Gazdaság

A KOPINT-DATORG AZ OROSZ GAZDASÁGRÓL – Olajhullámok hátán

Az orosz GDP-re meghatározóan hatnak az olaj- és földgázárak. A helyzet most kedvező, ám a kilátások bizonytalanok.

Hordónként kevesebb mint 10 dolláros taivaly februári mélypontjuk után a világpiaci olajárak fokozatos emelkedésbe kezdtek. Kifejezetten magas, már az egész orosz gazdaságot megpezsdítő olaj-, majd földgázárakról a második félévtől beszélhetünk. Mindennek meghatározó szerepe volt abban, hogy növekedésnek indult az orosz GDP; a ráta az idei első félévben 7,3 százalékot ért el. A belső pénzügyek nagymértékben konszolidálódtak, július közepéig a központi bank 22 milliárd dolláros deviza- és aranytartalékot is felhalmozott.

A petrodollárok beözönlése szanálja az ország devizaháztartását. Egyúttal erősíti a rubel külső árfolyamát, ami a gazdaságot egészében versenyhátrányba hozza a külföldi piacokon és az importárukkal szemben belföldön. Ezzel ellentétes, hogy a viszonylag olcsó belföldi energiaárak egyidejűleg javítják is a versenyképességet.

Újabban azonban a perspektívák bizonytalanabbá váltak, miután júliusban az olajárak – ingadozások közepette – csökkenni kezdtek. Az orosz minőségű olajfajták piacán, nem utolsósorban éppen saját szállításaik jelentős növelése miatt, túlkínálat keletkezett. E fajták exportára hagyományosan elmarad a világpiacitól, de a szokványos, tonnánként 1-2 dolláros differencia most 4-5-re nőtt.

Miközben az energiahordozók exportjából horribilis bevételek származnak, az orosz Távol-Keleten már jó ideje súlyos áramellátási zavarok mutatkoznak. Július vége felé ezen túlmenően több áramszolgáltató leállította, korlátozta az ellátást egyes vállalatoknak, közintézményeknek. Ennek hátterében a fogyasztók adósságának felhalmozódása, illetve az olaj-gáz belföldi és exportára közötti hatalmas különbség áll. Hivatalos adatok szerint tavaly a harmadik negyedévben az olaj exportára 5,6-szorosan haladta meg a belföldit, s még a negyedikben is – többszöri belső áremelés után – 2,4-szeres különbséget mértek. A földgáznál tavaly az utolsó évnegyedben 6,2-szeres volt a különbség, és idei sajtóhírek is ezt megközelítő arányra utalnak.

Az orosz energiaszektor távolabbi perspektívái nem egyértelműek. Az olajkitermelés már eddig is zsugorodott, az 1987. évi csúcsról, 569 millió tonnáról 1999-ig 305 millióra. A gáztermelésben eddig összehasonlíthatatlanul kisebb volt a visszaesés: 1991 és 1999 között 643 milliárd köbméterről 591 milliárdra.

Szénhidrogénekből az új geológiai feltárások messze elmaradnak a kitermelés mögött. A Gazprom társaság a következő évekre fokozódó árualap-hiányt jelez előre, amely 2003-ban kulminálna, 67 milliárd köbméterrel.

A szerződéses importőr partnereket az oroszok nyugtatgatják, mondván: teljes biztonságban érezhetik magukat. Magyarország mint az orosz szénhidrogének importőre, a Kopint-Datorg megítélése szerint valóban lényegében változatlanul biztonságos helyzetben van. Figyelmeztető jel azonban a mostani orosz áruhiány földgázból. Ezen túlmenően a földgáz-tranzit kérdéseiben is kialakultak orosz-ukrán-lengyel konfliktusok, amelyek esetleg a mai útvonalak számottevő eltolására késztethetik az oroszokat. Az olaj esetében hosszabb távon az jelenthet kockázatot, hogy a kitermelési feltételek romlásával és a súlypont kelet felé tolódásával a termelés rentabilitása csökken.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik