Magyarország eddig 29 oriszággal kötött szabadkeireskedelmi megállapodást. Elsőként, még 1992-ben az Európai Unió (EU), majd a következő évben a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamaival írt alá ilyen egyezményt. A sorban a CEFTA tagjaihoz csatlakozó Szlovénia és Románia, majd tavaly júliusban Bulgária következett; emellett időközben létrejött a megegyezés Törökországgal és Izraellel – ezen sok szempontból európaiként számon tartott két országgal – is. A balti államokkal vagy már él a megállapodás, vagy küszöbön áll annak megkötése. A folytatásban a szintén CEFTA-tagságra pályázó Horvátország következett volna, ám a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) elveivel ellenkező intézkedései miatt a tárgyalások függőben maradtak. A magyar hivatalos álláspont szerint folytatás csak a horvát magatartás megváltozása után várható. A többi közép- és kelet-európai országgal deklaráltan “más úton” keresi a kormány a gazdasági kapcsolatok javításának lehetőségét.
A szabadkereskedelmi szerződések megkötésének oka a piacra jutás segítése volt. Éppen ezért a fejlettebb partnerekkel az első időszakban aszimmetrikusak voltak a megállapodások, hogy fokozatosan “szokjon hozzá” a hazai ipar a versenyhez. A tavalyi első félévben a teljes, 10,83 milliárd dolláros magyar kivitel 83,0 százaléka, a 12,2 milliárdos behozatalnak pedig a 73,3 százaléka a 29 szabadkereskedelmi szerződéses partnerország felé irányult, illetve onnan érkezett. E relációban a kivitel növekedése volt erőteljesebb, hiszen az 1992-es kezdethez képest – az összes exportnak akkor 71,3 százaléka jutott efféle partnerekhez – több mint 10 százalékpontos az arány emelkedése.
A megállapodások alapján tavaly január elsejével az ipari termékek EU-exportja teljes egészében szabaddá vált. Az unióba irányuló magyar agrárkivitel vámkedvezménye mára 60-ról 80 százalékra nőtt, s az export 60 százaléka valamilyen kivételezést élvez. Az aszimmetria alapján az EU-ból származó behozatal mintegy felét vámok terhelik. A mérték fokozatosan csökken (ma az alapvám 45 százaléka), 2001-re pedig megszűnik.
Összességében az EU-val folytatott kereskedelem gyorsabban bővült a teljes külforgalomnál: öt év alatt (1997 végéig) a magyar export 5,3 milliárd dollárról 13,6 milliárdra, az import 4,7-ről 13,3 milliárd dollárra emelkedett. Az egyenleg 1997 kivételével negatív; a mélypont az 1994-es év, amikor 1,1 milliárd dollárnyi volt a passzívum. Az új tendencia 1998 első felében folytatódott: a június végi zárómérleg 35,4 millió dolláros magyar aktívumot mutat, 7 milliárd 762 millió dolláros honi kivitel mellett.
Különösen szembetűnő a gépipari export térnyerése – e szegmens az 1994-es 800 millió dollárról 6,6 milliárdra duzzadt. Igaz, a gépek és berendezések behozatala is megugrott: 1,8 milliárdról 5,6 milliárd dollárra.
Az EFTA-tagokkal (Izland, Lichtenstein, Norvégia és Svájc) hasonló ütemű a liberalizáció, a vámok leépítése 2001. január elsején befejeződik. E viszonylatban a magyar export 18 százalékkal nőtt tavaly, a behozatal viszont lényegében szinten maradt. Ennek ellenére hagyományosan magas a magyar passzívum (1997-ben 121,8, 1998 első felében 90,4 millió dollár), elsősorban a Svájccal folytatott előnytelen szerkezetű kereskedelem miatt.
A CEFTA irányában már szó sincs aszimmetriáról: az adott és kapott kedvezmények mértéke kiegyensúlyozott, a vámok végső lebontása 2001-re fejeződik be. (A CEFTA tagjai jelenleg Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Románia és – januártól – Bulgária.) A forgalom csaknem kilenc tizede vámmentes; a fennmaradó rész kedvezménye 55 százalékos. A társulás létrejötte óta bővült a kölcsönös agrárkedvezmények köre, a teljes liberalizáció azonban továbbra sincs napirenden. Az összforgalomnál némileg alacsonyabb növekedési ütem mellett a kivitel 1,7 milliárd dollárra, a behozatal 1,5 milliárdra nőtt 1997 végéig. Nagyobb dinamikát hozott az elmúlt esztendő első fele: 22 százalékkal emelkedett az összforgalom. A kivitel 27 százalékkal nőtt, ezen belül a román irányba két és félszeresére bővülést regisztráltak. Az exportnál az élelmiszeripar viszi a pálmát, 28 százalékos részarányával (1994-ben még csak 3 százalékot mértek).
A szabad kereskedés nem zárja ki, hogy bizonyos termékekre piacvédelmi intézkedés szülessék. Öt éve Magyarország egyes agrárcikkek vámját emelte, négy éve a növényvédő szerekét és a síküvegekét, tavaly pedig a cseh-szlovák- lengyel vaskohászati importra kezdeményeztek védelmet. Ez utóbbi esetben a szakmai szövetségek ugyan önkorlátozásban egyeztek meg, ám mert a végrehajtás bizonytalan (Figyelő, 1998/40. szám), januártól a budapesti kormány védintézkedést vezetett be. A másik oldalon a CEFTA-partnerek elsősorban a magyar búzától igyekeztek óvni a belső piacukat. A lengyelek emellett a kukorica, a sűrített paradicsom és a keményítőgyártási termékek (ez utóbbit erre a magyar kabinet is megvédte), míg a románok a búzaliszt bevitelét korlátozták. Ezekre válaszul Budapest WTO-vizsgálatot kezdeményezett, mert álláspontja szerint az említett intézkedések bevezetésének módja ellenkezik a szervezet előírásaival.
Az új keletű egyezmények között említhető a török-magyar, amely tavaly áprilisban lépett életbe, s nagyrészt ennek köszönhetően az ez irányú kivitel 34 százalékkal emelkedett. Az Izraellel kötött megállapodás 1998 februárjától hatályos; a 14,8 millió dolláros ipari export túlnyomó része már vámmentesen került a közel-keleti országba. A három balti országgal a külkereskedelmi forgalom tavaly 107 millió dollárnyi volt, 91 milliós magyar aktívum mellett.
