Augusztus uralkodása alatt a római polgárok számára eljött a költők által is megénekelt aranykor. A pax romana, azaz római béke idején megszűntek a belháborúk, a birodalom épült, szépült, de azért terjeszkedett is – nem csoda, hogy Caius Octavianust ma is a szenátustól kapott címén Fenségesként, azaz Augustusként ismerjük.
Utóda, Tiberius következetesen járta tovább az augustusi utat, mégsem volt népszerű, sőt. Őrült zsarnoknak tartották, pedofil orgiáiról városszerte terjedtek a pletykák. Mikor 23 év után, 78 esztendősen elhunyt, Róma fellélegzett, és nyilvánvalóan mindenki úgy volt vele, csak jobb jöhet.
Csizmácska, Róma kedvence
Már csak azért is, mert az utód Caligula volt, az ünnepelt hadvezér, Germanicus fia, Augustus dédunokája és nem mellékesen Tiberius által kijelölt örökös volt. Gyermekkorát apja légióival töltötte a Rajna vidékén, majd Szíriában, a katonák rajongtak érte: a Caligula nevet is szeretetből aggatták rá. Kiscsizmát, Csizmácskát jelent, mert a kicsi gyerekként is a légiósok felszerelésében sertepertélt a táborban.
Apja halála után viszont Tiberius udvarába került, hat évet töltött el a császár mellett gyakorlatilag örök rettegésben. Kémek és besúgók közt élve, végignézve a politikai tisztogatásokat, köztük több közeli családtagja meggyilkolását. Ahogy Suetonius írja a Császárok életében:
…övéinek szerencsétlen sorsáról látszólag egészen megfeledkezve úgy tett, mintha mi sem történt volna; hihetetlen önuralommal viselt el mindent, amit el kellett tűrnie; dédapja és annak környezete iránt oly engedelmes volt, hogy nemhiába mondták róla, nincs nála jobb rabszolga, de gonoszabb gazda sem.
Caligula, az őrült zsarnok
A lényeg, hogy amikor 37. március 16-án trónra lépett, a hadsereg és a római nép is egy emberként, lelkesen üdvözölte az akkor 25 éves ifjút. Az első évben még minden szép és jó volt, Caligula intézkedései találkoztak a népakarattal. Aztán valami megváltozott, a császár egyre extrémebb és kegyetlenebb tettekre ragadtatta magát – gyakorlatilag megőrült.
Uralkodása első hónapjaiban súlyos betegség kínozta, amelyből felépülve felelevenítette a felségsértési perek gyakorlatát, rendkívüli kegyetlenségről tett tanúbizonyságot, vagyis rövid idő alatt meggyűlöltette személyét. Caligula őrültségét a rajta elhatalmasodó betegsége okozhatta: egyesek szerint halántéklebeny epilepszia kínozhatta, esetleg hipertireózisban (pajzsmirigy túlműködés) vagy Wilson-kórban (rézkiválasztás zavara) szenvedhetett.
Ma már széles körben elfogadott, hogy a császár őrült tetteit nem kell tényként kezelni, feltehetően a vele ellenséges történetírók, mint Suetonius és Tacitus kitalálmányai. Akár így viselkedett Caligula, akár nem, érdekes, ami róla fennmaradt.
Kegyetlen szórakozások
Önmagát az új Napistennek nyilvánítva isteneknek kijáró hódolatot várt el, saját szobrait minden templomban felállíttatta, sőt egyes istenszobrok fejét levágatta, helyükre tulajdon képmását tetette. Azt terjesztette, hogy éjszakánként Jupiterrel társalog vagy a Holdistennővel szeretkezik. Istenként viselkedett akkor is, amikor saját húgát, Claudia Drusillát vette feleségül.
Róma leggazdagabb polgárait gladiátorviadalokra kényszerítette, vagyonukat összeharácsolta magának. Az egyik évben állítólag a lovát nevezte ki konzulnak. Kedve szerint váltogatta feleségeit, sokszor gazdag, befolyásos polgárok feleségeit kényszerítette nyíltan ágyába. A szenátorokat azzal alázta, hogy a kocsija körül futtatta őket, lakomákon velük szolgáltatott fel, de aktuális hangulata szerint többjüket meg is gyilkoltatta.
Megostromolt egy erdőt, a fákat, mint ellenséges katonákat kivágatta, majd nézeteltérése támadt a tenger istenével, erre támadást vezényelt a víz ellen, kagylókat gyűjtetett hadizsákmányként, és diadalmenetet tartott.
Suetonius kifogyhatatlanul sorolja:
Ha gladiatori játékot rendezett, a legtűzőbb napsütésben félrehúzatta a vászontetőket, s megtiltotta, hogy bárki elhagyja a nézőteret […] Nemegyszer bezáratta a magtárakat, és megüzente a népnek, hogy most pedig éhínség következik. […]Máskor meg az áldozati barom már ott állt az oltár előtt, ő pedig az állatot letaglózó pap ruhájában, magasra emelve az áldozó fejszét, lesújtott – az áldozás bemutatásához készülődő papra. Ismét máskor, vidám lakoma közben heverészve hirtelen felkacagott; a mellette fekvő két consul udvarias kérdésére, hogy mit nevet, Caligula így felelt: Mi mást is nevetnék, mint azt, hogy csak egy intésembe kerül, és akár el is vágják mindkettőtök torkát!
A jelszó: “Még egyet!”
További részleteket itt olvashat. Most végezetül csak annyi, hogy Caligula bármennyire is megfélemlítette környezetét – vagy éppen azért -, nem folytathatta sokáig ámokfutását. Nemegész négy évvel trónra lépése után, 41. január 24-én a senatus mértékadó tagjai és a császári udvartartás vezetőjének parancsára saját testőrei gyilkolták meg.
Egy díszszemle alkalmával történt, Caligula egy föld alatti folyosón haladt át, amikor:
…Sabinus a beavatott centuriók csoportját szétoszlatva, a katonai szabályzat szerint jelszót kért Caiustól, és az neki »Juppiter« nevét adta meg, Chaerea így kiáltott: »Érjen hát utol haragja«. Aztán mikor Caius odafordult, hogy megnézze, ki beszél így hozzá, Chaerea eltörte az állkapcsát. A földön fetrengve, vergődve ordította, hogy még él, de ekkor a többiek harminc helyen megsebezték és megölték. Megállapított jelszavuk ugyanis így hangzott: »Még egyet«. Volt, aki az ágyékába döfte kardját.
