Erzsébet II. András király és a később szerencsétlen sorsra jutott Gertrúd királyné harmadik gyermekeként 1207-benszületett. Mint hercegnőnek, sorsa előre meg volt írva: az ország diplomáciai érdekeinek mentén politikai házasságot kell majd kötnie. Hamar eljött az idő, már négy esztendős korában eljegyezték a türingiai őrgróf legidősebb fiával, Lajossal. Egy évvel később pedig már leendő apósa udvarába kellett költöznie. A házasságot 14 éves korában kötötték, de bármennyire is az érdekek diktálták, mély, harmonikus kapcsolat alakult ki a pár között.
Az eszményi asszony
Buzgó vallásosságával még a mélyen megélt hit korában is kitűnt. Vezeklőövet hordott, szerzetesek módjára ostorozta magát, számtalan jócselekedete okán pedig már korán látszott rajta a kiválasztottság jele. Erzsébetben a középkori nő eszményképe öltött testet: a szépség, a jóság és az igaz harmóniája lakott benne. Minden adottsága megvolt, hogy maradéktalanul kiélvezze a földi élet gyönyöreit, ám ő tökéletes testi-lelki kapcsolatban élt férjével.
Ura távollétében Erzsébet volt a kis állam feje, ilyenkor ételt osztott, télire mindenkit befogadott wartburgi palotájába, akinek nem volt fedél a feje fölött. Kórházat alapított, ahol gyakran személyesen vette ki részét a betegápolásból. A források szerint húszéves volt, amikor egy napon Lajos távollétében Erzsébet összeomlott, mert a férjétől kapott zafír gyűrű megrepedt. Ebből tudta, szerelme nincs többé, és valóban: IV. Lajos amikor a Szentföldről hazafelé tartva áldozatul esett a keresztesek körében kitört járványnak. Két hét múlva született meg harmadik gyermekük.
Rendes szokás szerint, fiatal nőként ismét férjhez mehetett volna. És ki tudott volna ellent mondani, ha a kérő maga a II. Frigyes német-római császár? Csak a szentéletű Erzsébet. Uralkodhatott volna fél Európán, ám ő inkább Isten és a szegények szolgálatát választotta: belépett Assisi Szent Ferenc világiak számára alapított rendjébe. Az általa alapított ispotályban ápolta, fürdette a betegeket, gyapjút font és vásznat szőtt.
Rózsa és kereszt
Irgalmas cselekedetei közül a rózsa és a kereszt csodája a legimertebb. Férje rokonai nem nézték jó szemmel, ahogy “rangon alul” és saját vagyonát “pazarolva” istápolja a rászorulókat, folyvást igyekeztek befeketíteni őt Lajos előtt. Egyszer például beárulták, hogy egy beteg embert fektetett a hitvesi ágyba. A tartománygróf felemelte a takarót, alatta viszont a megfeszített Krisztust látta a leprás betegben. Lajos térdre esett, megértette Erzsébet életszentségét. Egy másik alkalommal télvíz idején kenyeret vitt az éhezőknek, és apja, vagy más források szerint férje kérdőre vonta, hogy mit visz a kebelében. Azt válaszolta, hogy rózsákat, és Isten nem is hagyta cserben földi szolgáját, a kenyeret valóban rózsává változtatta.
Erzsébet nagyon korán, 24 éves korában hunyt el 1231. november 17-én. Élete tisztaságának és a számtalan csodának köszönhetően azonnal megkezdődött a szentté avatását szolgáló procedúra, és szinte rekordidő alatt, négy év múlva a pápa a szentek közé iktatta. A Földi maradványait rejtő koporsót az érsek és maga II. Frigyes császár vitte a vállán mezítláb, vezeklőruhában, és helyezte a marburgi Szent Ferenc templom oltárára. A császár levette fejéről a koronáját, majd Erzsébet fölé helyezte: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.”
Wikipedia
