Édesapja alkoholproblémáiról vallott Barabás Éva a Palikék Világa Három Igazság című műsorában, amit a Blikk szemlézett. Gyerekkoráról így beszélt:
Nekem sok szempontból hamarabb kellett felnőni, vagy én választottam azt, hogy hamar nővök fel. 13 család lakott együtt Bonyhádon, abban a kis udvarban. Több alkoholistát láttam ott, mint Magyarországon, ha átlagoljuk. Szinte minden család küzdött a céltalansággal, a lehetetlenséggel, a tehetetlenséggel
– idézte fel a műsorvezető. Szerinte ez volt az ott élő férfiak megoldási kulcsa.
Az én hátrányommal, azzal, hogy az alkoholizmust közelről megtapasztaltam a saját családomban is, olyan kis vevőkészülékeim alakultak ki, amik a mai napig segítenek ebben a munkában, amit végzek
– mondta, és azt is elárulta ez mit jelent.
Azt, hogy apukám ivott. Gondoltam, lehet, hogy egyszer erről beszélek, de sokkal többet nem fogok, mert ilyenkor rögtön ítélnek az emberek, és én nem szeretném, hogy bárki rögtön ítélő legyen az apukámmal, akit én nagyon-nagyon szeretek, szerettem. És aki letette a poharat, és úgy volt alkoholista élete végig, hogy elment elvonóra.
Apjáról elmondta: kreatív, meg nem értett ember volt. Géplakatosként dolgozott, „ő volt az aranykezű Barabás”.
Nagyon sok ember mellett ki szoktam állni, ha valaki elítélően beszél egy alkoholistáról, mert nem tudhatja, mi van a háttérben. Persze, mindenre van magyarázat. De én láttam – nem csak apunál, másoknál is – a meg nem értettséget, azt, hogy hiába csinálsz jót, nem becsülik. Hogy amikor egy újításoddal egy egész gyár szalagrendszere változik meg, akkor abból te csak egy plusz havi fizetést kapsz, és nem te leszel az Isten és élsz boldogan, hanem ugyanúgy gürizel. Ugyanúgy fél 3-kor befejezed a gyárban a munkát, utána fél 4-kor a családoddal kimész a hétvégi kertbe, ami három kilométerrel odébb van, és ott megtermeled azt, amit a gyerekeid esznek egy éven át. Én láttam azt a robot funkciót, amiben ezek a családok éltek – a miénk is –, és azt, ahogyan tehetséges emberek nem találták meg az útjukat, ahol megbecsülést, szeretetet, jó visszajelzést kapnak.
Barabás Évi évekig fontolgatta, hogy beszéljen-e erről nyilvánosan, és végül Kovács András Péter adott neki erőt, aki hasonló tapasztalatokról számolt be a közelmúltban.
Nem szégyellem, csak féltem. Az embert, akitől megtanultam úszni, aki miatt akartam úgy pillangózni, mint Gyarmati Andrea, aki hatéves koromig fogta a kezem és mesélt a majmok és az emberek közti rokonságról, és megmutatta, hogy nő a paradicsom és hogy kell a szőlőt metszeni meg babsátrat építeni. Nem is beszélt sokszor, csak mutatta. Én általa imádom a kutyákat, hozzá az összes szomszédból átjött az összes kutya, és ő gyógyította meg őket. Van egy gyönyörű kapcsom vele, szerintem józan volt az első hat, nyolc vagy tíz évemben. 14 éves koromra emlékszem vissza, amikor először elgondolkodtam azon, hogy nem jó, hogy a szomszéddal ilyen viszonyban vannak, és hogy szerintem többet iszik, mint kéne.
A műsorvezető azt mondta, feleségként nem biztos, hogy el tudta volna viselni apja alkoholizmusát. „De a gyereke voltam, akinek ő mindent adott magából, szavak nélkül és az utolsó pillanatig” – fogalmazott.
Azért fontos erről beszélni, mert ebben az országban nem beszélünk arról, hogy hány család és hány ilyen családban felnővő gyerek élete bélyegződik meg és romlik el esetleg véglegesen ott. Nekem az ő hite, a versenyszelleme, elképesztő fizikuma és kitartása – és az anyukámé – adott erőt, tőlük tanultam, hogy a tanáraimra figyeljek és így tudok ebből kijutni. Mert nem igaz, hogy csak tehetetlenség és lehetetlenség van, lehet cél is
– mondta Barabás Éva.
