Mennyiért érdemes 2,7 százalékos profitot hozó céget venni? – tehetik föl a kérdést a Hungaropharma privatizációjára kiírt pályázat résztvevői. A gyógyszer-nagykereskedelmi piacból 30 százalékkal részesedő, 12 milliárdos saját tőkével rendelkező cég ugyanis mindössze 323 millió forintos adózás előtti eredményt ért el az elmúlt évben.
KORMÁNYKÉRÉSRE? A betegesnek tűnő eredményről jórészt maga a céget áruló tulajdonos, az állam tehet, ugyanis a gyógyszerár-megállapodások révén évről évre szűkítette a nagykereskedelmi marzsot, s így a kereskedő cégek profitját. “A nemrég lezárult ártárgyalások nyomán kismértékben emelkedett ugyan az 500 forintnál alacsonyabb árú készítmények árrése, átlagosan azonban továbbra is csupán 6-7 százalékos maradt” – mutat rá Fáczányi István, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének főtitkára. Márpedig ekkora árrés mellett szinte valamennyi gyógyszer-nagykereskedelmi vállalkozás legfeljebb nullszaldó közeli eredményt képes elérni a magyar piacon. Még inkább elgondolkodtató, hogy pénzügyileg rentábilis befektetésről van-e szó, ha tudjuk, hogy a Hungarophama szerény eredményéhez 78,83 milliárdos árbevétel tartozik.
A két tőzsdei gyógyszergyártó – az Egis Rt. és a Richter Gedeon Rt. -, amelyek tőzsdei tájékoztatási kötelezettségüknek eleget téve tudatták a befektetőkkel, hogy egy több tagból álló konzorcium résztvevőiként beadták pályázatukat, minden bizonnyal nem a gyors megtérülés reményében jelentkeztek a Hungaropharmára. A két nagy hazai gyártónak már lehetnek tapasztalatai a gyógyszer-nagykereskedelem területén, hiszen a piac körülbelül 15-20 százalékát ellenőrző Medimpex csoport kettejük tulajdona. Közös fellépésük tudatos kereskedelempolitikai döntésnek tűnik, hiszen ettől akár azt is remélhetik, hogy sikerül megállítaniuk belföldi piaci pozícióik folyamatos romlását. Vannak azonban olyan értesülések is, hogy a gyógyszergyártók a kormányzat kifejezett felkérésére alakították meg a pályázaton részt vevő konzorciumot. Mégpedig azért, mert az Egészségügyi Minisztérium kulcsfontosságúnak tartja, hogy a legnagyobb forgalmú gyógyszer-nagykereskedelmi cég ne kerüljön egyetlen tulajdonos, pláne ne egy külföldi szakmai befektető kezébe. Erről azonban még jó ideig csak találgatni lehet, hiszen a tender első fordulójának eredményét augusztusban hirdeti ki az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., s addig még azt sem közlik a privatizációs szervezetnél, hogy hány cég adott be ajánlatot a Hungaropharmára. A második forduló eredményét, a végső győztes megnevezését pedig csak szeptember végére ígérik.
Nem tudni viszont, hogy a nemzeti tulajdon fontosságát hangoztató tárca miként fogja megítélni a két tőzsdén jegyzett gyógyszergyárat. Hiszen az Egis és a Richter tulajdonosainak többsége külföldi ugyan, de mindkét céget magyar menedzsment irányítja, hazai munkavállalókat alkalmaznak, itt fizetnek adót. Méghozzá nem is keveset. Mint megtudtuk, a Richter például a múlt évben 7 milliárd forint adót és tb-járulékot fizetett be a költségvetésbe, 6 milliárdot költött K+F-re és további 17 milliárdot fordított hazai beruházásokra. Kérdés azonban, hogyan ítélné meg e tulajdonszerzést a Gazdasági Versenyhivatal annak ismeretében, hogy a Medimpex és a Hungaropharma együttes piaci részesedése már eléri a 45-50 százalékot.
De ennél is érdekesebb kérdés, mely cég(ek) kap(nak) még helyet a konzorciumban. Harmadikként sokan a Béres Rt.-t emlegetik. Mint ismeretes, a hazai magántulajdonban álló gyártónak szintén van egy nagykereskedelmi cége: a piacnak körülbelül 8 százalékát magáénak tudó Bellis Rt. További kérdés, hogy negyedik tagként szóba jöhet-e a Mikola Bálint – az egészségügyi miniszter testvére – közreműködésével alapított Magyar Gyógyszer Rt., mely céget márciusban még sokan a lehetséges győztesek között tudták (Figyelő, 2001/11. szám). Egyes megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a nemrégiben lezárult gyógyszerár-tárgyalásokon a Hungaropharma jövőjéről is megállapodás született.
MI JUT NEKIK? Elgondolkodtató a privatizációs konstrukció, ugyanis az ÁPV Rt. pályázati kiírása szerint 50 százalék plusz 1 darab részvényt kívánnak értékesíteni nyilvános pályázaton, míg 25 százalék mínusz 2 darab részvényt a gyógyszerészek (patikusok), a menedzsment és a dolgozók jegyezhetnek le, ez utóbbiak a törvény által biztosított kedvezményekkel. Az 50 százalék plusz 1 darab részvény két részletben vásárolható meg, az első körben 25 százalék plusz 1 darab részvényt kaphat meg a pályázó – valamint egy vételi opciót további 25 százalék megvásárlására. Az idén februárban elfogadott kormányhatározat szerint 25 százalék plusz 1 darab részvény továbbra is állami tulajdonban marad. Sokkal érdekesebb a 25 százalék mínusz 2 darabos csomag, amelyből állítólag 10 százalék jut majd a patikusoknak. Az teljesen nyilvánvaló, hogy e pakett tulajdonosainak együttesen sincs akkora súlya, hogy bármilyen döntést befolyásolni tudjanak. A másik két tulajdonosi körrel azonban már több koalíció is kínálkozik. Nem tudni, hogy a konzorciumi tagoknak lehetőségükben és szándékukban áll-e külön-külön szavazni konzorciumon belüli súlyuknak megfelelően. Hiszen ez utóbbi esetben az is elképzelhető lenne, hogy a csoportosulásnak a teljes részvénymennyiség 12,5 százalékával rendelkező egyik tagja a menedzsmenttel és a munkavállaló részvényesekkel, valamint az állammal összefogva érvényesítse akaratát. A patikusok 10 százalékos részesedése az érdekérvényesítéshez mindenképpen kevés. Ráadásul nem tőzsdei társaságról lévén szó, még árfolyamnyereség realizálásában sem reménykedhetnek.
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha figyelembe vesszük, hogy a jövőbeni tulajdonosok között masszív érdekellentétek lesznek, hiszen az állam az összes gyógyszerkiadás keretek között tartásában, a gyógyszergyárak az árak maximalizálásában, a patikusok saját árrésük növelésében és finanszírozási terheik csökkentésében érdekeltek. A fenti problémát jelzi Bogsch Eriknek, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatójának egy korábbi nyilatkozata is, amelyből az volt kiolvasható, hogy a vezető hazai gyógyszergyár csak átmeneti időre tartaná meg részesedését a Hungaropharmában.
Tulajdonképpen csak egy dolog nem világos: miért nem a tőzsdei privatizáció mellett döntött a kormány? Hiszen a 25 százalék plusz egy szavazatos állami pakett kellő garanciát jelentene a felvásárlás ellen, a pénzügyi befektetők jelenléte pedig lehetővé tenné, hogy kvalitásos magyar menedzsment irányítsa a céget, így a nemzeti tulajdon sem sérülne. Kétségtelen azonban, hogy mindehhez a kormánynak előbb javítania kellene a gyógyszer-nagykereskedelem jövedelmezőségén.
