A feleségemmel öt éve vagyunk házasok, és eddig azt hittem, minden a legnagyobb rendben van köztünk. Másfél évvel ezelőtt kezdett el kondizni járni, bérletet vett, és fél éve már minden másnap eljárt edzeni. Csakhogy a bérletével bukott le, meg akartam lepni azzal, hogy bementem a konditerembe az edzőhöz kifizetni neki pár edzést, és kiderült, hogy egy ideje nem is jár oda. Hazamentem és kérdőre vontam, pár napig hazudott, majd kiderült, hogy hónapok óta megcsal az exével, aki nyáron jött haza Németországból. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, esküdözik, hogy véget vet a románcnak, hogy csak engem szeret, kéri, hogy bocsássak meg neki, de csak azt látom magam előtt, ahogy lefekszik az exével. Hogy lehet ezt megbocsátani, vagy egyáltalán ezzel együtt élni?
Az olvasói levelet Imre (ál)nevű olvasónktól kaptuk, akit csúnyán átvert a felesége, és most a padlón van. A megcsalást a férfiak és a nők máshogyan kezelik, viszont a hazugságokkal és a bizalom elvesztésével járó trauma mindkét nemnél ugyanannyira fájó.
Mit lehet tenni?
Nem több a megcsalás manapság, mint a nagyszüleink idejében, annyiban másabb, hogy a mai kor társadalmában az vált normálissá, hogy megkérdőjelezzük, létezik-e egyáltalán sírig tartó hűség. A félrelépésekről jóval nyíltabban beszélünk, mint 100 éve, felvállaljuk, sőt, számtalan lehetőség is akad az interneten keresztül. A hűtlenség könnyen egyfajta megoldássá válhat a házastársi problémákra, sőt, a kíváncsiságot és a hiányzó szenvedélyt is pótolhatja.
A megcsalásban szerepe van a megcsalt félnek is, és bármilyen fájó ezt olvasni, a kiegyensúlyozott és harmonikus élethez szükséges belátni, hol hibáztunk és milyen viselkedéssel tettünk azért, hogy a másik félrelépjen.
Van olyan, hogy valaki nem tud megbocsátani, és egyfolytában bűntudatban tartja a másikat a tetteiért, ez mérgező viszont, amiben egyik félnek sem jó élnie. Ilyenkor célszerű a válás mellett dönteni, főleg, ha ez párterápiás segítséggel sem változik meg. A terápia azért is jó ötlet, mert a terapeuta tud abban segíteni, hogy a próba különélés nehézségeit átvészeljék, és abban is, hogy a végleges döntést meghozzák: együtt folytatják vagy külön? Van még egy olyan élethelyzet, amikor nem érdemes a házasságot folytatni: ha a hűtlen félnek ez már zsinórban a harmadik ilyen esete.
A megcsalásban nem az a tény fáj, hogy megcsaltak, hanem a bizalomvesztés, a félrelépéssel járó folyamatos hazugságok, az érzés, hogy közröhej tárgyává tettek, hogy úgy érezzük, az minden bűnünk, hogy képesek voltunk hinni és szeretni. A különélés segíthet rendezni a gondolatokat, és abban is, hogy a szükséges lelki folyamatokat megfelelően feldolgozzuk. Amennyiben ez a fajta gyász nem történik meg, akkor tovább hordozzuk magunkban a sérelmeket, haragot, dühöt, szomorúságot, és vagy egy új kapcsolatot terhelünk a bizalmatlansággal, vagy pedig idő előtt visszaugrunk a megromlott házasságba, anélkül, hogy tettünk volna azért, hogy jobb legyen. A házasságot, mindazt, ami eddig volt, meg kell gyászolni, és csak ezután kezdődhet a felépülés: vagy együtt vagy külön utakon.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
