Az Egyesült Államok népe élő, egyenes adásban nézhette végig harminc évvel ezelőtt a wacói ostrom néven elhíresült tragikus eseménysorozatot: ahogy a fegyveres erőszakszervezetek – történetesen a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Iroda (ATF) – leblokkoltak, és képtelenek voltak megoldani egy patthelyzetet. A többórás lövöldözéssel induló, másfél hónapos tárgyalássorozattal folytatódó, és végül tűzvészbe torkolló eset összesen 86 halálos áldozatot követelt. A Netflix új, A wacói ostrom: Amerikai apokalipszis című háromrészes dokumentumfilm-sorozata a túlélők által elmesélt történetek, és eddig nyilvánosan be nem mutatott archív videófelvételek segítségével próbál a történések mélyére ásni.
A tragédia főszereplői – a szövetségi ügynökök mellett – egy fegyvermániás, világvégét váró texasi keresztény szekta tagjai voltak: a hetednapi adventisták szélsőséges szárnyának számító dávidisták, akik elhitték, hogy vezetőjük, az ekkor éppen 33 éves David Koresh a másodjára a Földre látogató Jézus Krisztus. Ezért az események nemcsak a szövetségi ügynökségekbe – és így közvetve az államba – vetett bizalmat bolygatták meg, hanem a vallásszabadsággal és a szabad fegyverviseléssel kapcsolatos első és második alkotmány-kiegészítésben megalapozott nézeteket is.
A Netflix sorozata a látványos képek, a félresikerült razziát átélő egykori szektatagok, a túsztárgyalók és a mesterlövészek személyes történeteinek bűvöletében a kérdőjeleket csak felveti, de egyáltalán nem próbálja megválaszolni.
Pedig a nemzeti trauma feldolgozásában ez segíthetne leginkább, ami azért is lenne különösen fontos, mert párhuzamos értelmezések élnek az eseményekkel kapcsolatban, amelyeket még az újraválasztási kampányát a tragédia helyszínének közelében, Waco városában megrendezett nagygyűlésen beindító Donald Trump is igyekszik meglovagolni, miközben a szabadságjogok bajnokaként próbál tetszelegni.
A szövetségi ügynökök legnagyobb baklövéssorozata
1993. február 28-án gyors rajtaütést tervezett az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Iroda texasi szervezetének különleges alakulata – akik az FBI-osokhoz hasonlóan szövetségi ügynökök – egy Mount Carmel Center nevű birtokon a világtól elzárva élő keresztény szekta tagjai ellen. A csoport 120 tagja gépfegyverekkel és gránátokkal készült a Krisztus második eljövetelét követő apokalipszisre, vezetőjük, az általuk megváltónak tartott David Koresh parancsára.
Az akció a helyi rendőrség kezdeményezésére indult, a kapitány pedig már a tervről is tájékoztatta a médiamunkásokat – ami végzetes hibának bizonyult. Így egy tévériporter és két fotós még azelőtt a helyszínre siethetett, hogy bármi is elkezdődött volna. Egyikük azonban nem talált oda, és véletlenül egy olyan postástól kért útbaigazítást, aki a szekta tagja volt. Ráadásul azt is elárulta neki, hogy mire készül a szövetségi ügynökség, ez a postás pedig szólt társainak arról, hogy razzia lesz. A szekta tagjai között viszont volt egy beépített ATF-ügynök, aki jelezte is a fennakadást a feletteseinek.
A következő végzetes hiba az volt, hogy ezután nem fújták le az akciót, ráadásul a dávidisták háborús arzenáljáról rendelkezésükre álló információk ellenére nem vittek magukkal elég komoly fegyvereket. Ám ezeket a kérdéseket nagyvonalúan átugorják a filmesek annak ellenére, hogy az ATF razziáját a helyszínen vezető Bill Buford elismeri: a fejlemények fényében nem lett volna szabad belevágniuk az akcióba, hiszen elvesztették a meglepetés erejét.
A villámrazziából kétórás lövöldözés lett, a tűzharc során a szövetségi ügynökök helikoptereket is bevetettek, és Buford többedmagával még az épületbe is bejutott, azonban súlyos veszteségeket szenvedtek, így vissza kellett vonulniuk.
Az 1993. február 28-i razziakísérletben végül 6 szektatag mellett 4 szövetségi ügynök is meghalt, ezért az ügyet rögtön átvette hivatalból az FBI, de az ő ügynökeik sem tudták megfelelően kezelni a helyzetet.
Ma sem tudni, ki adta le az első lövést
A most bemutatott archív felvételek, az ATF akciócsoportját vezető kommandós, az ügynökség túsztárgyalója, az eseményeket közvetlen közelről figyelő tévés, és az eseményeket belülről látó dávidisták által elmesélt történetek alapján részletes képet kaphatunk a félresikerült razzia eseményeiről az első epizódból. Azonban az alkotók a razziát ostrommá eszkaláló első lövés – 30 éve megoldatlan – rejtélyét meg sem próbálják feloldani. A hivatalos verzió mellett, miszerint az ATF ügynökei azután kezdtek el lőni, hogy lövéseket hallottak az épület felől, az egyik szektatag elmondja, hogy szerinte a szövetségi ügynökök lőttek először.
A hivatalos verziót előadó Bill Buford azzal támasztja alá álláspontját, hogy a legelső lövéseket egy M60-as gépfegyverből adták le, náluk viszont ilyen komoly fegyver nem volt. Azonban az ellentétes álláspontok felvillantása után az ostrom talán legfontosabb kulcskérdése a feledés homályába vész.
A második epizódban a szekta, David Koresh és a megszólaló szektatagok történetének felszínes bemutatása közben a hangsúly átkerül a túsztárgyalásra, valamint az ügyet átvevő FBI és az ATF, illetve a túsztárgyalók és az FBI taktikai alakulata közötti konfliktusokra. A razzia után az ATF rögtön meg is kezdte a túsztárgyalást – hiszen több szektatag és a szektavezér is lőtt sérülést szenvedett, ezért ápolásra szorultak volna –, Jim Cavanaugh különleges ügynöknek pedig sikerült is bizalmas viszonyt kialakítania David Koresh-sel.
Az ő közreműködésével összesen 21 gyereket és 2 nőt szabadítottak ki tárgyalásokkal, amihez mindössze annyit kellett tenniük, hogy a szektavezér üzeneteit leadták a rádióban és a tévében.
A sikeresen tárgyaló Jim Cavanaugh-ra végül más feladatot bíztak a felettesei, és a távozása után nem is tudtak több embert tárgyalással kiszabadítani. A sorozatban sajnos egyetlen szó sem hangzik el arról, hogy az ő félreállítása utólag visszatekintve mekkora hibának tekinthető.
A tűzvész rejtélye is megoldatlan maradt
Sokáig a kivárásra játszott az FBI is, miközben az ügynökeik készenlétben vártak, és folyamatosan monitorozták az objektumot két közeli romos épületből. De amikor David Koresh közölte velük, hogy Isten azt üzente neki, fogjon írásba, és csak a tanításai kiadása után folytassa a hívei elengedését, megunták a várakozást.
51 nappal a félresikerült razzia után újra akcióba lendültek a szövetségi ügynökök – már az FBI vezetésével –, azonban ekkor sem sikerült a tervek szerint végrehajtaniuk az akciójukat.
Először figyelmeztették a szekta tagjait telefonon, hogy jöjjenek ki, különben két harckocsival megközelítik az épületet, és elárasztják könnygázzal. A figyelmeztetés nem hatott a világvégére fegyverekkel készülő keresztény szélsőségesekre, ezért az események ismét káoszba fordultak. Ezeket az eseményeket mutatja be a harmadik epizód, de sajnos anélkül, hogy normálisan kontextusba helyezné a tragédiát.
A könnygázrohamra a szekta felfegyverzett tagjai lövöldözni kezdtek, amire a szövetségi ügynökök füstgránátokkal válaszoltak. A többórás állóháborúnak most nem szövetségi ügynökök halála vetett véget, hanem az, hogy a szekta központja, az elbarikádozott épület lángra kapott, és porig égett. Az épületben tartózkodó hívők többsége pedig – David Koresh-sel, a feleségével és a három gyerekével egyetemben – meghaltak a tűzben.
A 28 gyerek életét követelő, összesen 76 halálos áldozattal, és 11 sérülttel járó tűz lángjai a tragédiát vizsgáló bizottság jelentése és az FBI információi szerint három különböző helyről indultak el az épület belsejéből – így a hivatalos álláspont az, hogy a szekta tagjai gyújtották fel saját magukat. Azonban a túlélő szektatagok – akiket el is ítéltek az események miatt, bár a sorozat erről nem tesz említést – mind a mai napig azt állítják, hogy nem ők gyújtották a tüzeket.
A minisorozat a tűzzel kapcsolatos kérdésekben sem akar tiszta vizet önteni a pohárba, egyszerűen megelégszik azzal, hogy teret ad az egymásnak ellentmondó narratíváknak. Pedig a szövetségi ügynökségekbe – és az államapparátusba – vetett bizalom főként a helyzetet eszkaláló félresikerült razzia, és a furcsa körülmények közt induló tűz miatt ingott meg; amit kiválóan példáz, hogy a tragédia legelső dokumentumfilmes feldolgozása, ami az események után egy hónappal jelent meg, azzal vádolja az FBI-t, hogy ők gyújtották fel az épületet.
A Netflix minisorozata ezeket a kérdéseket kényesen kerüli, miközben az eseménysorozat azóta is megosztja az amerikai közvéleményt. A tragédia utóéletével pedig nagyjából csak annyira foglalkozik a sorozat, hogy megemlíti: a helyszínen megjelent, szabad fegyverviselésért tüntető szélsőségesek között ott volt a később halálraítélt terrorista, Timothy McVeigh is, aki az ostromot lezáró tűzeset kétéves évfordulóján, 1995. április 19-én felrobbantotta az FBI Oklahoma City-ben található irodáját, és megölt 168 embert.
