Ezen a héten arról kérdeztük a vallások képviselőit, hogy véleményük szerint mely érzelmek azok, amelyek képesek lerombolni emberi kapcsolatainkat és, hogy miként vehetjük fel a küzdelmet ezen érzelmekkel szemben.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
buddhista tanító
A buddhizmus alaptanítását, kiinduláspontját a Négy Nemes Igazság foglalja össze. Az első nemes igazság az életünkről, annak tapasztalási módjáról szól, és azt mondja, hogy az életünk telve van fájdalmas tapasztalatokkal, melyet kibillentségnek nevez. Három nagy csoportba osztja megéléseinket, egyrészről vannak a szenvedésteli események, másrészt vannak örömteli események, de ezek azért fájdalmasak, mert elmúlnak és van a harmadik típusú kibillentség, mely nem más, mint az ego.
Az első igazság lényege, hogy mindezen tapasztalásaink következmények, nem pedig okok. Ez azt jelenti, hogy nem harcolhatunk ellenük, de megismerhetjük őket és felfedezhetjük a mögöttük húzódó okokat. Az okok igazságát nevezik a Második Nemes Igazságnak. A kibillentségünk hátterében a negatív érzelmek állnak, vagy más néven az Öt Méreg; a sóvárgás, a gyűlölet, a gőg, a féltékenység és végül a legfontosabb, a kétely. A kétely lényege, hogy nem értjük a jelenségek természetét, és legfőképpen nem értjük a saját tudatunk természetét. Ezért tévelygünk, és olyan tetteket hajtunk végre, amelyek a világ és az én téves megkülönböztetésén alapulnak.
A negatív érzelmek kezelésére sok stratégia létezik, de a két legfontosabb a lemondás és az ellenszerek alkalmazása. A lemondás módszere azt jelenti, hogy lemondunk a negatív érzelmek tárgyairól és végül elfordulunk magától a negatív érzelemtől is. Ez a szerzetesi élet lényege. Az ellenszerek alkalmazása azt jelenti, hogy gyakoroljuk a szeretetet, mások segítését, mely ellenszere a gyűlöletnek, gyakoroljuk az adást, mely ellenszere a szűkmarkúságnak, gyakoroljuk az őszinteséget, megbánást, tehát az önzetlenségen alapuló pozitív érzéseket és azokhoz kapcsolódó cselekedeteket.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Az ősi indiai tanítások szerint 6 fő tulajdonság van, ami mind a lelki életünkben, mind az emberi kapcsolatokban károsak. A Srímad-Bhágavatamban ezt olvashatjuk: „ A zabolátlan elme, amit a kéjvágy, düh, mohóság, őrület (büszkeség), irigység és az illúzió követ, kétségtelenül elpusztíthatja a jógít.”
Ezek az érzések tökéletesen megölik a kapcsolatokat és valahol a társadalmat is, az egyre több élvezete, a folytonos harag és irigység másokra, a hamis egóból fakadó gőg és persze az illúzió, hogy nem értjük, mi is ugyanolyan lelkek vagyunk, mint a többi élőlény, és mi is függünk Krisnán. Az irigység mindközül a legnagyobb ellenségünk, mert abból fakad, hogy irigyek lettünk Istenre, hatalmára és erejére. Pontosan ennek az irigységnek a tükörképe a világban tapasztalható marakodás és háborúzás.
Ezeket a kedélyállapotokat a szentírások szerint egyszerűen az generálja bennünk, hogy megszületünk itt, az anyagi világban és a különféle kötőerők, azaz a tudatlanság, a szenvedély vagy a jóságban való tetszelgés hatása alá kerülünk. Ellenszere az, ha az érzékeinket és gondolatainkat Krisnával töltjük meg. A vallásgyakorlás folyamataival: Róla hallunk, Rá emlékezünk, énekeljük a Haré Krisna mantrát.
A másik, ami az emberi kapcsolatokat „megöli”, a nemi identitásból fakadó én, vagy egó-tudat a férfiaknál, a hölgyeknél pedig az enyém, tehát a birtoklás tudata. Ezen a nemi szerepeknek megfelelő családmodell segíthet. A hölgyek az anyaságban, a férfiak a családi élet irányának kijelölésében konstruktívan is megélhetik ezeket az érzéseket. Pozitív lefoglalásuk az, hogyha imádkozunk és minél több szolgálatot végzünk a Krisna-tudatos misszióban, ami gondolatainkat megtölti lelki tartalmakkal és eloszlatja e pökhendi tulajdonságokat.
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
Az embertársakhoz, felebarátainkhoz fűződő viszonyulásunkban istenhitünk, önképünk és az egész teremtett világról alkotott elképzelésünk tükröződik. A legrombolóbb érzelmek közül evvel kapcsolatban a kevélységet és az irigységet emelhetjük ki. Mindkettő a középkori teológiában kiemelt hét főbűn, más bűnök forrásai közé tartozik: a másik öt a fösvénység, a torkosság, a bujaság, a harag és a restség a jóra.
A kevélység lényege, hogy az ember különbnek tartja magát a többieknél. Természetesen egyes tulajdonságainkban lehetünk jobbak másoknál (gyorsabban mosogatok, több latin imádságot tudok fejből), de központi magvunkat, vagyis elfogadó és önátadó, passzív és aktív képességünket tekintve az istenszerelemre, mindenki egyenlő és egyívású.
A kevélység megnyilvánulhat abban, hogy nagyképű vagyok, másokat lenézek, és ez adott esetben akár hátrányos megkülönböztetéssé, (faj)gyűlöletté, elpusztítási szándékká is fokozódhatik. A kevélység ellenszere az alázat: tudom a helyem a világban, tisztában vagyok azzal, hogy keletkezésem és létben maradásom nem magamnak köszönhetem, és hogy Isten más mértékkel mér, a piciny különbségeink az Ő szempontjából a legtöbbször elenyésznek.
Az irigység lényege, hogy nem elégszem meg azzal, amim van és aki vagyok, hanem mások helyzetére, vagyonára, tulajdonságaira pályázom. Az irigység általában torkos is: semmi sem elégítheti ki, mindig újabb és újabb vágyakba hajszolja az embert. Az irigység, féltékenység nem vet számot azzal, hogy Isten Országának értékrendje és mértékrendszere nem a mi igazságosságelképzeléseink szerint alakul.
Az irigység ellenszere a hála: tudatosítva magának a létezésnek a nagy ajándékát, és annak adományát, hogy képes vagyok az istenszerelemre és az emberségre, a köszönet érzése tölti el az embert. Aki pedig alázatos és hálás, az otthon van a világban, és fölismeri kimozdíthatatlan megnyugvását Isten szívében is.
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Allah azt mondta a Koránban: „Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s [törzs]szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy [leszármazásotok alapján] ismerjétek meg egymást! Allah előtt [azonban] az a legnemesebb közületek, aki a legistenfélőbb. Allah [mindent] tud és [mindenről] tudomása van.” (49:13) Így az iszlám szerint az emberi kapcsolatok alapja a békés együttélés és nem a rivalizálás, az emberi nemesség mértéke pedig a hit, a jó erkölcs és szép viselkedés.
Ami az emberi kapcsolatokat tönkre teszi az a gúnyolódás, a rágalmazás, a rossz feltételezése a másikról, a másik ember titkainak kifürkészése, az irigység és a másik lenézése. Az iszlám ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy ezek a negatív érzelmek és tettek a hitet is tönkre teszik, hiszen ezek bűnök, amelyekkel az ember Isten büntetését vonja magára.
Allah azt mondta a Koránban: „Ti hívők! Ne gúnyolódjon az egyik [férfi]nép a másikon! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És a nők se gúnyolódjanak más nőkön! Lehet, hogy ezek jobbak, mint ők. És ne rágalmazzátok egymást és ne illessétek egymást csúfnevekkel! Kárhozatos a gonoszság neve a [hit]é után! Akik nem fordulnak bűnbánóan Allahhoz, azok a vétkesek. Ó ti, akik hisztek! Kerüljétek a sok feltételezést! Bizony a feltételezések egy része bűn! És ne kémkedjetek és ne rágalmazzátok egymást! Vajon bárki is közöttetek meg szeretné-e enni holt fivére húsát?! Az bizony ellenetekre lenne! Féljétek Allahot! Bizony, ő kiengesztelődő és könyörületes. (49:11-12)
Az iszlám szerint a probléma megoldása az istenfélelemben, illetve a bűnbánatban van: az embernek fel kell hagynia ezzel a viselkedéssel, Isten és embertársai bocsánatát kell kérnie és mindent meg kell tennie, hogy ne essen ismét ebbe a hibába. Mohamed Próféta (béke legyen vele) hangsúlyozta, hogy mindenkinek úgy kell kezelnie társait, ahogyan ő szeretné, hogy bánjanak vele, továbbá e nélkül nem is lehet igazán hívő az ember: „Egyikőtöknek sem teljes a hite, amíg nem szeretné (kívánja) azt a hittestvérének, amit saját magának szeretne (kívánna).” (al-Bukhári, Muszlim)
Verő Tamás
rabbi
Szeresd felebarátod, mint önön magadat. Ez az idézet egy nagy nehézségre, egy nagy problémára hívja fel a figyelmet, és mutat rá arra a nehézségre, ami az ember és ember közötti kapcsolatokra kihat, és változást hozhat pozitív irányban, ha észrevesszük az igazi üzenetét a mondatnak. A szeretet az, ami az emberek közötti kapcsolatokra leginkább kihathatnak, kihatnak.
A mai társadalmi viszonyokat nézve, a fény, a szeretet szikráját kell keresnünk mindenkiben, és amennyiben ez meglelhető, akkor fontos, hogy a szeretetet előtérbe helyezzük, mert a gyűlölet, romlásba dönti a kapcsolatainkat kisebb és nagyobb körben egyaránt. Mindannyian, szeretjük, ha szeretnek minket, ha úgy viszonyulnak hozzánk, hogy nyitottságot, és elfogadást találunk irányunkban. És erre írtam a biblia egyik mondatát, amiben azt vallja hitünk, hogy úgy kell mások iránt érezni, úgy kell másokkal törődni, ahogy szeretnénk, ha mások velünk szemben éreznének, ha velünk szemben eljárnának. Ennek hiánya, nagyon apró eltérése, már megronthatja a családi, a baráti kapcsolatainkat, a munkahelyi, lakóhelyi viszonyainkat, és a társadalmi, és világi rendben is ennek hiánya, más eljárási rendje visszafordíthatatlan változásokat hozhat létre.
Ugyanez vonatkozik másik előjellel azokra, kikben a gyűlölet, az ellenérzés elfedi a tisztán látást, hogy csak egy kis szeretet már át tud alakítani bennünket, és más emberré tud tenni mindannyiunkat. Az ellenszer ott van az idézetben, ott található a megoldás a mondatban. Amennyiben tudunk úgy tekinteni másokra, hogy bele tudjuk képzelni magunkat az ő helyzetükbe, át tudjuk érezni a másik ember iránt történő tetteket, reakciókat, akkor biztosan tudunk javítani magunkon, és másokon is.
