Luxemburgi Zsigmond halála után veje, Habsburg Albert örökölte a magyar trónt, ő volt az első Habsburg, akit magyar királlyá választottak 1437. december 18-án. Ekkor már tapasztalt uralkodó volt, hiszen már 14 évesen, 1411-ben átvette az örökös tartományok kormányzását. Miután Erzsébet nevű lányát hozzáadta, Zsigmond egyértelműen örököseként tekintett rá, bekapcsolódott a huszita háborúkba és a déli végeken is hadakozott a török ellen.
Ausztriában gazdasági reformjai miatt volt nevezetes, és kegyetlen zsidóüldözése miatt. Bécsben igen jelentős zsidó közösség élt ekkoriban, központjuk a mai Judenplatz volt. A feszültség azonban régóta a mélyben lappangott, köszönhetően az egyházi dogmáknak és a keresztény lakosság idegenkedése az ismeretlen kultúrától.
Vérvád
Ahogy pedig a kereskedelem és a pénzforgalom fejlődött, a zsidó kereskedő már konkurenciát is jelentett, és ehhez jött még a XIV. századi társadalmi krízisből fakadó bűnbakkeresés. Több esetben előfordult, hogy adott település zsidóságának elűzését kérő keresztények a zsidó hitelezőknél fennálló tartozásukra hivatkoztak.
Így érkezünk el az egyik legtöbb áldozatot követelő 1420-21-es pogromhoz. V. Albert vérvádra hivatkozva rendeletet adott ki, miszerint az uralma alatt álló területeken minden zsidót fogjanak el. A vérvád maga gyakran megjelenik a zsidóüldözések során, alapja az a hit, hogy a zsidók keresztény gyermekeket rabolnak el és gyilkolnak meg rituális célból.
Az intézkedés főleg a mai Alsó- és Felső-Ausztriát érintette, összesen 17 várost. Csak bécsből 1500 embert hurcoltak el, többségük a kegyetlen bánásmódnak és a szörnyű körülményeknek köszönhetően a tél során elhunyt. A mintegy 200 túlélőt 1421 márciusában Bécs egyik elővárosában máglyán végezték ki.
Albertnek Magyarországon nem volt sok ideje bizonyítani, bár az előző témához kapcsolódva annyit mindenképp meg kell említeni, hogy hazánkban nem tört a zsidóság elpusztítására. Sőt, 1438-ban megerősítette elődeitől kapott kiváltságaikat.
A magyarok korlátozták
Választott királyként a magyar urak igyekeztek őt háttérbe szorítani feleségével szemben. Csak úgy kapta meg Szent István koronáját, hogy ígéretet tett Erzsébet öröklésére, és a magyar rendek beleegyezéséhez kötötték a német-római császári korona elfogadását. Bele kellett egyeznie, hogy Magyarországot a világi és egyházi méltóságokkal együtt kormányozza, és a nemeseknek csak akkor kell hadba vonulni, ha a király önerőből már nem képes megvédeni az országot.
Luxemburgi Zsigmond magyar, cseh, német királyként és német római császárként is végig hazánkra támaszkodott, Buda, majd Pozsony székhellyel kormányozta fél Európányi birodalmát. Albert mindezeket megörökölte, ám mit lehetett tudni, nem hanyagolja-e el magyar országát.
Másfél éve volt
Nem tudjuk, mi lett volna, mert az új uralkodónak igen kevés adatott magyar királyként. Az 1438-as évet Csehországban töltötte, a következő év elején pedig már Magyarországon volt, de eltörte a lábát. Ezzel pedig tovább csúszott az egyik legfontosabb teendő, az oszmánok elleni háború.
Tavasszal Albert végül hadba szállt, de nem ütközött meg a törökkel – Szendrő megvívása után II. Murád elkerülte a magyar területeket, a királyi seregben pedig vérhasjárvány ütötte fel a fejét. A hadat feloszlatták, de Albert nem menekült:
Uralkodása tehát nem volt jelentős. Amiért neve mégis emlékezetes, hogy ő volt az első Habsburg, aki uralma alatt “egyesítette” az osztrák, cseh és magyar területeket.
