Egy alkalommal hirtelen elhalkult a látogatók szokott nyüzsgése a borkészítés non plus ultrájának tartott francia Chateau Petrus bemutatótermében, még a japán csoportot is csendre intették. Kiderült, a tulajdonos Petrus úr fáradt le a helyiségbe, mert tudomására jutott, hogy Gál Tibor is a szemlélődők között van, s fontosnak tartotta, hogy személyesen üdvözölje az általa nagyra becsült kollégát.
“Van egy házunk a toszkánai Bolgheriban, az Antinori-szőlőterület mellett, ahol ő világhírűvé tette az Ornellaia borokat, s ma is gyakran emlegetik – meséli róla Zwack Péter. “Most érkeztem haza Napa Valleyből, a földkerekségen szintén nagyra becsült kaliforniai borok hazájából, s ott is ismerik Gál Tibor nevét, mint szakmai körökben bárhol a világban” – teszi hozzá a borász termékeit is forgalmazó Zwack Unicum Rt. elnök-társtulajdonosa, aki Gál Tibor nagy tisztelőjének vallja magát. Szerinte ma már ismét léteznek hazánkban nemzetközi összehasonlításban is kitűnő borászok, ám az imázsunk ebből a szempontból – a tokaji borokat leszámítva – csapnivaló. A borkereskedésben is érdekelt üzletember úgy véli, meg kell kérni a magas minőségű termékek árát, mert az olcsón kínált boroknak nincs becsületük, s ezen a téren sok még a tennivaló idehaza.
Az 1998-ban “Az év bortermelője” címet kiérdemlő Gál Tibor nagyszülei gazdálkodók voltak, akiktől a negyvenes évek végén elvették a földjüket. Ennek következtében édesapja sofőrként, korán elhunyt édesanyja benzinkutasként kereste a kenyerét, ám mint a vállalkozó mondja, a parasztember olyan, hogy ha megfosztják mindenétől, akkor is próbál egy kis földet szerezni. Nagyapja 1967-ben vett egy kis szőlőt, apja pedig egy pincét, így már gyerekkorában megbarátkozhatott a borkészítéssel. Innen aztán egyenes út vezette az egyetemre, ahol felsőfokú szakképesítést szerzett. A diploma után az Egervinnél helyezkedett el, s megindult a szamárlétrán, majd – nagyrédei kitérője után – rábízták a pincészet szakmai irányítását. “Nagyon jó társaság verődött össze, s a cég komoly fellendülésnek indult. Háromszázezer hektoliter bort állított elő évente, a magyarországi bortermelés öt százalékát” – emlékszik vissza Gál Tibor, aki ebben az esztendőben, 1988-ban a fizetéséből és a magán-borászatából félmillió forintos jövedelemre tett szert, amely akkoriban kiemelkedőnek számított.
Négy évvel korábban ugyanis szőlőterületet vásárolt, s elkezdett ültetvényt telepíteni, de szőlőt is vett más gazdáktól. Kölcsönkérte apósa pincéjét – felesége “örömére” még a nászajándékukat is hordókra költötte -, s belevágott a bortermelésbe. “Magam hordtam a bort műanyag kannákban Szegedre, Miskolcra, Budapestre, s a 60-70 hektoliteres termés literjét 55 forintért el tudtam adni, mely még 1993-ban is jó árnak számított” – idézi fel a rendszerváltás körüli időket a borász.
EGRI TALÁLKOZÓ. A rendszerváltás évében az alkalmazotti létében is gyökeres változás következett be. Lodovico Antinori, a Tenuta dell Ornellaia pincészet tulajdonosa ugyanis rendszeresen járt Eger környékére vadászni, s egy esős napon betért az Egervinhez. Gál Tibor akkor már barátjával, Gromon Tamással – a GIA Kft. jelenlegi pincemesterével – elkezdett gasztronómiai célokra is borokat készíteni a vállalatnál, melyek közül az 1988-as Egri szürkebarát például tavaly Párizsban aranyérmet nyert. Antinori úrnak volt tehát mit kóstolgatnia, s a beszélgetésük végén állást ajánlott a birtokán a szakembernek. Gál Tibor bérbe adta a szőlőjét az egyik barátjának, visszaadta apósának a pincéjét, sógorának ajándékozta a hordóit, s a családjával Olaszországba költözött. Pincemunkásként kezdte, s végül ő lett a szőlészet és a borászat szakmai irányítója. Amikor megérkezett, a cég évente 50-60 ezer palackot értékesített, mely később megtízszereződött, s a borok árszínvonala is a duplájára emelkedett. A munka egyre több lett, a pénz azonban változatlan maradt, miközben gyermekeik cseperedése miatt a kint-tartózkodás egyre költségesebbé vált. A negyedik gyermeküket idehaza szülte meg a felesége, ám az apa szinte csak egy pillantást vethetett rá, aztán utazhatott vissza. Legközelebb két és fél hónap múlva látta – mint mondja, majdnem a gyerek nyitott neki ajtót -, s a körülmények alakulása miatt 1993-ban felmondta az állását. Ugyanebben az évben Nicolo Incisa márkival és Burkard Bovensiepennel, az Alpina nevű cég tulajdonosával vásároltak egy kis pincét, s 7 millió forint jegyzett tőkével megalapították a GIA Kft.-t. Azzal a nem titkolt céllal, hogy olyan egri borokat készítsenek, amelyek a nemzetközi megmérettetést is kiállják. További öt esztendőn át azonban szaktanácsadóként az Ornellaiánál is dolgozott, mely évente 100-120 munkanapját kötötte le.
GÁL TIBOR 43 éves, Putnokon született. 1983-ban szerzett bor- és italtechnológus mérnöki diplomát a Kertészeti Egyetem tartósítóipari karán. Az Egervinnél gyakornokként kezdte, végül a bortermelés vezetőjeként dolgozott.
• 1984-ben saját földet is vásárolt. 1985-ben átigazolt a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezethez palackozási ágazatvezetőnek.
• 1989 és 1993 között az olasz Tenuta dell Ornellaia pincészetnél állt alkalmazásban előbb pincemunkásként, végül pedig a szőlészet és borászat szakmai vezetőjeként.
• 1993-ban két üzlettárssal létrehozta Egerben a bortermelő GIA Kft.-t. Tavaly óta egy hatvani szőlészetnek is társtulajdonosa, emellett az Antinori család Bátaapátiban lévő birtokának ügyvezetője, továbbá Baron von Essen dél-afrikai borászatának a szaktanácsadója.
• Évente 120-140 ezer kilométert vezet. Felesége a gyerekekkel való teendők mellett – két fiuk és két lányuk van, a legkisebb 9, a legidősebb 17 éves – az irodai munkába is besegít. Gál Tibor szerint minden gyermekének van affinitása a borászathoz.
HÓBORTOS OLASZ. Saját vállalkozásukat a nyereséget visszaforgatva és pályázatok elnyerésével fejlesztették. Kezdetben szinte csak vásárolt szőlőt dolgoztak fel, s Gál Tibor nehezen tudta elfogadtatni a gazdákkal a termesztéssel kapcsolatos igényeit. Hóbortos olasznak tartották, aki tele van pénzzel, s játssza az eszét. “Mindamellett, hogy mi vásárolunk fel a legmagasabb áron, sikerült kialakítanunk egy olyan rendszert, mely szerint aki három egymást követő évben nekünk ad el, az prémiumot kap a szőlőjéből készült eladott bor után” – avat be ösztönzési módszereibe Gál Tibor.
Pár évvel később, 1997-ben már össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy elkezdhetett újra földet vásárolni és saját szőlőt telepíteni. Ma már 40 hektárnyi szőlőterülete van, s még 10-12 hektár beültetését tervezi. Az 50 alkalmazottat és 40-50 fős beszállítói kört foglalkoztató cégnek nincs szőlője, az általa termelt mennyiséget ő is eladja a társaságnak. Reményei szerint a GIA ebben az idényben 120-130 ezer palackot forgalmaz, jövőre viszont már 150-170 ezer üveg bor értékesítésével számol. Az 1999-es és a 2000-es igen jó évjáratnak számít, így az ekkor készült italok 75 százaléka várhatóan exportra kerül. Boraik árszínvonala 6,5 márka körül ingadozik. Termékeik rangos versenyeken nyertek már aranyérmeket, köztük Zürichben az Expo Vina és Bordeauxban a Vinexpo szakkiállításokon. Nemrég mutatták be új készítményüket, a Pinot Noirt Hongkongban, az International Wine Challang vásáron, melyet máris bronzéremmel díjaztak.
Tavaly, privatizáció útján, Gál Tibor 110 hektáros területet és hozzá tartozó borházat, pincét vásárolt Szeremley Huba badacsonyi borásszal közösen Hatvanban. Ez az első példa arra, hogy két neves magyar borász közös vállalkozásba fog. A vendéglősökkel is jó a kapcsolata. “A kezdetektől megérintett bennünket a szellemisége, s az a szemlélete, amit Olaszországból hozott haza. Töretlenül halad előre, s bár külföldön jobban megsüvegelik őt, lokálpatriótaként idehaza akar bizonyítani. A nemzetközi elismertsége ellenére megmaradt szerény embernek” – mutatja be a vállalkozót Hegedűs Péter, a Budavári Fortuna Étterem ügyvezető igazgatója, aki nemcsak mint egyszerű megrendelő áll vele kapcsolatban, hiszen ez a vendéglátó hely készített legelőször ételeket a boraihoz.
Gál Tibor így foglalja össze a borhoz fűződő kapcsolatát: “Számomra ez egy olyan lehetőség, eszköz, amellyel a legegyszerűbben tudnánk megmutatni azt a kvalitást, amely a magyar termőföldet jellemzi.”
