Kezdődik az ördög ünnepe

Január 6., vízkereszt a kereszténységben hármas ünnep: a három királyok vagy napkeleti bölcsek napja, Jézus első csodatétele a kánai menyegzőn, és a Megváltó megkeresztelése. Hagyományosan ma kell lebontani a karácsonyfákat, amivel véget ér az adventtel kezdődött karácsonyi időszak, és kezdődik a vigasságok, lakodalmak ideje, a farsang.

A római egyház ezen a napon vizet és tömjént szentel, innen a magyar vízkereszt elnevezés is: a víz megszentelése, azaz megkeresztelése.

Gyógyít és elűzi agonoszt

A régi időkben a templomban ilyenkor megszentelt vízből minden család vitt haza, ami – ha igazi pap szentelte – nem “romlott meg”, és egész évre be kellett osztani. Ha például nagyon tartottak a rontástól, szentelt vízzel hintették be a szoba vagy az istálló négy sarkát, az újszülött bölcsőjét, a borjút, lovat születése után. Hihetetlen ereje volt:

• elűzte a boszorkányt,  a visszajáró holt lelkeket.
• használt dögvész, méreg, béka és a mérges férgek ellen.
• szinte minden betegséget, sérülést gyógyított.
• ünnepnapokon inni kellett belőle a testi és lelki megtisztulás érdekében.

A vízszentelésből eredt a házszentelés szokása, amiről már Mátyás király korától rendelkezünk adatokkal. A plébános megkezdte hívei látogatását, számba vette a lakókat, beszedte a lélekpénzt,és beszentelte a házat. A protestánsok ki is keltek ellene – no, nem a “fizetséggel” volt a probléma, hanem a körítéssel:

Epiphania napján ne járjon a lelkész feszülettel az utcán, mert ez botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás nélkül is adják meg, amit ilyenkor adni szoktak

– hagyta meg a gömöri esperes 1604-ben.

Buli és lakodalom

Római katolikus falvakban persze ezzel mit sem törődtek. A pappal együtt a kántor, két ministráns és egy egyházfi járt házról-házra, hogy elvégezze a szertartást, utóbbi pedig beszedje a járandóságot. Göcsejben például a pap és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kaptak.

A lányok gyöngyöt tettek a küszöb elé, hogy a pap átlépje, majd éjszakára a párnájuk alá tették, így megálmodták, ki lesz a kérőjük. Szentelés után a pap leült a szobába, hogy a tyúkok “kotyoljanak”. Miután pedig elment, a gazda vagy az asszony leült a helyére, utána kiseperték a pitvart: ezzel biztosították, hogy az eladó lány még abban az évben férjhez menjen, a legény megházasodjon.

Mondhatni, utolsó lehetőség volt, mert vízkereszt lezárja a karácsonyt, és egyben megnyitja a farsang időszakát ami hamvazószerdáig – a húsvéttól visszaszámolt 40. hétköznap – tart. E néhány hét már a középkor óta a hangos mulatság, a lakodalmak ideje.

Olyannyira, hogy világi és egyházi írók, katolikus papok és protestáns prédikátorok egyöntetűen elítélték a farsangi mulatozást, mert az ördög ünnepének tartották…

Házasság hétfőn és szerdán

Az Érdy-kódex a vízkeresztet követő vasárnapokat első, másod, harmad, negyed, ötöd, hatod menyegzős vasárnapnak nevezi. Az egyház ezeken az Úrnak szentelt napokon nem tiltotta a menyegzőt, de a katolikus parasztság nem ilyenkor tartott, de a pap ilyenkor hirdette ki a házasulandókat a szószékről.

A jámbor magyar szinte kizárólag csak hétfői és szerdai napokon tartott lakodalmat: a keddet általában szerencsétlen napnak tartotta, csütörtökön a péntekre készülődés miatt nem illett hangosan mulatozni, a szombati lakodalom pedig akadályozta volna a híveket a vasárnapi misehallgatásban…

Maga a farsang szó a bajor-osztrák vaschangból származik, hazánkban német hatásra honosodott meg a középkor folyamán. Legfőbb elemei az álarcos, jelmezes alakoskodás, dramatikus játék, felvonulások, valamint az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban vagy más közösségi helyen.

(Kiemelt kép: Fortepan/Erdei Katalin)