A túlzott gondoskodás lohasztó lehet a házasságban

Az elköteleződés egészen mást jelent ma, mint akár a nagyszüleink életében, és ki lehet jelenteni, hogy ez igen rövid idő alatt változott meg, ahhoz képest, hogy évszázadokig máshogyan működött. Amíg az elmúlt évszázadokban a monogámia azt jelentette, hogy a házastárs lesz valaki mellett élete végéig, addig ma azt jelenti monogámnak lenni, hogy jelenleg az adott kapcsolatban monogámok vagyunk, azaz egyszerre csak egy partnerünk van.

Szenvedély vs. szerelem

A monogámia ma azt is jelentheti, hogy minden párkapcsolatunkban monogámok vagyunk. Amikor partnert választunk, általában szerelemből tesszük, vagy legalábbis abból indulunk ki, milyen hatással van ránk a másik: érezzük-e a gyomrunkban a pillangókat. Ebből is adódhat, hogy ma már egy monogám, elköteleződésre alapuló párkapcsolatot, házasságot a vágyra és a szenvedélyre építjük, csakhogy igen hamar elérkezik minden párkapcsolat odáig, hogy a biztonság és a stabilitás lesz a legfontosabb, a szerelemmel együtt – mondja Esther Perel pszichoterapeuta az egyik videós interjúban.

Amellett, hogy vágyunk a biztonságra, elvárjuk, hogy a partner lepjen meg olykor, vágyunk arra, hogy meglegyen a misztikum, a szenvedély, és egyúttal a családias érzésre is vágyunk, azaz, minden jó lenne egyben. A kettő azonban üti egymást, a biztonság, a stabilitás, a családias érzések nehezen összeférhetők a szenvedéllyel, a féktelen vággyal, az újdonságok élményével. És nem is megy mindenkinek.

A fő kérdés, hogy mi az, ami lelohaszt és mi az, amitől beindulunk. Ha fáradtan érünk haza a nap végén, gyorsan megesszük a vacsorát és már ülünk is le a tévé elé vagy a telefont nyomkodni, akkor ebbe a milliőbe nem tud megérkezni a szexuális vágy. A mindennapok erről szólnak, és sok-sok párnál még az is nehézséget jelent, hogy egymással akár 10 percet is beszélgessenek, szemtől szemben. Ha valaki hasonló párkapcsolatban él, bizonyára tapasztalja, hogy ahhoz képest, hogyan érzi magát otthon, máshol, másokkal máshogy érzi magát. Például a barátaival, a hobbiján keresztül vagy akár a munkahelyén sokkal inkább élőbbnek, vibrálónak éretheti saját magát – tehát máshol, külső helyszínen kvázi jobban érzi magát, mint otthon.

A másik kérdés, amit ehhez kapcsolódóan fel kell tennünk saját magunknak: mikor látjuk a partnerünket elképesztően vonzónak? Erre általában az a válasz, hogy akkor, amikor igazán jól érzi magát a bőrében, amikor színpadon van, amikor sportol, amikor nevet, amikor ellazul, satöbbi. Semmiképp sem akkor, amikor szüksége van ránk, amikor gondoskodunk egymásról. A párkapcsolatok nagy hányadában emiatt nincs jelen a szex úgy, ahogyan várnák, mert a vágynak, a szenvedélynek nincs ideje és nincs helye megérkezni.

Sok olyan párral találkoztam tanácsadáson, akik úgy éltek együtt, hogy egyiküknek sincs hobbijuk, nem igazán járnak el szórakozni sehova, vagy nagyon ritkán, és minden nap otthon találkoznak, egymást melegítőben vagy pizsamában látják egész nap, a kommunikációjuk és a kettejük kapcsolata pedig kimerül abban, hogy főznek egymásra, beölelik egymást elalvás előtt, mégis, a csókolózás mint olyan, teljesen eltűnt az életükből évekre. A szexszel együtt. Ha a kapcsolatot egyfajta rokoni kötelékre építjük és a gondoskodás, szeretet adása és a szimbiózisban élés számunkra a legbiztonságosabb, akkor nincs min csodálkozni azon, hogy nem működik a szexuális élet.

A vágynak teret kell adni ahhoz, hogy megszülessen, a vágy lényege, hogy akarjuk a másikat, a szerelem lényege pedig az, hogy szükségünk van a másikra. A vágy a kiszámíthatatlanságról, újdonságról is szól, a szerelemben pedig a gondoskodásé a főszerep. Ha ez utóbbi van túlsúlyban, akkor biztos, hogy nincs szex a kapcsolatban. E kettő egyensúlyára kellene törekedni, ez jelenti azt, amikor azt mondjuk, harmonikus és kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolatban élünk.

Az egyensúly megtalálásához azt kell felismernünk, hogy vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor nincs szükségünk a partner gondoskodására, lehetünk egymással játékosabbak, küldhetünk egymásnak pikánsabb üzeneteket, sőt, azt is megtehetjük néha, hogy reggel egy órával később kezdünk el dolgozni, csakhogy legyen időnk a szexuális életre is. A tudatosság a kulcsa, hogy megteremtsük az egyensúlyt a játékosabb, szenvedélyesebb énünk és a felelősségteljes, gondoskodó énünk között. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, lehet, hogy szakember segítsége szükséges, vannak olyan párkapcsolatok és élethelyzetek, amikor fontos belátni, hogy a szexuális élet rendezése magunktól már nem megy.

Mit is jelent ez a mindennapokban?

• Tartsunk határt, merjünk nemet mondani programokra és töltsünk időt külön is!
• Vizsgáljuk meg kapcsolatunkat: Lehet, hogy túl elfogadóak vagyunk egymással? Túlzottan megértőek?
• Nézzük meg, mennyit vitázunk! Lehet, hogy sohasem vitatkozunk? Az ilyen kapcsolatokban hiányozhatnak a női és a férfi szerepek, ez az a bizonyos álló víz-effektus.
• Képesek vagyunk-e beszélni a szexről? Merjük-e elmondani a partnernek, mi az, ami számunkra izgató?
• Van-e, volt-e a szexben bármilyen gond, amit megéltünk, akár fájdalom érzése behatoláskor, akár korai magömlés, akár merevedési gondok?
• Amennyiben valamelyik kérdésre igen a válasz, érdemes megkeresni egy szakembert, aki segít abban, hogy a távolság és közelség egyensúlyát megteremtsék a mindennapokban, ami elvezethet a kiegyensúlyozott szexuális élethez.

Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Getty Images