A világ közvéleménye 1918 kora tavaszán joggal gondolhatta úgy, rosszabb már nem lehet. A soha nem látott pusztítást okozó háború már negyedik évét taposta, milliók feküdtek hevenyészett sírhalmok alatt, csonkán, sebesülten a hadikórházakban. Szenvedtek a hátországok is, minden és mindenki kimerült.
És akkor a természet megmutatta, hogy pillanatok alatt sokkal több embert képes eltörölni a föld színéről, mint az emberiség addigi legnagyobb fegyveres konfliktusa. Sőt, akár többet, mint a két világháború összesen: a spanyolnátha áldozatait 20-50 millió főben szokták megadni, de egyes becslések 100 millió halottat említenek.
Semmi, csak náthás a szakács
Amennyire visszakövethető, az egész 1918. március 11-én kezdődött, amikor Albert Gitchell, a kansasi Fort Riley katonai bázis szakácsa jelentette: megfázott. Estére már több százan estek ágynak, és rövidesen New York városában is terjedt az influenza. Az Európába behajózott csapatokkal pedig a vírus elérte Európát, majd végigszáguldott az egész világon.
A spanyolnátha az influenza tipikus tüneteit mutatta: magas láz, végtagfájdalom, fejfájás. Ijesztően gyorsan terjedt, lefolyása villámgyors volt, és látszólag kiszámíthatatlan volt, kit visz el. Főleg azért, mert bár minden korosztályból szedte áldozatait, főleg a “legerősebb” réteg, a 25-40 év közötti felnőtt férfiak körében aratott a halál.
Hogy miért, arra több magyarázat is született:
- az erős immunrendszer túlreagálta a spanyolnáthát, és elpusztította az ép tüdőszöveteket is;
- a zsúfolt katonai támaszpontokon, lövészárkokban megállíthatatlanul terjedt, a legyengült szervezet védtelen volt a harctéren és a hátországban egyaránt;
- a fiatal felnőttek szervezete nem találkozott még hasonló vírussal, ezért védtelenebb volt.
Védtelenek a H1-gyel szemben
Ez utóbbit nézzük részletesebben. Egy nemrégiben végzett részletes kutatás kimutatta, hogy a járvány vírusa röviddel 1918 előtt jelent meg, és benne egy madárinfluenza-vírus olvadt össze egy emberi H1-vírussal. Ha egy beteg korábban megfertőződött H1-vírussal, akkor ő nagyobb eséllyel élhette túl a spanyolnáthát.
Csakhogy a háború idején fiatal felnőttek, az 1880 és 1900 között született korosztályok gyerekként csak egy másik, az orosz influenzának nevezett, a H3N8 vírus okozta infuenzával találkoztak. így semmiféle védettséget nem szereztek a spanyolnátha vírusával szemben: a H3N8 vírusnak másmilyen antigén fehérjéi voltak, mint a H1N1 vírus két fő antigén fehérjéje.
Miért spanyol?
Szinte egy időben tört ki Amerikában, a franciaországi Brestben és az afrikai Sierra Leone fővárosában. Nemcsak a zsúfoltan élő közösségeket érte el, Ausztráliában, a Csendes-óceán szigetvilágában vagy az északi területek eszkimó őslakosai között egyaránt szedte áldozatait. A harmadik hullám 1919 tavaszán már gyengébb volt, és ezután a járvány lenyugodott. De nem tűnt el, később még többször visszatért, 1922-ben például spanyolnáthában hunyt el IV. Károly, az utolsó magyar király is Madeira szigetén.
A végére már csak az maradt, miért épp spanyolnáthának nevezzük a betegséget, amikor eddig nem is említettük az ibériai államot. Azért, mert a hadviselő felek cenzúrája nagyon erős volt, a hadviselő felek nem engedhették meg maguknak, hogy a járványról szóló hírekkel még tovább demoralizálják a katonaságot és a civil lakosságot. Spanyolország viszont semleges volt, így a sajtó nyíltan beszámolt az új járvány terjedéséről, amiben a király, a miniszterelnök és több miniszter is megbetegedett.
