Miről szól a riport?
Nick Thorpe a használtruhák importálásával, bálázásával és kereskedők részére történő továbbárusítással foglalkozó Textrade székesfehérvári raktárában kezdi az anyagát, ahova egyébként több száz tonnányi ruha érkezik minden nap. A riporter arról számol be, hogy éppen fehér zsákokat bontogatnak a dolgozók, amikről kiderül: szó szerint minden van bennük a cipőktől elkezdve a prémium minőségű darabokig. Egy kis ugrással Thorpe az Örs vezér téren találja magát, ahol éppen árucsere napja van, emiatt pedig hosszú sorokban állnak a vevők a bolt nyitására várva. Az egyik hölgy elmondja,
a vadászösztön is hajtja őket: imádnak a ruhák között bolyongani és lecsapni a jó darabokra.
A háttérben egyébként enyhe zörgés hallatszik, erről hamar kiderül: ezek igazából a szupermarketből ismert bevásárlókosarak, amibe a vásárlók pakolják a ruhákat. Ezután véletlenszerűen meginterjúvolnak néhány vevőt – az egyiktől például megtudjuk, hogy a gyerekének és az unokájának vásárol ruhákat, mert az angol darabok egyrészt szebbek, másrészt olcsóbbak is.
Miért van egy használtruha-kereskedő cég neve a ruhás konténeren?
A Nyugat-Európából (ez főleg az Egyesült Királyságot takarja) érkező ruhák útja többféle lehet. Számos begyűjtési mód létezik,
- például a konténeres, ahol a forgalmas bevásárlóközpontok parkolóiban vagy közterületeken helyeznek el gyűjtőkonténereket. Ezeken feltüntetik egy-egy karitatív szervezet nevét, amelyet a gyűjtő társaság támogat – ez tehát azt jelenti, hogy
- Létezik még a háztól házig gyűjtés is, amikor a lakosok szervezetten, minden hónap bizonyos napján kitehetik a megunt vagy nem megfelelő méretű ruhaneműit az előre kiosztott zsákokban – amiket aztán a begyűjtőkocsi a cég központi telephelyére szállít. Ezeket általában iskolákban is szokták szervezni.
- Egy harmadik mód pedig a cash for clothes (pénzt a ruhákért), amikor erre a célra létrehozott gyűjtőpontokon felvásárolják a ruhákat.
Sokat segít a régi partnerség
Az ilyen módon begyűjtött ruhaneműket a cégek megvásárolják a külföldi partnertől és a központi telephelyeiken minőségi és szezonális válogatást követően csomagolják le. A Háda esetében az Egyesült Királyságban már évek óta létezik egy másik módja is a beszerzésnek: az ottani telephelyen az árunak csak a legjobb részét válogatják ki az általuk betanított magyar munkavállalók és csak azt vásárolják meg. A központba érkezett, újraválogatott, árazott termékeket juttatják ki a kiskereskedelmi üzleteikbe (jelenleg összesen 77-be), az itthon eladhatatlan termékek közül pedig a még ruhaként használható darabokat fejlődő országoknak értékesítik, amik nem alkalmasak, azokat pedig géprongyként és ipari anyagként.
A Humanánál is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ők az Oltalom Karitatív Egyesülethez is rendszeresen juttatnak el a megmaradt táskák, cipők közül.
Budapest vs. vidék: nincs különbség
Kiderült az is, hogy a ruhaneműket minőségileg osztályozzák, és a besorolásuk alapján más-más boltokba kerülnek. Itt viszont nem területileg válogatnak. A Háda esetében
Az áruk válogatásakor a Humanánál sem veszik figyelembe azt, hogy melyik városba készítik, így éppen ugyanolyan darabokat találhatnak a vásárlók egy vidéki üzletben, mint a legnagyobb budapesti bevásárlóközpontban találhatóban.
A ruhacsere azt jelenti, hogy minden üzlet a hónap elején egy teljesen új árukészletet kap (a Humana esetében “öthetes”, “kéthetes”, illetve vintage üzletek vannak), amelyet minden nap frissítenek a fogyás arányában. A hónap végén a Hádában megmaradt termékek “esnek egy kategóriát” és már egy olcsóbb (kilós vagy diszkont) boltban értékesítik. Ez alól a diszkont üzletek képeznek kivételt, ahol hetente cserélik le a készletet és a hétvégi minimális maradékáru már nem kerül ki újabb üzletbe.
Style On A Budget (@preppychicboutique) által közzétett fénykép, 2016. Júl 19., 19:55 PDT
Azt is megtudtuk, hogy a legolcsóbb üzletekben is előfordulnak a tehetősebb rétegből érkező vásárlók, ugyanis sokszor belefuthatnak olyan márkákba, amik Magyarországon nem ismertek. A válság hatása is érződött: érkezetek a darabáras üzletekbe olyan vevők, akik korábban nem jártak használt ruhaüzletbe, a kilós üzletekben megjelentek részben a korábbi darabáras üzletek vásárlói, részben új vevők. A diszkont üzletek forgalma eleinte csökkent, tehát voltak olyan vásárlók, akik már azt sem engedhették meg, de mára már “visszaerősödött” a forgalom.
Van, ahol a robotok válogatnak
A jelen mellett a jövőről is kérdeztük a cégeket. Mindketten egyetértettek, hogy abból a szempontból szerencsés hely Magyarország, hogy nyugaton a divat gyorsabb, egy évben akár hat alkalommal is lehet szezonváltás, így az onnan származó ruhák – mire ideérnek – teljes mértékben megfelelnek az itteni igényeknek.
A fejlesztések közül a Háda az informatikai lehetőségeket említette – ezt egyébként folyamatosan fejlesztik: tudniuk kell, mi az amit a vásárlóik megvesznek, mi az aminek esetleg az ára nem megfelelő, melyek az adott üzletben az optimális mennyiségek. Ha erről nem kapnának kellő időben információt, akkor a hálózatuk sokkal lassabban, rugalmatlanabbul működne.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindenből egy darab van, ezért a készlet nyilvántartása és leltározása is egy nagyon komoly feladat. A válogatásnál is lenne szükség fejlesztésekre, bár az ő rendszerük sem tipikus kézi módszerekkel működik: az árutovábbításra szállítószalagokat használnak, ezzel meggyorsítva a válogatás folyamatát. Ismernek viszont olyan Németországban működő üzemet, ahol a ruhák előválogatását robotok végzik, így csökkentve az emberi munkaerő igényt, ami természetesen az eladási árra is kihat.
Wolf szerint a probléma kizárólag a megbízható, vevő-centrikus munkaerő hiányával van: a Humana dolgozóinak átlag életkora 45 év. Szerinte ez azért fontos, mert hozzájuk nem csak vásárolni, hanem beszélgetni és “törődésért” is járnak az emberek, a fiatalabb pedig ezt már nehezen tudják kezelni.
Címlapképünket a @eclecticnistajr nevű Instagram-felhasználónál találtuk.
