Letelt az első, kritikusnak mondott 12. hét vagyis mehet az ultrahang fotó a közösségi felületekre, és a tágabb családban is szét lehet kürtölni az örömhírt. Ezzel együtt a pár is megnyugszik kicsit, és beleéli magát, hogy szülők lesznek. De vajon mi történik ezután? Mi marad és mi változik?
Mert ugye nem csak azt kell eldönteni, hogy lakás vagy családi ház, külön szoba vagy közös háló, sárga vagy fehér falak, terhesvitamin vagy biokaják, netán István vagy Bentli. Számtalan dolog van, amivel nem árt tisztában lenni, mielőtt egy pár családot alapít. Egyre szélesebb azon irodalmak vagy blogok köre, amik foglalkoznak a várandósság és a gyermekáldás lelki oldalával is, és léteznek olyan fórumok, illetve tanácsadások, ahol a párok a rájuk váró krízisekről is kapnak némi információt, de tömegével nem jellemző.
Nem tudjuk, mibe vágjuk a fejszénket
Léder László, a Három Királyfi, Három Királylány mozgalom önkéntes pszichológus, az Apákért Munkacsoport vezetője kifejezetten úgy látja, hogy a fiatalok többsége nincsen tisztában a rájuk váró időszak kihívásaival.
Sajnos kevés olyan platform létezik, ahol tömegesen felvilágosítanák a családalapításra készülőket, illetve válaszolnának a kérdéseikre, amikből egyébként ezer és egy van, ezt mi személyesen is tapasztaljuk a mozgalom aktivitásai közben. A barátok, rokonok tanácsai a jó szándék ellenére is torzítják a képet, és akkor a közösségi oldalakról még nem is beszéltünk. Ebben a témában abszolút a személyre szabott tanácsadás lenne a célravezető.
Hogy ezt az űrt kitöltsék, rendszeresen tartanak előadásokat, konferenciákat családdal kapcsolatos témákban, sőt, kifejezetten apáknak szóló programjaik is vannak. Utóbbi témakör egyébként, azaz a férfiak szerepe a családban, Léder László egyik saját szívügye is. Apa Akadémia címmel előadássorozatokat szervez leendő vagy újdonsült szülőknek.
A szakember szerint nagyon sok konfliktus eleve elkerülhető lenne, ha minél többen megértenék és elfogadnák, hogy a férfiak szerepe már a várandósság ideje alatt nagyon fontos és a gyermeknevelésben egyenrangú az anyáéval. Épp ezért talán nem meglepő, hogy az anya-apa szerepek tisztázása az egyik első dolog, ami egy kisbaba megfoganása után konfliktusokat szülhet a párkapcsolatban. Ha ebben nincs egyetértés, akkor meg kell beszélni, hogy mi van a fejekben, ki mit hozott otthonról, különben egymásnak feszülhet a két fél.
A munka-magánélet összeegyeztetése már a várandósság idején nehézséget okozhat, gyakran látni ugyanis, hogy a férj és a feleség nem ért egyet abban, hogy a nő vagy a férfi meddig dolgozzon.
A férfi jellemzően azt szeretné, ha a feleség előbb abbahagyná a munkát, mert félti a társa és a gyermeke egészségét. Ez is azon múlik, hogy a várandósságra hogyan gondolunk, betegségként vagy természetes állapotként? Nem biztos, hogy az a jó, ha az anya hónapokat otthon tölt egyedül. A munka-magánélet kapcsán pedig az is konfliktus lehet, hogy a férfi ki tud-e vagy ki akar-e szakadni a munkahelyéről, hogy végigkísérje a különféle vizsgálatokat, tanácsadásokat. Sajnos az egészségügyben is jellemző, hogy a férfit csak kísérőnek tekintik, egyes munkahelyeken pedig bizarr viselkedésnek tartják, ha a leendő apának igénye lenne részt venni a folyamatokban. Tapasztalataim szerint a férfiak, különösen pedig a mai fiatal férfiak jelentős része szívesen lenne több időt a várandós feleségével, illetve az újszülött gyermekkel mint az korábban megszokott volt. Ehhez azonban sokszor hiányzik a támogató környezet
– mondja a pszichológus.
A pszichológus azt tanácsolja, hogy nagyon legyünk észnél és beszélgessünk a párunkkal az elképzeléseinkről. A férfi és a nő józansága elengedhetetlen ezen a ponton, mégpedig azért, hogy ne ugorjanak egymás torkának a másik fél szülőjének viselkedése, megjegyzései miatt.
Ne gondoljuk, hogy a nagyszülők ügyével való foglalkozást elhalaszthatjuk a baba világrajövetele utáni időszakra! Már a szülés mikéntje olyan dolog, ami okozhat vitákat, ha a pár nem tisztázza a nagyszülők beleszólási jogát a döntéseikbe. Én találkoztam már olyan szituációval, amikor a nagyszülők megpróbálták lebeszélni a fiatalokat az apás szülésről, mert az szerintük ostobaság. Az otthonszülés pedig nagyon sok nagyszülőnél kiveri a biztosítékot, elfogadhatatlan, civilizáción kívüli megoldásnak tartják. Volt olyan család, ahol a nagyszülők egészségügyileg tönkrementek a szorongástól. Fontos, hogy tudjuk, a nagyszülőkkel való, tisztázott keretek között történő szeretet kapcsolat minden tekintetben növeli a kisgyermekes család életminőségét, támogatja az unokák lelki és értelmi fejlődését.
Léder László szerint a szülés módjáról a párnak is nagyon fontos beszélnie, mert találkozott már olyan férfiakkal, akik belebetegedtek a gondolatba, hogy a feleségük nem ott, és nem úgy akart szülni, mint ahogy azt ők szerették volna. A szülés módja közös döntés kell, hogy legyen annak érdekében, hogy egyik fél se szorongjon emiatt. A szakember nagyon sok pozitív példát és jó megoldást lát boldog párokkal, akik nem hagyják a véletlenre ezt a lényeges döntést.
És akkor itt vannak még a hormonális változások, amikkel az a baj, hogy a közvélemény szinte kizárólag a nők irányában elfogadó. Holott tudományosan bizonyított, hogy a férfiaknál ugyanúgy testi-lelki változásokat okoz a nő várandóssága, átalakul a hormonháztartásuk. Az úgynevezett Couvade-szindróma alhasi fájdalmakat, görcsöket, alvászavarokat, hízást és szenzitívvé válást okoz, illetve eufórikus állapotot eredményez. Magyarán nem árt, ha tudjuk, hogy a férfiak is érzékenyebbek lehetnek a terhesség előrehaladtával, a férfiak apává válása már ebben az időszakban megkezdődik. A legtöbb férfi számára a várandósság és a születés ideje ugyanúgy az örömteli várakozás, a kétségekkel való megküzdés és a személyes elmélyülés folyamata mint az várandós anyáknál.
– hangsúlyozza a szakember.
Ismerek olyan párt, ahol a férfi képtelen volt elviselni a gyereksírást, ami odáig vezetett, hogy hetekig nem tudott aludni. Egy idő után kóborolni kezdett az utcán éjjelente, illetve barátok nappalijában aludt. Szerencsére ennek az esetnek pozitív lett a végkimenetele, és a párnak született még egy babája. Ugyanez gyakran fiatal édesanyákkal is megtörténik, kevesebbet beszélünk erről, mert nem fér bele a ” jó anyáról” kialakított elképzelésünkbe. Ilyenkor éppen az apa stabilitása, szeretete és megértése kell ahhoz, hogy átsegítse a családot a nehéz időkön. A családi élet ugyanis igazi csapatmunka.
Nem problémák vannak, hanem feladatok, amiket meg kell oldani
Sági Andrea pár- és családterapeuta leszögezi, hogy a szülővé válás nem megy egyik pillanatról a másikra, és teljesen természetes dolog, hogy a folyamat tele van buktatókkal.
A környezet sokszor azt várná el a fiataloktól, hogy állandó mosollyal az arcukon, a boldogságtól repdesve viseljék a kilenc hónap, illetve a következő évek minden pillanatát. Ez nagyon káros hozzáállás, mert azt a tévképzetet kelti, hogy nem lehetnek nehézségek.
A családterápiában a családnak különböző életszakaszait, ciklusait különböztetik meg, attól függően, hogy a tagjai éppen hol tartanak, és milyen feladatok elé néznek – folytatja a szakember. A családi életciklusok közötti váltás pedig mindig egy normatív krízis: krízis, mert több színtéren (a viselkedésben, kapcsolatokban) következik be nagy változás, és normatív, mert teljesen helyénvaló és normális.
Az egyéni életfejlődésen belül a serdülőkorhoz tudnám hasonlítani. Vagyis nem olyan, mint mondjuk egy váratlan tragédia. Ez a krízis mindenképpen bekövetkezik. Ha a család meg tud felelni a kihívásoknak, ha újra tudják szervezni az életüket, és sikerül kialakítani a harmóniát, akkor minden megoldódik, új megküzdési készségeket elsajátítva, egy fejlettebb, érettebb párkapcsolati szakaszba lépnek. De ha nem, akkor elakadások, problémák lehetnek.
Ilyen normatív krízis a gyermekvállalás is, amikor a fiatalok a házas ciklusból átlépnek a szülői szerepbe, és minden korábbi szabály felülíródik. Számtalan dolog van, amivel ilyenkor meg kell birkózni. Háttérbe szorulnak például az énszükségletek, hiszen a mi mellett megjelenik egy harmadik fél, a kisbaba, akiről gondoskodni kell – sorolja a változásokat Sági Andrea. A felek általában fokozott empátiát, több figyelmességet igényelnek a társuktól, előfordulhat, hogy egy korábban teljesen önálló nő többször igényelné a férje támaszát. Emellett nagyon fontos változás, hogy a fiatalokban a terhesség hírére szépen fokozatosan aktiválódnak a szülői minták, amik okozhatnak meglepetéseket a pár másik felének.
A szakember szerint mindezt csak úgy tudjuk könnyebbé tenni, ha a gyermekáldást megelőzően és azután is sokat beszélgetünk az elképzelésinkről, terveinkről és igényeinkről. Nem várhatjuk ugyanis a másiktól, hogy olvasson a gondolatainkban.
Mi lesz a szexszel?
A várandóssággal kapcsolatos változások nem elhanyagolható pontja az intimitás. Kérdések bőven akadnak a terhesség kilenc hónapja alatt is, de jellemzően a baba születése után sem áll olyan gördülékenyen vissza minden a korábban megszokott rendszerbe.
Hevesi Krisztina szexuálpszichológus többféle forgatókönyvvel találkozott már szakmai élete során. Az állapotosság idején paradox módon a női szervezet bármilyen irányba változhat, és mindkettőben „van logika”. A nők egy része az első 3 hónap során még intenzívebben kívánja a szexet – mintha a szülést megelőző és azt követő “ínséges időkre raktározna”. A másik véglet, amikor a kismamát annyira lekötik a rosszullétek, a baba érkezésének gondolatai, esetleg aggódik is a vetélés rizikójától, hogy szinte teljesen elfordul a testiségtől.
Ugyanez azonban fordítva is lejátszódhat a párok között: nem kevés kispapával találkoztam, aki annyira tiszteli a kismama állapotát, tévképzetei vannak a várandóssággal kapcsolatban, hogy ódzkodik a szexuális együttlétektől.
A második trimeszter viszonylag békésebben zajlik, az embert próbáló időszak – természetesen elsősorban a kismama oldaláról – inkább az utolsó pár hónap, amikorra a teste jelentősen átalakul, nehézkessé válnak a mozdulatok.
A szülést követően általában az első hat hét szokott az önmegtartóztatás ideje lenni, de azt követően nem tiltott az intimitás – folytatja a szexuálpszichológus.
Azonban ne felejtsük el a nő szervezetében újra lejátszódó hormonális robbanást, ami számos jelenségért felelős. Ilyen a szülés utáni depresszió is, amit feltétlenül mielőbb kezelni, észrevenni szükséges, mivel a baba-mama kapcsolatot és a kicsi érzelmi fejlődését is veszélyezteti. A hormonokon és sebgyógyuláson kívül, ami a fiatal anyukát rendszerint visszatartja a testiség örömeitől, pszichés átalakulást hoz az identitásváltozás is: anya lett a nőből, annak minden feladatával, esetleges erkölcsi gátlásával egyetemben. A másik domináns félelem a test megváltozott formájával és működésével függ össze. El kell fogadni, hogy az első alkalom természetesen nem lesz olyan, mint előtte, de azt követően újra egyre jobb!
Hevesi Krisztina azt tanácsolja, amennyiben lehet, érdemes minél korábban visszatérni az erotikához, mivel ez az anyukát is segíti saját nőiségének újbóli megélésében, emellett az apuka is kiegyensúlyozottabb lesz.
Léder László tapasztalata szerint a párok rendkívüli mértékben féltik a kettejük közti szexualitást a családalapítás kapcsán.
Általában akkor robban ez a bomba, amikor nem akar újraindulni a szexualitás, mivel a párok ritkán tisztázzák egymás között, hogy mikor kezdjenek el újra közeledni. Láttam ebből nagyon komoly konfliktusokat, volt, ahol házasságok mentek tönkre. Nem ritka, hogy a férfi elutasítást és kirekesztést, a nő pedig kényszert él meg az intimitás kapcsán.
A legjobban a félreértéseket úgy lehet elkerülni és megelőzni, ha az anya is nagyon odafigyel arra, hogy a férfi ne szoruljon ki az anya-gyerek szimbiózisból, hanem vonják be minden fronton, már a terhesség közben.
