – a kínálat, a terítő, a tálalás – az otthont, a háziasságot hangsúlyozza. A “nagymosásnapi köménymagleves buggyantott tojással” elnevezésű étel például onnan kapta a nevét, hogy mivel gyorsan elkészíthető, édesanyja olyankor főzte, amikor kevés ideje volt. “Amikor Budapestre érkezünk, feleségem elsőként mindig a Bagolyvárba akar jönni, hogy ehessen egy tökfőzeléket” – jegyzi meg a társtulajdonos, aki az étterem emblémáját is maga tervezte és rajzolta meg.
VELŐSEN.Az emberi oldalt fontosabbnak tartja a profitnál, nem véletlenül örül annak, hogy az Egyesült Államokban a Knopf kiadó által megjelentetett életrajzi könyve – e társaság kötött nemrég szerződést Bill Clintonnal önéletrajzának kiadására – nagy sikert aratott, s különösen jól esik neki, hogy milyen érdeklődéssel fogadták idehaza a magyar kiadást, mely tavaly jelent meg Terítéken az életem címmel.
“Mindent tud, ami az étellel, itallal kapcsolatban fontos. Az esküvőm után a Gundelben tartottuk az ünnepi ebédet, melynek menükártyáit saját kezűleg írta a gyönyörű, kalligrafikus írásával. Ezzel is nagy hatást váltott ki a vendégek körében, a spanyol trónörökös is eltette emlékbe” – meséli Habsburg György, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
Láng György számos grandiózus tervet valósított már meg, de a legkisebb apróságoknak is örülni tud. Életkedvének talán ez a titka. S hogy mi képes lelkesíteni azt az embert, aki számos világhírességet látott vendégül? Jó példa erre, amit a könyvében található egyik receptről mond: “Marhavelő pirított kenyérszeleteken. Hát van ennél jobb?”
