Árpád-házi Szent Margit a második honalapítóként tisztelt IV. Béla király és Laszkárisz Mária bizánci hercegnő leánya, annak a Szent Erzsébetnek a testvére volt, akinek koporsóját a német-római császár a vállán cipelte, és koronáját helyezte feje fölé. Magyarország talán valaha volt legnagyobb szükségében született.
A magyar seregek vereséget 1241 áprilisának elején döntő vereséget szenvedtek Muhinál a tatároktól. A mongol horda végig dúlta, rabolta, fosztogatta az országot, a király Dalmáciába menekült, jó darabig úgy tűnt, minden elveszett. Mária királyné áldott állapotban volt hányattatásuk idején, Margit legendája szerint az uralkodópár komoly esküt tett:
Fogadást tőnek, hogy az Úristen őnekik leány magzatot adna, a szent apáca szüzek kezére adnák azt, mivel e szent szűzön kívül soha a magyar királyok nemzetéből senki apáca nem lett vala.
Alázatosabb, mint a szolgálók
És megszületett Margit hercegnő 1242. január 27-én,majd megtörtént az elképzelhetetlen: a tatárok kivonultak a kifosztott, lerombolt országból. Béla és Mária pedig fogadalmukhoz híven a kislányt három éves korában átadták a domonkos nővéreknek Veszprémben.
Fiatal, alig néhány évtizede létező rend volt ez akkor, amelynek férfi tagjai járták a világot, prédikáltak, tanítottak, koldultak, vitáztak az eretnekekkel. A női kolostorok viszont a belső, misztikus jámborság helyei voltak: Szűz Mária szeretete, a Krisztus utáni nagy odaadás és a megalkuvás nélküli vezeklő szellem jellemezte őket. Utóbbi leginkább betegek gondozásában, ápolásában nyilvánult meg.
Margit az első pillanattól a legnagyobb odaadással szolgálta az Urat. A király lánya részére új kolostort építtetett a mai Margitszigeten, a hercegnő itt nőtt fel, itt élte le egész életét. Magától értetődő volt számára a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, önként vállalta a legnyomorúságosabb, elborzasztó állapotban lévő betegek ápolását. Rendtársainak határozottan tiltotta, hogy királylányként tiszteljék. Egy szolgáló így nyilatkozott róla:
Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.
Inkább a halál
Életének igazi értelmét abban látta, hogy miként apja a tatároktól való szabadulásért ajánlotta őt Istennek, ezt később, szabad akaratából maga is megerősítette. Hitte, hogy Isten elfogadja őt Magyarországért, miként Krisztus áldozatát az emberiségért – mert írva van: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Alázatos volt, a végletekig sanyargatta magát, Isten pedig rendkívüli imameghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását, és bírta a jövendölés adományát is. A nagyvilág előtt kétszer bizonyította, hogy önszántából vállalja sorsát: apja kétszer is felkereste őt, hogy férjhez adja – Róma áldásával -, de Margit mindkétszer határozottan nemet mondott.
Oly komolyan gondolta, hogy már az öncsonkítás gondolata is felmerült benne, hogy elkerülje a további próbálkozásokat, illetve egyértelművé tette: inkább választja a halált.
Annyira bánthatnak engemet az én szüleim e házassággal, hogy elmetszem én magamnak az én orromat ajakammal együtt
– mondta rendfőnökének. Édesanyjának pedig:
Azt akarom, hogy minekelőtte engemet adnátok házasságra, hogy annak előtte az én testemet elmetéljétek foltonként, hogynem mint én az én hitemet megszegném, melyet én fogadtam Krisztusnak, és annak előtte inkább szenvedek minden átkot, hogynem az én fogadásomat megszegném.
Három alapszabály
Szent Margit szenttéavatási aktáiban nővér- és kortársainak vallomását olvashatjuk, a róla származó információk tehát első kézből valók. letét az 1300-as évek elején írták meg, Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Csodatételeivel és életének epizódjaival itt ismerkedhet meg Árpád-házi Szent Margit legendájában.
Életét három szabály mentén élte:
Istent szeretni,
magamat megvetni,
senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.
Mindössze 28 esztendős volt, amikor Margit megjósolta közelgő halálát, majd 1270. januárjának elején vezekléstől, virrasztástól gyötört lányt hideglelés döntötte le a lábáról, majd január 18-án elhunyt:
Az ő ártatlan lelkét, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván az ő teremtőjének, az ő édességes, kívánatos jegyesének, elnyugovék [az] Úrban.
Margit “kincsesládája”
Boldoggá avatása már 1276-ban megtörtént, tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, de 1943-ig kellett várni, hogy a szentek sorába emelkedhessen.
Még mielőtt meghalt, priorisszájának, azaz a kolostor perjelnőjének átadta a minden földi tulajdonát rejtő láda kulcsát. Amikor kinyitották, a sokat látott és tapasztalt apácák, szerzetesek, papok is megdöbbentek. A magyar király leányának, a bizánci császár unokájának, “kincsei”, mindennapi használati tárgyai ezek voltak:
- két vezeklőöv – az egyik teljesen “elhasználva”;
- egy vessző, a végére sündisznó tüskés bőre kötözve – ezzel ostorozta magát;
- két nemezből készült, apró vas szögekkel kivert kapca – ezeket viselte a lábán.
Ezek valának szerető atyámfiai, Szent Margit asszonynak ő drágalátos kincsei, kikkel gyűjté a boldog érdemeket, mely érdemekkel segít mostan minden hozzáfolyamodó bűnösöket.
