A férjem 49, én 32 éves vagyok, van egy közösen nevelt fiunk az előző házasságomból. Hét éve vagyunk együtt, és a férjem állt elő körülbelül egy évvel ezelőtt azzal, hogy velem szeretne leélni az életét, azonban kevés nővel volt együtt, nem szeretne lemondani az első csókok élményéről. Kulturáltan beszéltünk erről, majd egyre többször esett szó ezekről, mire kibökte, hogy olvasott a poliamoriáról, és szerinte a kapcsolatunkban ez működhetne. Akkor kicsit meglepődtem, hogy másokkal is le akar feküdni, hogy én kevés vagyok neki, aztán teltek a hónapok, megtetszett egy kollégám, akivel flörtöltünk is sokat, végül én hoztam fel újra a témát, és most már nyitott kapcsolatban élünk. Nem beszélünk arról, hogy ki, mikor, kivel van együtt, nem is visszük haza a partnereinket, nem is mutatjuk be őket. Jelenleg itt tartunk, azóta viszonyom van a kollégámmal, viszont félek attól, hogy szerelmes leszek és a szerelem miatt elhagyom majd a férjemet. Azt sem tudom, hogy egy ilyen nyitott kapcsolat mennyire működhet, meddig csinálhatjuk ezt kvázi büntetlenül? Abban sem vagyok biztos, hogy a féltékenység nem lesz ott a házasságomban, mivel a kollégám jóval fiatalabb a férjemnél. Számtalan félelmem van ezzel kapcsolatban, kérem segítsen!
Az olvasói levelet Klaudia álnevű olvasónktól kaptuk, a nyitott kapcsolatoknak vannak szabályai, amiket ha mindenki betart, akkor biztonsággal működhet, de nem örökké.
Mit lehet tenni?
A poliamoria azt jelenti, többszerelműség, magában a görög-latin származású szóban is benne van a szerelem szó. Olvasónk tehát ha poliamor kapcsolatban él, akkor az azt jelenti, hogy megengedett mindkettejük számára a szerelem érzése, a poliamoria a párkapcsolat orientációját jelenti. Azok, akik nyitott kapcsolatban élnek és vallják, hogy ez tud működni, ők maguk is szerelemről számolnak be, ha csak a szexről lenne szó a külső kapcsolatokban, akkor azt poliszexualitásnak nevezik. Nem mindegy tehát, hogy miről egyezett meg olvasónk a társával, és ezzel rá is tértünk a lényegre:
A párkapcsolatot tehát többféleképpen is ki lehet nyitni, ennek részleteiről és módjáról mindenképpen meg kell egyeznie a két embernek – és majd a többi embernek is, akik szintén benne lesznek a kapcsolatban. A fő kapcsolat ugyanolyan jól és intenzíven működhet a többi mellett, ha nem azért nyitották ki a kapcsolatot, hogy a kapcsolaton belüli egyéb problémákat ezzel oldják meg. A levélből úgy tűnik, hogy olvasónk ha szerelembe esik valakivel, akkor azt monogámiában képzeli el, azaz ha bekövetkezik a szerelem, akár a fő kapcsolatot is felrúgná. Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, mert lehetséges az is, hogy képes valaki több emberbe szerelmesnek lenni, és az is lehetséges, hogy olvasónk valójában monogám, csak egy kisebb kalandra vágyik valakivel. Ahhoz, hogy tisztázzák, ki és mit vár el a másiktól, érdemes lenne elmenni olyan előadásokra, ahol beszélgetnek a nyitott kapcsolatokról, ott megkérdezni párokat, akik ilyen kapcsolati formában élnek, hogy nekik mi okozott nehézségeket az elején, hogyan kommunikálták például a gyerekek felé.
A féltékenység része az emberi természetünknek, ráadásul ha valaki kötődési sérülésekkel érkezik egy kapcsolatba, akkor a féltékenység garantáltan jelen lesz nemcsak a fő kapcsolatban, hanem a többi kapcsolatban is. A poliamoria azonban a bizalomra épül, bármilyen furcsán hangozhat, a hűség is jelen van, és mindez a kölcsönösen elfogadott határok nélkül nem tud működni. Mivel több ember él egymással szerelmi-szexuális kapcsolatban, fontos, hogy a külső kapcsolatokban is ott legyen a bizalom, hogy tudomásuk legyen mindenről és ők maguk is beleegyezzenek. Szabályokat kell hozni a védekezésről, a teherbeesésről, a randikról, hogy megismerkedjenek-e mindannyian egymással vagy sem, hogy hol legyen a helyszín, hogy a barátoknak, szülőknek mennyit mondanak el, hogy a gyerekek felé hogyan kommunikálják. Mindemellett a közösen töltött minőségi idő sem sérülhet, tehát nemcsak másokkal jó randizni, hanem egymással is, a fő kapcsolatban is legyenek meg a közös programok, legyen szexuális élet és táplálják tovább a kapcsolatot.
Olvasónk arra is kitér, hogy mostantól örökké így lesz-e az életük, a válasz erre az, hogy időnként be kell zárni a fő kapcsolatot, szükségszerű is megtenni, hiszen lehetnek olyan gondok, amiket muszáj helyretenni ahhoz, hogy a poliamor kapcsolati forma működni tudjon. A prioritás tehát a legfontosabb, mindenkinek a fő kapcsolat legyen a legfontosabb, és ha baj van ebben a párkapcsolatban, akkor addig nem is tud működni semmi más, amíg ezt helyre nem teszik. Ebből is látható, hogy önfegyelemre, önbizalomra és szervezettségre mindenképpen szükség van, és nem árt a jó kommunikációs készség sem.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
