Szinte kizárt, hogy vállaltuk volna a kockázatot, ha más lett volna a hitelkérelmező, hiszen bárki is volt eddig a Diósgyőri Acélművek (DAM) irányítója, tulajdonosa, a vállalat mindig veszteséget produkált – mutat rá Sándor Béla, a CIB Bank vezérigazgató-helyettese. “Marjasnéban viszont egy rendkívül határozott, jó vezetőt ismertünk meg, aki meggyőző tervet tett elénk, precíz információs rendszert alakított ki, s bár természetesen a többi körülményt is megvizsgáltuk, szakmai hozzáértése, tisztessége nagy szerepet játszott abban, hogy pozitív döntés szülessen. Az idő igazolta, hogy körültekintően jártunk el: a felszámoló bebizonyította, hogy a társaság eredményesen is tud működni, képes a helyüket a piacon is megálló, minőségi termékeket előállítani. Ugyanakkor tőkeerős külföldi vevőt is talált rá, aki komoly fejlesztéseket hajt végre, s tovább üzemelteti, aminek abban a válságövezetben kiemelt a jelentősége.”
Mindezt annak tükrében kell értékelni, hogy a CIB Bankon kívül az összes megkeresett pénzintézet elutasította a hitelkérelmet a DAM feltámasztására. Nem bíztak benne, hogy a – tíz évnyi haldoklás után bezárt – vállalat talpra állításába ölt pénzüket valaha is viszontlátják, s ezen nincs is túl sok csodálkoznivaló. Márpedig hitel nélkül menthetetlenül elveszett volna – az új tulajdonos által tervezett leépítés után alkalmazásban maradó – 1330 ember munkahelye, s eltűnt volna a megyeszékhelyen 230 éves tradícióra visszatekintő iparág. “Rendkívül büszke vagyok arra, hogy Diósgyőrben ismét van acélgyártás” – jelenti ki Marjasné Endrédi Zsuzsanna, s nem véletlenül. Sikerekben sem szűkölködő, változatos életútja során ez a “mentőakció” országos hírűvé tette.
ÉRTÉKMENTÉS. Pedig amikor nyolc éve elfogadta a Cash Kft. ajánlatát – e cég utóbb egyesült a Limes nevű társasággal -, nem volt gyakorlata a felszámolásban. “Amolyan temetés félének gondoltam, ahol egy élő céget meg kell szüntetni” – emlékszik vissza az üzletasszony, akit kezdetben meglepett, hogy számos olyan vállalkozás kerül felszámolás alá, amelyben számottevő értékek találhatók. A klasszikus esetben a felszámoló eladja a tönkrement társaság maradék vagyonát, behajtja a követeléseit, kifizeti az adósságait, jogilag dokumentálja az eljárást, ezt követően pedig a bíróság megszűntnek nyilvánítja a vállalkozást. Marjasné ezzel szemben a válságmenedzselés híve, mindig megragadta az esélyt, ha a felszámolandó céget piacképessé lehetett tenni. Ez a munkaerő megőrzése mellett azzal az előnnyel is jár, hogy egy működő vállalat magasabb áron értékesíthető, mint az eladható részei külön-külön. A DAM-nak pedig éppen ez utóbbi sorsot szánták. Azt is megtehette volna, hogy bérbe adja a diósgyőri gyárat, az alkalmazottak így tovább dolgoznak, s közben vevő után néz. Ő azonban a legnehezebb megoldást választotta. “Ehhez sebészkés kell, hogy az összes beteg részt eltávolíthassa az ember, s megtarthassa a letisztított, működőképes üzemet” – jellemzi a feladatot a felszámolóbiztos.
KEDVCSINÁLÓ. Amikor 2000 márciusában megérkezett a gyárba, a termelés már több hónapja állt, üresen kongtak a raktárak, a pénztárban található néhány millió forinttal nem sokat lehetett kezdeni, nem volt megrendelő – volt viszont 2200 ember, munka nélkül. Az üzletasszonynak feltűnt, hogy a korábbi tulajdonos kassaiak drágán szerezték be az alapanyagokat, az acélműből kikerült termékeket viszont meglehetősen alacsony áron értékesítették, s megrendelők felkutatására sem fordítottak túlzottan nagy energiát. Érdeklődésére kiderült, hogy a korábbi – külföldi és hazai – vevők igényelnének gyártmányokat a DAM-tól. “Azzal győztem meg őket, hogy határidőre a kívánt minőségű terméket szállítjuk. Nagy érdeklődéssel várta mindenki, vajon így lesz-e” – idézi fel az eseményeket az igazgató aszszony. Ugyanakkor a dolgozókat is meg kellett nyerni, hiszen már két hónapja nem kapták meg a bérüket. A felszámolóbiztos a saját munkaadójától felvett kölcsönből kedvcsinálóként kifizetett nekik valamekkora összeget.
Marjasné Endrédi Zsuzsanna a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végzett, s a rendszerváltás után menedzser szakmérnöki diplomát is szerzett a Miskolci Egyetem gazdaságtudományi karán. Először a Tiszai Vegyi Kombinátnál helyezkedett el, s újítások tervezése volt a feladata. Onnan az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz szegődött, ahol a vegyipari üzemek vízellátása és a szennyvíztisztítás tartozott hozzá. Ezt követően a miskolci városi tanács tervosztályára került, amelynek főmérnökeként városfejlesztéssel foglalkozott. A rendszerváltást követően egyszerre több magáncégnél is dolgozott vezetőként, többek között az Elzett Zerta beruházásait felügyelte.
1993-ban elfogadta a Cash Kft. ajánlatát. Sikerült megmentenie a Dél-Borsodi Állami Gazdaság jó részét, s a Caola csődeljárását is eredményesen vezényelte le. Jelenleg a jogutód cég, a Cash & Limes Vagyonkezelő és Felszámoló Rt. kelet-magyarországi igazgatója – a társaságban 5 százaléknyi tulajdonrészt is jegyez -, egyben a Diósgyőri Acélművek Rt. f. a. felszámolóbiztosa. E minőségében a 230 éves diósgyőri acélgyártás megmentéséért az idén az általa vezetett kollektíva kapta meg a “Miskolci gyémántok” díjat, mint aki a legtöbbet tette a városért.
Egyik fia most fejezte be az egyetemet, s jelenleg orvos-rezidens, a másik építésznek tanul a Debreceni Tudományegyetemen. Az üzletasszony az egészséges életmód híve, sokat sportol, leginkább síelni szeret. Emellett szívesen kertészkedik.
Ám az acélmű üzemképessé tételéhez komolyabb összegre is szükség volt, ez pedig bankhitelt igényelt. Mivel azonban felszámolás alatt lévő objektumot tilos jelzáloggal terhelni, csak a biztonságos termelés jöhetett szóba fedezetként. “Összeállítottam egy stratégián alapuló üzleti tervzet, mely garantálta, hogy a működés folyamatos lesz, s kitermeli a törlesztésre fordítandó pénzt. Rajtam kívül csak cégünk igazgatósága hitt a programban, nem csoda, hogy a pénzintézetek sorra elutasították a kérelmet. Ha a CIB Bank nem áll mellénk, a terv csak álom marad” – meséli Marjasné Endrédi Zsuzsanna. Az elképzelés bejött: az igazgató színre lépése után két és fél hónap alatt lezajlott az átszervezés, a megállapodás a szállítókkal, a megrendelőkkel és a szolgáltatókkal, az előszerződések megkötése, a bankhitel megszerzése, és május 29-én beindult a gyártás. “Életem nagy pillanata volt, amikor megtörtént az első csapolás” – vallja a mérnök-közgazdász, aki roppant erős kontrollal tartotta kézben a termelést, így sikerült határidőre minőségi árut szállítaniuk.
VASLADY. Az üzletasszony megjelenése a kohászatban európai szinten is kivételesnek számít, mert az iparágban csak férfi csúcsvezetők tevékenykednek. Ennek ellenére néhány hónap alatt mind a hazai, mind a nemzetközi acélipar szakmai körei elfogadták. A háta mögött “Vasladyként” emlegetik. Az ember száraznak, szikárnak képzel el egy ilyen hölgyet, ám Marjasné Endrédi Zsuzsanna kedvességéből, mosolyából árad a nőiesség, s ezt az öltözködése is erősíti. “Rendkívül önzetlen, mindig azonnal ott termett, amikor segítségre szorultam. Megszállottan végzi a munkáját, fáradhatatlan, jut ideje az édesanyjára és a gyerekeire is, ezen felül nagy lokálpatrióta” – jellemzi barátnőjét Elek Béláné gyógyszerész. Mostani sikerének köszönhetően a “Vaslady” több ajánlatot is kapott, ám elmondása szerint ő jól érzi magát a jelenlegi munkahelyén, szívesen dolgozik ezen a területen. Bízik benne, hogy továbbra is részese lesz olyan komoly szakmai kihívásoknak, mint a DAM válságmenedzselése.
