A Brigitta ír eredetű név, az ősi kelták tűzistennőjének nevéből származik, jelentése: magasztos, erős, erényes. Magyarországon évtizedek óta a száz leggyakoribb női név között szerepel. És miért fontos ez most? Mert október 11. a Brigitták napja. Bemutatjuk a leghíresebb, a “legmagasztosabb” Brigittát: Európa egyik védőszentjét, Svédország kiemelkedő alakját, az egyetlen kanonizált svéd szentet.
Megérintette a szenvedés
Birgitta Birgersdotter valamikor 1302-1303 körül látta meg a napvilágot Svédország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb családjában. Édesapja Uppland kormányzója volt, az ország legnagyobb földbirtokosai közé tartozott, édesanyja pedig az egymást váltó királyi családokkal állt rokonságba.
A kislányt mégsem vakította el a gazdagság, a csillogás, már kilenc esztendősen mély vallási élményekben volt része. Egy Jézus szenvedéseiről szóló prédikáció oly mély hatást gyakorolt rá, hogy később feszület előtt imádkozva megszólította őt Jézus:
-Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!
-Ó Uram, ki tette ezt veled?
-Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek.
Jézus jegyese akart lenni
Életére sötét árnyékként vetült édesanyja halála. Brigitta 11 éves volt akkor, és nem maradhatott apjával és testvéreivel, egy nagynénje vette át nevelését. Az asszony szigorú volt vele, nem értette a kislány őszintén megélt vallásosságát. Amikor télen, kemény fagyban egy éjjel a feszület előtt térdelve találta, megbüntette: elverte, és még több házimunkát adott neki, hogy kiverje a fejéből az ilyen “bolondságokat”.
Ebben az időben talált rá, mondhatni végleg Krisztusra, aki tudta, mi a szenvedés: hamar felfogta az összefüggést az emberi bűn, megaláztatás és a Krisztusban elnyert kiengesztelődés és a kegyelem között. Két évet töltött nagynénjénél, amikor mindössze 13 évesen férjhez adták.
Brigitta kolostori életre vágyott, minden erejével tiltakozott a házasság ellen, de nem volt választása. Sőt, ő maga is belenyugodott egy újabb látomás hatására, amikor az Úr így szólt hozzá:
Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos szűz. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz – és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak világra és nevelnek föl – a lelki templomban, amelyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.
Addig kell adni, amíg van miből
És a lánynak nem kellett csalódnia. Az akkor 18 éves ifjú férjben, az ugyancsak dúsgazdag családból származó Ulf Gudmarssonban társra lelt. Házasságuk első két évét önmegtartóztatásban és közös imádságokban töltötték – előbbit Brigitta zsenge kora és lelkisége okán. A lánynak “szerencséje” volt, a középkorból számtalan esetet ismerünk, amikor a férj nem várta meg, hogy gyermekként hozzáadott asszonya nővé váljon, 8-10 éves lányokat erőszakoltak meg a házasság intézménye mögé bújva…
Házasságukból nyolc gyermek született, férje partner volt a jótékonykodásban: naponta 12 szegény ember evett az asztaluknál, Brigitta betegeket ápolt, kórházakat, templomokat és kolostorokat támogatott. Így vélekedett:
Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, fölösleg, amit meg kell osztani. […] Addig kell adnunk, amíg van miből, hiszen a mi Urunk is nagylelkű adakozó. Pártolom a szegényeket, hiszen nincs más vigaszunk.
A király mellett
Az asszony 32 éves volt, mikor a fővárosba hívták II. Magnus király mellé. nem volt ínyére a feladat, a gyenge jellemű uralkodót csak nyúlszívnek és megkoronázott szamárnak hívta. Tanácsai nem is értek célba, a király nem hallgatott rá, ezért Brigitta elhagyta az udvart, hazatért.
De Istennek más tervei voltak vele:
Asszony, hallgass rám, én vagyok az Úr, a te Istened. Tudd meg, hogy nem csupán miattad beszélek, hanem az egész kereszténység javára. Te leszel a szócsövem. Menj vissza az udvarhoz, de nem mint udvarhölgy, hanem mint Isten prófétája!
Ezek után Brigitta kopott vezeklőruhában jelent meg újra a palotában, ostorozta a hatalmasok visszaéléseit, apokaliptikus fenyegetésekkel halmozta el a királyt, a klérust és a nemességet. Szót emelt az emberi méltóság és a szegények, elesettek védelmében akár rablólovagokról, akár adóztatásról volt szó. Nem volt jó véleménnyel a papokról sem:
Egyetlen pap sem teszi életében azt, amit hirdet, ezért a szavának nincs foganatja. A szentségeket úgy szolgáltatják ki, hogy az gúnyszámba megy. Ennek a kornak a papjai fogták a tíz parancsot, és egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!
A királyi udvarban gúny és megvetés volt része, bolondnak, boszorkánynak tartották, de Brigitta kitartott. Férje halála után két évvel, 1346-ban kolostort alapított, a rend neve: Ordo Sanctissimi Salvatoris, közkeletű nevén a brigittinák.
Rómában meg akarták égetni
Ezután ismét Isten szavát hallotta:
A virágok kinyíltak. A gyümölcs is beérik, ha eljön az ideje. Most menj Rómába, és maradj ott, míg nem látod a pápát és a császárt, és nem közlöd velük, amit majd mondok neked.
Brigitta Rómában Isten büntetésére hivatkozva nyíltan ostorozta a bűnöket, a fejedelmeket gyilkosoknak nevezte, a prelátusokat állatoknak. Komoly ellenségeket szerzett magának, akik városszerte terjesztették: Brigitta boszorkány. A népet sikerült feltüzelni, már a máglyát is megrakták, betörtek az asszony palotájába, de nem sikerült elfogniuk.
Lángoló szavaival viszont elérte, hogy az ekkor Avignonban székelő pápa visszatérjen Rómába. De V. Orbán gyengének érezte magát, hogy szembenézzen a városban rá váró nehézségekkel és inkább visszafordult, de előtte beszélt Brigittával:
-Fáradt vagyok a harchoz!
-Azt hiszi, Szentséges Atya, hogy az én szívemet nem sebzi a honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. S ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.
És valóban, néhány héttel azután, hogy Avignonba érkezett, Orbán meg is halt.
Brigitta 1373. július 23-án hunyt el Rómában, a Campo dei Fiori közelében lévő házában. Maradványait a következő évben gyerekei vitték haza Svédországba, a vadstenai templomban helyezték örök nyugalomra. 1391. október 7-én avatták szentté.
