Kádár L. Gellért, a Hunyadi főszereplője a Pertu podcastben beszélt arról, milyen érzés volt számára Hunyadi János bőrébe bújni.
Nem volt egyszerű, sőt! Megkaptam Hunyadi szerepét, és úgy kellett ezt megmutassam, hogy nem volt hova nyúlnom. Nyilván a történelemkönyvekből hallottunk róla – keveset, nem sokat –, és az iskolában a történelemtanártól is függ, hogy ki mennyit tanít róla, és hogyan. Megérett bennem a félelem, hogy megkaptam az egyik legnagyobb történelmi magyar hőst, és meg kell őt jelenítsem. Hogyan is lesz ez?
– kezdte az erdélyi magyar színész, hozzátéve: hatalmas ambícióval állt a szerephez, de ez később változott.
Bíztam magamban, és ez akkor omlott össze, amikor felköltöztem Budapestre és elkezdtem az előkészületeket, ami jelenti a kaszkadőrmunkát, az idegen nyelvek elsajátítását, jelentette azt is, hogy volt egy színészkolleganőm, akivel kamera előtt jeleneteket csinálhattunk, hogy szokjam a kamerát. A felkészülés első fázisában, amikor belenéztem a tükörbe, mindenki szembenézett velem, csak Hunyadi nem. Feltettem sokszor a kérdést: biztos engem szerettek volna a rendezők, a producerek? De ők meg voltak erről győződve.
Elmondása szerint az, hogy végül sikerült megszemélyesítenie Hunyadit, részben annak köszönhető, hogy nagyon sokat dolgozott együtt a kaszkadőrökkel. Korábban nem töltött el ennyi időt egyetlen karakter megformálásával, Hunyadi viszont teljesen beépült az életébe.
Szerettem volna kapcsolódni ehhez a személyhez, és a forgatókönyv által betekintést kaptam az életébe, hogy ő hogyan élhetett. Ez elindított egyfajta gondolatmenetet, megjelentek érzések, dinamikák. A forgatás után az erősödött meg bennem, hogy ez az ember nagyon hitt saját magában, a céljaiban, az álmaiban, hitt abban, hogy nincs lehetetlen
– magyarázta Kádár L. Gellért, aki önmagát is ambiciózus embernek tartja, és az elmúlt időszak azt igazolta vissza számára, hogy kitartással, erővel és önmagába vetett hittel bármire képes lehet.
