Szinte a csillárokon is lógtak szeptember 5-én a bostoni Copley Marriott Hotel nagytermében, annyi részvényes hallgatta feszülten, amint Carly Fiorina, a Hewlett-Packard (HP) vezérigazgatója és Michael D. Capellas, a Compaq Computer első embere kifejtette annak a szenzációs üzletnek a részleteit, amelynek során a HP 25 milliárd dollárért megvásárolja régi vetélytársát. Amikor 30 perccel később távoztak az emelvényről, alig akadt valaki, aki tapsra ütötte volna össze a tenyerét. “Ez két vergődő cég, s így próbálnak életben maradni, miközben már mindkettőt teljesen a falnak szorították” – állapította meg lemondóan a fejét csóválva Sanjay Jhaveri, a zürichi központú Vontobel Asset Management technológiai elemzője.
Defenzív fúziókRövid tőmondatokban ismerte el Carly Fiorina, a HP elnök-vezérigazgatója, hogy embert próbáló feladatra vállalkozott, amikor eldöntötte, hogy cége fúzióra lép a mindeddig ősellenségnek tekintett Compaqkal. “Nehéz lesz megteremteni a szinergiát. Ehhez elhatározottságra van szükség. És gyorsaságra. Az árverseny óriási. Ki tudja, mikor kap lábra ismét a gazdaság?!”
A bejelentést követően elhangzott szavak híven tükrözik, hogy ez az egyesülés merőben különbözik attól, amit korábban, a világgazdasági konjunktúra idején megszokhattunk. Akkor ugyanis az erőtől duzzadó mamutvállalatok piaci részesedésük növelése érdekében vállalkoztak a világhódító hadjáratokra. A cégegyesülési láz 2000-ben szökött a legmagasabbra: 37 ezer fúziós ügyletet jelentettek be mintegy 3,5 ezer milliárd dollár értékben (lásd a grafikont). A fúziók szempontjából a legkedveltebb szektor a telekommunikáció volt, ezt követte a filmipar és az üzleti tanácsadás. S nem ment ritkaságszámba, hogy egy-egy ügylet értéke meghaladja az 50 milliárd dollárt. A legnagyobb összeolvadás, az AOL-Time Warner-ügylet mellett félszáz milliárd dollárnál többet ért például a Deutsche Telekom és az amerikai VoiceStream Wireless, valamint két régi gazdaságbeli gyógyszeripari óriás, a Glaxo Wellcome és a SmithKline Beecham egyesülése is.
A tranzakciók jó részét még akkor bonyolították le, amikor a tőzsdéken a bika volt az úr. A börzék és a gazdaság általános állapota erősen összefügg a fúziós aktivitással: amíg nőnek a részvényárak, a cégvezetők könnyebben hoznak ilyen jellegű stratégiai döntéseket, dekonjunktúra idején azonban minden ügylet kockázatosabbnak tűnik. Bizonytalan helyzetben a vállalatok a befektetések helyett csupán fő tevékenységükre összpontosítanak.
A gazdaság lassulása miatt az elmúlt év őszétől kezdve az egyesülési kedv is alábbhagyott, az első globális vállalat-összeolvadási hullám 2001 tavaszára szinte teljesen elült. A tervezett GE-Honeywell-fúzió (Figyelő, 2001/18. és 27. szám) ugyan megkavarta az állóvizet, de az európai versenyhatóság végül megtorpedózta az ügyletet. Az Európai Bizottság – az unióban ez az intézmény őrködik a verseny tisztasága felett – ambivalensen viszonyul a fúziós hullámhoz. Ha egészségtelen piaci dominanciát sejt (ilyen volt a GE-ügylet megítélése), akkor megálljt parancsol az összeolvadásnak. Amúgy azonban a versenyképesség növelése érdekében kifejezetten ösztönzi a fúziókat. Pontosabban: csak ösztönözné, hiszen július elején az Európai Parlament végül elvetette a bizottság kezdeményezését a felvásárlások megkönnyítéséről – akár ellenséges úton is -, illetve a kisebbségi részvényesek védelméről (Figyelő, 2002/28. szám), veszélybe sodorva ezzel a pénzügyi szolgáltatások integrált piacának 2005-re tervezett megvalósítását. Az elmúlt héten az Európai Unióban ismét terítékre került direktíva korábbi változatának első számú ellenségei a német menedzserek voltak, akik megriadtak attól, hogy – megfosztatván utolsó eszközüktől, az úgynevezett méregpirulától – cégeik az ellenséges felvásárlások túlságosan is könnyű prédájává válnak.
Az öreg kontinensen a fúziós csúcsév az 1999-es volt, akkor az egyesülések értéke az előző évihez képest több mint a duplájára nőtt. Tavaly – a világtendenciával ellentétben – már visszaesett Európában az összeolvadási kedv, amiért a gazdaság lelassulása mellett a körmönfont szabályozás is okolható.
Versenyjogi szempontból a most bejelentett HP-Compaq-ügylet a legtöbb országban nem tűnik problematikusnak, a hatóságok – még a szigorú Európai Bizottság is – általában engedik ugyanis, hogy egy viszonylag szegmentált piacon két szereplő egybekeljen. Közgazdaságilag már nehezebb lesz a két vállalat összeillesztése, amitől 2,5 milliárd dollár költségmegtakarítást és 15 ezer fő elbocsátását várják. A HP és Compaq egymásra találása olyan fúziós hullám kezdetét jelezheti, amelyet a defenzívába szorult, a fogyasztás visszaesése miatt válságba került szektorok cégei lovagolhatnak meg. “A válságból való kiutat sok cég a fúziókban látja” – mondja Hegymegi-Barakonyi Zoltán, a Martonyi és Kajtár, Baker & McKenzie ügyvédi iroda nemzetközi partnere.
Az amerikai makrogazdasági adatokat elnézve nem tűnik merész jóslatnak, hogy az elkövetkező hónapokban cégek tucatjai választják majd a túlélés ezen régi-új technikáját.
Martin József Péter
MEGLEPŐ BEJELENTÉS. Vajon tényleg ez a helyzet? Rekordértékű – a komputeripar eddigi történetében messze a legjelentősebb összegű – cégfelvásárlásával Fiorina alighanem egy olyan nagyerejű high-tech óriást hoz létre, amely a harcias Dell Computertől a hatalmas IBM-ig bárkinek a kihívójává válhat. Az új HP a személyi számítógépek, az irodai szerverek és a nyomtatók terén a piac legjelentősebb szereplője lesz, így mind az üzleti súlya, mind a lehetősége meglesz ahhoz, hogy a jelenleg bajban lévő két céget egyetlen, jóval egészségesebb vállalattá gyúrja össze. Csakhogy a részvényesek mindezt nem így látják. Az amerikai munka ünnepére időzített bejelentés nyomán mindkét vállalat papírjai zuhanni kezdtek. A HP-részvények 21,5 százalékot, a Compaq-papírok pedig 15,7 százalékot estek, azaz a két cég együttesen 13 milliárd dollárt vesztett a tőkepiaci értékéből mindössze két nap alatt, ami fölveti a kérdést: sikerrel járhat-e az ügylet. “Olyan ez, mintha összekötöznénk két követ, és aztán néznénk, hogy fönnmaradnak-e a víz színén” – fogalmaz egy jelentős intézményi befektető.
Fiorina váltig állítja, hogy a piac túlreagálja a történteket. “Az emberek meglepődtek. Nyilvánvaló, hogy még sok mindent kell elmagyaráznunk” – fejtette ki a Business Weeknek. Csakhogy a fejleményeket nagy megelégedettséggel fogadó vetélytársak a HP-t korántsem egy minden akadályon átgázolni képes őserőnek látják, sokkal inkább egy sebzett óriásnak. “Amikor két beteg vállalat egyesül, igencsak bizonytalan, hogy mi sül ki belőle. Ez az egész komoly lehetőséget teremthet számunkra, továbbá az IBM-nek és még egy sor másik cégnek, hogy növeljük a piaci részesedésünket” – értékelte a helyzetet szeptember 5-én a befektetők előtt Edward J. Zander, a Sun Microsystems elnöke.
A kritikusoknak alighanem igazuk van. Miközben a küszöbön álló frigy rengeteg lehetőséget rejt magában, rémisztő problémákkal is fenyeget. Amennyiben megvalósul, a fúzió nyomán létrejövő vállalat 19 százalékos részesedéshez jut a piacon, ami Firoinát a PC-ágazat királynőjévé teszi – ám mindezt akkor, amikor a PC-ipar minden idők legmélyebb hullámvölgyébe zuhant: a szektor ebben az évben eddig 1,2 milliárd dollár veszteséget volt kénytelen elkönyvelni és 31 ezer embert elbocsátani. S miközben az ügylet célja elsősorban az, hogy a HP-t és a Compaqot kiemelje a “futottak még” kategóriából, s az olyan meghatározó szegmensek főszereplőjévé tegye, mint a csúcstechnológiájú szerverek piaca vagy a tanácsadói üzlet, a két cég bevételeinek puszta egyesítése még édeskevés ahhoz, hogy megszülessen a célok eléréséhez elengedhetetlen technológia, illetve elérhetővé váljon az ehhez szükséges csúcs-szakértelem. Arról nem beszélve, hogy a HP-t a megafúziók eddigi tapasztalatai sem kecsegtetik túl sok jóval: a komputeriparban eddig megkísérelt hasonló ügyletek igen rosszul végződtek, már akkor is, amikor a gazdaság még sokkal jobb állapotban volt. Az ugrásra kész vetélytársak pedig alig várják, hogy egy újabb kudarcba fulladó high-tech fúzió tisztítsa meg előttük a terepet. “Értékesítési munkatársaink szeme felragyogott a hír hallatán” – jegyzi meg John Loiacono, a Sun marketingért felelős vezérigazgatója. Michael S. Dell, a Dell vezérigazgatója pedig ehhez ennyit fűz hozzá: “Ha ez a mostani ügylet akár csak részben is követi majd a korábban látott cégegyesülések menetét, akkor igen nehéz lesz működőképessé tenni, addig pedig komoly zavarok keletkezhetnek a rendszerben. Mindeközben mi töretlen lendülettel állunk a fogyasztóink rendelkezésére.”
Tény és való, a tervezett frigy fölöttébb ingoványos talajra vezérelheti a HP-t. A cégnek radikálisan le kell faragnia a költségeket, ha le akarja körözni a Dellt a PC-piacon, egyidejűleg viszont jócskán költenie kell a kutatás-fejlesztésre és a tanácsadói tevékenység erősítésére, ha versenyre akar kelni az IBM-mel és a piac felső régiójában tanyázó más társaságokkal. Miután az új cég forgalmának több mint fele az alacsony árréssel értékesített személyi számítógépekből és nyomtatókból származik, az elemzők egyelőre csupán találgatják, vajon honnan teremti majd elő a szóban forgó, kutatás-fejlesztéshez szükséges összegeket. Annál is inkább, mert a maga K+F stratégiája kiépítése helyett mind a Compaq, mind pedig a HP egyre kevésbé törődik azzal, hogy saját fejlesztésű csúcstechnológiájú komputereket dobjon piacra, inkább maradnak a jól bevált Intel-chipekre épülő modelleknél.
A fúzió STRUKTÚRA:
Vállalati összeolvadás részvénycserével.
ARÁNY: 0,6325 HP-részvény egy Compaq-papírért.
ÉRTÉK: 25 milliárd dollára bejelentéskor (19 milliárd egy héttel később).
ÁRFOLY AM- AL AKULÁS: A HP kurzusa 22 százalékkal, a Compaqé 15-tel esett vissza.
VÁRH ATÓ LEZÁRÁS: 2002 első fele. Ehhez szükséges a versenyhatóságok engedélye és a részvényesek beleegyezése.
EGYESÍTENDŐ ERŐK
Hewlett-Packard
• 80 ezer alkalmazott
• 48,78 milliárd dolláros forgalom
• 3,70 milliárd dolláros nyereség
Compaq
• 67,00 ezer alkalmazott
• 42,38 milliárd dolláros forgalom
• 0,57 milliárd dolláros nyereség
Fiorina és Capellas hatalmas ugrásra készül. Váltig hangoztatják, hogy képesek ellenőrzésük alatt tartani a kockázatokat. A HP-Compaq páros, mint állítják, a technológiai piac mostani gondjaival dacolva a lehető legjobb pozícióban várja majd azt a pillanatot, amikor a vállalati szféra ismét költekezni kezd. Amellett igaz, hogy a közelmúltban a fokozottan egy-egy szűkebb területre összpontosító vetélytársak, például az IBM, a Sun vagy az EMC uralták a legprofitábilisabb piaci szegmenseket, de Fiorináéknak meggyőződésük, hogy a fogyasztók belefáradtak a technológiai buborék-időszak ígérgetéseibe, éppen ezért ma sokkal inkább vevők az új cégnek a teljes számítástechnikai vertikumot átölelő koncepciójára. A rövid távon jelentkező veszteségeknek pedig útját állják majd a költségcsökkentések, amelyek révén Fiorina és Capellas prognózisa szerint elérhető lesz akár az évi 10 százalékos növekedés is – jócskán fölülmúlva az IBM elmúlt években felmutatott 5 százalékos lendületét. “Hatalmas esély kínálkozik a gyorsabb és stabilabb növekedésre. Ez azonban még túlságosan új információ az embereknek. Időbe telik, amíg mindezt megemésztik” – bizakodik Fiorina.
NEHÉZ TEHER. Ábrándokat kerget? Fiorina – és Capellas – nem kis terhet vesz a nyakába. A remények szerint jövő nyáron lezáruló ügylet nyomán egy olyan óriásvállalat születik, amelynek két tagcége 2001-ben 87 milliárd dollár árbevételre tesz szert. Ez csak egy hajszállal kevesebb, mint amennyivel az IBM büszkélkedhet. Az új cég uralja majd a technológiai horizont jelentős részét: nemcsak a PC-k piacán lesz az első, hanem a nyomtatókén is, ahol a HP már ma is több mint 50 százalékos részesedést mondhat a magáénak, s ehhez kapcsolódik a kimagaslóan nyereséges festékkazetta-üzlet. Szélesebb fogyasztó kört ér majd el, mint bármely más high-tech vállalat, hiszen a magánvásárlókat kiszolgáló komputerüzletektől a szofisztikált irodai alkalmazásokat kínáló disztribútorokig mindenütt jelen lesz. “Hardver-tudásuk és a szolgáltatások terén tett erőfeszítéseik összekapcsolása révén a mainál sokkal egyértelműbb lesz a dominanciájuk szinte minden téren. Ez szerintem igencsak biztató perspektíva” – veszi védelmébe a fúziós terveket Craig R. Barrett, az Intel vezérigazgatója.
Az elképzelés fölöttébb egyszerű: először is erőteljesen javítsd a költséghatékonyságot, amiben már eleve segítségedre lesz a kiemelkedő piaci részesedés, aztán koncentrálj arra, hogy a nagyobb növekedést és nagyobb profitot ígérő szektorokban is lendületbe jöjj. A két cég működésének egyesítésétől Fiorina azt várja, hogy abból egy, a mainál nagyságrendekkel hatékonyabb vállalat születik, amely pusztán a méreteinek köszönhetően képes lesz több nyereséget termelni.
A HP szövetségesei kitörő örömmel üdvözölték a tervbe vett fúziót. Az Intel élén álló Barrett mellett Lawrence J. Ellison, az Oracle vezérigazgatója is lelkesedik az ügyletért. “Ez lesz a világ legnagyobb hardvercége, ami rettenetes piaci erőt ad neki” – hangsúlyozza Ellison. Siet arra is rámutatni, hogy mennyire nem volt jogos a frigy fagyos Wall Street-i fogadtatása: “Ne felejtsük el, hogy a tőzsde volt az a hely, ahol az Ariba többet ért, mint a Daimler-Benz. Ház ez a maguk tőzsdéje.”
Adalékok a koktélhoz SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉPEK.
A piaci részesedés 19 százalékának a birtokában az új cég lesz a világ legnagyobb PC-gyártója. Csakhogy a PC-eladások és -árrések jelenleg mélyponton vannak, ezért a két, fúzióra lépő cég közel 500 millió dollár veszteséget könyvel majd el az idén, miközben a Dell változatlanul nyereséges.
NYOMTATÓK. A HP domináns, 50 százalékos piaci részesedése tovább nő, miként a cég kiemelkedően nyereséges festékkazetta eladásai is erősödnek. Csakhogy az eladások és az árrések egyre gyengébbek, a Lexmark, a Canon és más vetélytársak pedig szakadatlanul élezik az árversenyt.
OLCSÓ SZERVEREK. Ezt a piacot a Compaq uralja, és a két cég együtt hatalmas, 37 százalékos piaci részesedést monhat majd magáénak a Windows-alapú gépek esetében. A Dell és az IBM által kikényszerített gyilkos verseny nyomán azonban komolyan visszaeshetnek az eladások.
NAGYTELJESÍTMÉNYŰ SZERVEREK. Ezen a nagy árrésű kulcspiacon a HP és a Compaq a “futottak még” kategóriába tartozik. A Compaq a közeljövőben szünteti meg Alpha szerverei gyártását, a HP nagyteljesítményű UNIX-os szerverei pedig afféle állóháborúba merevedtek a Sun és az IBM hasonló termékeivel szemben.
SZOLGÁLTATÁSOK. A HP és a Compaq irigykedve követik figyelemmel az IBM szolgáltatási üzletágát. Csakhogy 65 ezer szolgáltatási szakemberüknek a 62 százaléka pusztán alapvető komputerkarbantartást és -javítást végez, nem azt a nagy profitot hozó tanácsadói tevékenységet, amelyre az IBM specializálódott.
ADATTÁROLÓK. A Compaq 5,2 milliárd dolláros addattároló-üzletágának jól jön majd, hogy a jövőben a Hewlett-Packard veszi a kezébe az értékesítést. Ennek ellenére a fúzió önmagában még nem valószínű, hogy átcsábít fogyasztókat az eddigi rivális HP-hoz az EMC-től és a piac többi nagyágyújától.
SZOFTVEREK. Azok a nagyvállalatoknak kínált megoldások, amelyek a teljes termelési folyamatot lefedik, speciális szoftvert követelnek: ez az úgynevezett middleware. Csakhogy a HP fényévekkel van lemaradva a vetélytársai mögött ezen a területen, a Compaq pedig nincs is jelen.
tengernyi kockázat. Mindez igaz. Mégsem változtat azon a tényen, hogy Fiorina és Capellas egy tengernyi kockázatot rejtő fúzió előtt áll, amelynek során mindenekelőtt egységes egésszé kell gyúrniuk temérdek egymást átfedő termékcsaládot, továbbá hatékony csapatot kell kovácsolniuk a 160 különböző országban nekik dolgozó 150 ezer alkalmazottból. A HP korábbi akvizícióinak nagyságrendje még csak meg sem közelítette a mostanit. A Compaq problémáinak jó része pedig éppen a Digital Equipment 1998-as felvásárlásából ered, pedig az akkori nyilatkozatok szerint pontosan ennek a lépésnek kellett volna puszta hardvergyártóból a teljes számítástechnikai vertikumot lefedő technológiai nagyágyúvá változtatnia a céget – olyanná, amely versenyre kelhet az IBM-mel. Mi több, mindkét cég jó ideje azzal küzd, hogy saját háza táján egy mindenre kiterjedő átszervezést hajtson végre. Számos HP-bennfentes úgy véli, Fiorinának éppen hogy ki kellett volna vonulnia a PC-üzletből és más, hasonlóan problémás területekről, ahelyett, hogy még tovább bonyolítja a cég amúgy is komplex felépítését.
Ez az út azonban Fiorina számára aligha járható. A HP ma jobban függ a cég szempontjából meghatározó PC- és nyomtatóeladásoktól, mint valaha. A vállalat növekedésének 42 százaléka 2000-ben a személyi számítógépeknek volt köszönhető, így a HP ma aligha engedheti meg magának, hogy hátat fordítson ennek az üzletágnak. És miközben a PC-eladások fenntartják a növekedést, a nyomtatók értékesítése biztosítja az alapokat. Elemzők szerint a HP elmúlt két negyedévben regisztrált teljes 469 millió dolláros profitját egyedül a festékkazettákat és printerpapírokat gyártó, 7 milliárd dolláros forgalmú üzletág termelte ki.
SZERTEFOSZLOTT REMÉNYEK. Fiorina úgy tervezte, hogy komputerszegmens csúcsán lévő üzletágak – a szerverek, az adattárolók, a szoftverek és a szolgáltatások – lesznek majd a fejlődés motorjai 2001-ben. Ám a gazdaság általános lefékeződése és a stratégia akadozó megvalósítása – a határidő-csúszások és az átszervezéssel összefüggő zavarok – szertefoszlatták ezeket a reményeket.
A fúzió mellesleg számos területen gigantikus piaci részesedéshez juttatja ugyan a HP-t, csakhogy ez a részesedés egy sor kulcsterületen az idő múltával folyamatosan csökken majd. Igaz, hogy a cégé a PC-piaci torta legnagyobb szelete, a fúzió nyomán létrejövő vállalat részesedése azonban a várakozások szerint nem változik, miközben a Dell lendületesen növekszik. Míg a HP 1999-ben még a szerverek piacának 39 százalékát uralta, Martin Reynolds, a Gartner Dataqest elemzője szerint ma már csupán 35 százalékos a részesedése. A Compaq lendületben lévő adattároló-üzletága ugyan sokat hozhat a HP konyhájára, ezenkívül azonban alig van olyan terület, ahol a piaci részesedés komoly növekedésére lehetne számítani. Leginkább a még csak most születő üzletágakban várható jelentősebb ugrás – ilyen például az úgynevezett kéziszámítógépek piaca, ahol a Compaq iPaq-ja telitalálat -, vagy azokon a területeken, ahol a Hewlett-Packard eddig csupán kismértékben volt jelen.
Fiorina mindezek ellenére meg van győződve arról, hogy a helyes úton jár. “Nem haraphatunk nagyobbat, mint amekkorát le tudunk nyelni” – hangsúlyozza. És ha ezt máris megtették? Mind Fiorina, mind Capellas számos belső problémát örökölt az elődjétől, arról nem beszélve, hogy időközben a gazdaság egésze is hullámvölgybe került, éppen ezért a két cégvezér eddig aligha volt képes valóra váltani legambiciózusabb álmait. Csakhogy kérdés, együtt vajon képesek lesznek-e rá.
FORDÍTOTT FELÁLLÁS
Valóságos gyomorszájba vágásként érte a hazai számítástechnikai piacot a HP és a Compaq megafúziójának múlt heti bejelentése. A világszerte tapasztalt megrökönyödést csak tetézte, hogy a magyar piacon nem egy súlycsoportba tartozik a két vállalkozás. Míg az amerikai elképzelések szerint az alárendelt szerepet játszó Compaq Magyarországon piacvezető – 2000-ben 40 milliárd forint körüli éves árbevételt könyvelt el -, addig a HP itteni érdekeltsége ennél jóval szerényebb teljesítményt produkált, a cég közlése szerint közel 100 millió dollárosértékesítési árbevételt.
A tisztánlátást persze nehezíti, hogy az IT-iparágban (is) szinte általánosnak mondható céges gyakorlatnak megfelelően a magyarországi leányvállalatok egyike sem publikálja a valós számokat. A Compaq sajtóközleményekben negyedévente ugyan közzétesz magyarországi eredményeket – éppen a múlt héten jelentette meg az idei első félévre vonatkozó számot, amely 18 milliárd forintot valamivel meghaladó árbevételről szólt -, ám ezek köszönőviszonyban sincsenek a hivatalos mérlegadatokkal. Azok ugyanis azt mutatják, hogy 2000-ben – a sajtóanyagok 40 milliárdjával szemben -17,6 milliárd forintos belföldi értékesítés és 1,2 milliárdos export eredményeképpen 18,8 milliárdos forgalmat ért el a hazai Compaq.
Piaci szakértők szerint a 2-3-szoros szorzó teljesen megfelel az iparág átlagának, vagyis a hivatalos mérlegadatokat nyugodtan be lehet szorozni ennyivel, és akkor megkapjuk a magyarországi leányvállalatok teljesítményét. Csakhogy a HP esetében erre sincsen valódi lehetőség, mert az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata adattárában az egyetlen és legutolsó mérlegadat az 1997-es üzleti évre vonatkozik.
“Zavaros, alulszabályozott a magyar piac” – mondja Kornai Gábor, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Kft. vezetője is, bár szerinte nem az a fontos, melyik cég mekkora forgalmat tudott lebonyolítani az elmúlt években. Sokkal inkább érdekes lenne, hogy az üzletágaik közül melyik teljesített jól és melyik rosszul. A fúzió szempontjából ugyanis a leglényegesebb kérdés, ki mit tud adni az eredményesség növelése érdekében. Ehhez azonban teljességgel hiányoznak a magyarországi “kemény” adatok.
Leginkább csak a cégek közléseire lehet hagyatkozni, ám ezek a sajtóanyagok soha nem tartalmazzák, mekkora árengedményt tett a hivatalos listaárhoz képest az elnyert tenderen a cég. Márpedig – s ebben a piacon mindenki maradéktalanul egyetért – a sikeres tevékenységhez nálunk az árengedményekre mindenképpen szükség van. Különösen a hardverszállítások esetében alkalmaznak kemény beszerzési eljárásokat a megrendelők, ahol a konkurens IT-cégek a “saját húsukba is belevágó” ajánlatokkal igyekeznek egymás alá ígérni. Nem véletlen, hogy a nagy cégek éppen ezért egyre inkább a szolgáltatások felé fordulnak nálunk is – azt azonban nehéz megmondani, mekkora sikerrel.
Persze az elemzők bizonytalanságát világszerte tapasztalni lehet, mert – mint azt Kornai is mondja – meglepő a HP-Compaq-fúzió iránya. Ha lehetséges, még egy fokkal meglepőbb, mint maga az üzlet. A Compaq stratégiai tervei – például az Intellel vagy az Oracle-val kialakított együttműködés – az elmúlt időszakban inkább meggyőzték a szakmát, mint a HP akciói. A 25 milliárd dollárosnak beharangozott üzlet hátterében tehát nem a technológiai megoldások versenye áll – mondják elemzők, de az sem kizárt, hogy, mint már annyiszor, ismét rosszul ítélik meg a helyzetet.
Magyarországon – függetlenül a fúziós tervek kimenetelétől – egyelőre inkább csak problémákat okoz az egyesülés. “Legkorábban fél év múlva ér el hozzánk gyakorlatban a folyamat, ám addig tovább versenyeznek egymással a magyar leányvállala-tok” – mondja Kornai. Három szempontból is indokolt ez a kijelentés. Egyrészt a fúzió előtt komoly akadályok állnak, addig pedig versenyjogi szempontból is aggályos lenne az együttműködés. Másrészt nem engedheti meg magának egyik cég sem, hogy az amúgy is gyengélkedő magyar piacon hosszú hónapokig ne teljes erőbedobással küzdjön. A harmadik szempont pedig egzisztenciális, az alkalmazottak e bizonytalan helyzetben csak akkor tudnak biztosan a helyükön maradni – bárhol is legyen az -, ha bizonyítanak.
Ez az ügyfeleknél és a potenciális vásárlóknál pedig elképesztő bizonytalanságot okoz, ugyanis nem tudják, merre fejlesszenek, melyik termékvonal marad meg. A szakemberek szerint inkább a Compaq ügyfeleinek van oka tartani a fúziótól, hiszen a HP az erősebb fél: valószínűleg ők döntik majd el, melyik termékcsoportot választják ki a jövő számára. Ennek ellenére ma még senki nem tudja, hogy pontosan mit is tartanak meg az új cég termék-portfóliójában.
A magyarországi problémákat csak tetézi, hogy korántsem biztos, melyik cég menedzsmentje veszi át a kormányrudat a technikai akadályok elhárulása után. A 2000. év magyarországi menedzsere, Beck György vezette csapat már átélt hasonló helyzetet, amikor 1998-ban a Compaq nyelte le a Digitalt. Akkor – nemzetközi mércével mérve is szinte példátlan módon – a magyarországi digitalosok kerültek az egyesült leányvállalat élére. Csakhogy akkor is sokáig tartott e téren a bizonytalanság, pedig az a fúzió eleve egyszerűbb és simább volt.
