Az internet elterjedésével a médiavállalatok egyszerre onnan kaptak versenytársat, ahonnan nem számítottak rá: nem egy konkurens vállalat új tévécsatornája, műsorai léptek ringbe, hanem, nos, nagyjából bárki. A YouTube-on ugyanis az csinál „műsort”, aki akar, és olyat, amilyet akar, jóval kevesebb törvényi előírás és költség terhével, időben rugalmasan. Igen, akár az ilyen „főzős” videóra is van piac, mint az alábbi.
A kényelmet pedig könnyű megszokni, az internethasználó közönség meg is szokta, így a nagy testvér, a klasszikus televízió is kénytelen volt eltanulni a webtől ezt a rugalmasságot. Erre a kihívásra először a digitális rögzítésre, újrajátszásra, késleltetésre alkalmas eszközök (DVR, digital video recorder) adtak választ. Magyarországon, ahogy azon minden évben rendre megdöbbenünk, évek óta folyamatosan nő a tévénézésre fordított idő: a legutóbbi számok alapján az átlag magyar már majdnem öt órát tévézik naponta. A tévében élőben nézett tartalom mennyisége mégis csökken, éppen a késleltetett tévézés terjedése miatt: meglepő adat, de 2014 augusztusában már itthon is 3,8 millió főnek van digitális rögzítésre alkalmas eszköze, és a számok arra utalnak, hogy ha egyelőre kis arányban is, de kihasználjuk ezeket, az élő tartalmakat pedig egyre nagyobb arányban követjük interneten.
Az internetezésre alkalmas mobileszközök (okostelefonok, tabletek) gyors terjedése, és a készülékek fejlődése még ennél is jobban megbolygatta mindazt, amit a tévézésről, és általában a mozgóképes tartalmakról gondoltunk, mi nézők – meg a műsorszolgáltatók is. Ha ugyanis egyre több és többféle olyan eszközöm van, amelyiken elérem az internetet és így akár a tévében futó műsorokat, akár online, akár rögzítve, akkor megnő a választás szabadsága: ha nem vagyok a tévéképernyő miatt helyhez kötve, akkor hol akarom nézni? Mikor? Melyik eszközömön? Ez a szabadság pedig újabb kihívást jelent a szolgáltatóknak: ha ugyanis én, a néző követni szeretném az ő műsorát, de ezt valamilyen mobileszközön tenném, akkor, hacsak nem akar elveszteni egy nézőt, kénytelen megoldást találni erre az igényre. Mára az okostelefonok bőven felkészültek a szükséges technológiával, az már a mobilszolgáltatókon múlik, hogy lehetővé teszik-e a mobiltévézést, és ha igen, hogyan. Azért a tendencia biztató: míg pár éve önmagában az is hatalmas dolog volt, hogy a Foci EB vagy az Olimpia élő közvetítéseit – ha bírtuk adatforgalommal – lehetett a köztévé mobilalkalmazásaiban követni, mára mindhárom nagy mobilszolgáltatónál elérhető a mobiltévézés valamilyen formában, a különbségek az elérhető csatornák számában és összeállításában mutatkozik meg.
Miért jó ez nekünk? A modern ember élete, foglalkozzon bármivel, tele van elkerülhetetlen üresjáratokkal: (tömeg)közlekedünk, várakozunk a bankban, a postán, sorban állunk a kasszánál, hosszú órákat veszítünk ezzel minden nap, miközben a munka önmagában igényt tart a napunk minimum egyharmadára, így a szabadidő maximális kihasználása olyan életvezetési készség, amit ha megtanulunk, akkor látványosan jobb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb életünk lehet. És mivel a szabadidőnk igen nagy részében valamilyen tartalmat fogyasztunk, magyarán: könyvet, újságcikket, híreket olvasunk, zenét hallgatunk, mozgóképet – a macskás videóktól a sportműsorokon, sorozatokon és filmeken át akár az oktatóvideókig – nézünk, így ezen a területen tudunk a legtöbbet javítani a kevéske szabadidőnk kihasználásán, amiben ráadásul a technológia igen nagy segítséget kínál. Erre pedig, úgy tűnik, a magyar lakosság is kezd rájönni, mivel az olyan szolgáltatások, amelyek segítenek például az üresjáratok értelmes kitöltésében, lassan, de biztosan terjednek.
A mobiltévézés is ilyen. Hamis fanyalgás lenne azon lamentálni, hogy „de hát így is olyan sokat tévézünk, micsoda butaság ez, ahelyett inkább töltenénk a családdal, barátokkal a szabadidőnket”: a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt a tévé szinte megkerülhetetlen része lett a szabadidő eltöltésének, még ha a tévézés fogalma mást is jelent ma, mint ötven éve. És ha már megvan a lehetőségünk, hogy a tévézést is úgy építsük be az életünkbe, ahogy az nekünk a legkényelmesebb, azaz a tévézést igazítsuk az életünkhöz és nem az életünket a tévézéshez, akkor azzal élni érdemes.
És élünk is: az USA és Nyugat-Európa már látványosan új, igen praktikus módon építi be az életébe a szórakoztató tartalmak fogyasztását, és a mi régiónk is e felé halad. Az olyan szolgáltatásokra gondolok, mint a Hulu vagy a Netflix. Ezeket gyakorlatilag egyfajta online videótékaként kell elképzelni, csak éppen a kényelmetlen, alkalmankénti kölcsönzés helyett egy fix havi díjért a műsorban található összes film és sorozat elérhető, a sorozatok ráadásul teljes évadokkal, azaz nem hétről hétre érkeznek az új epizódok, hanem egyben több rész, vagy akár az egész évad lepörgethető – ezt nevezi az angol „binge watching”-nak. Miért jó ez? Megint csak a rugalmasság és a praktikum miatt: az embereknek a nagyjából fix mennyiségű szabadidejükbe úgy és oda építik be a kedvenc sorozatukat, ahogy és ahová kényelmesen elfér, például az üresjáratokban is: az USÁ-ban a Netflix felhasználóinak 23%-a okostelefonon, 15%-a tableten használja a szolgáltatást – és a Netflix hazánkba is hamarosan megérkezik, ami újabb terepet nyit majd a mobiltévézés terjedésében.
Ami egyébként már most sem idegen a magyaroknak: a Nielsen riportja alapján ma már a magyar lakosság 14,1%-a szokott élő vagy „archív” tévéadást nézni interneten, 1% tableten, 2% okostelefonon is megteszi ezt. Elenyésző arány? Mindjárt nem tűnik annyira elenyészőnek, ha számba vesszük, hogy a technológiai és a szolgáltatói háttér még alig pár éve áll rendelkezésre, és eddig inkább sokadrangú melléktevékenységként szerepelt a mobilszolgáltatók kínálatában, az érdemi kampánytevékenység még csak mostanában indul, és mégis, az interneten történő tévé-, sorozat- és filmnézés már most komoly százalékokat von el a közszolgálati és a két országos kereskedelmi csatornától. A trendet tovább erősíti az ún. „broadband-only” otthonok, azaz a klasszikus tévéelőfizetéssel nem, csak szélessávú internettel rendelkező háztartások számának terjedése, ami szintén a mobileszközök felé terelik a hangsúlyt.
Ebben a folyamatban minden műfajnak meg kell találnia a maga helyét. Németh Marika, az RTL Klub korábbi kutatási igazgatója egy interjúban úgy fogalmazott: míg a tehetségkutatókat, a valóságshow-kat és a sporteseményeket – azaz az olyan műsorokat, amelyek nézése közösségi élmény is lehet – jó ideig még inkább a kanapéról nézzük, addig a „magányosabb” műfajoknak, például a hírműsoroknak és a sorozatoknak a „hordozható tévézés” terjedése kedvez. A tévécsatornáknak elsősorban azt kell megtalálniuk, hol tudnak kapcsolódni ehhez a trendhez, például a közösségi élményekkel: szép megoldás volt például a Rising Startól a nézők aktív bevonása a műsorba az okostelefonos alkalmazásban elérhető szavazás és vélemény-nyilvánítás révén. Ha pedig a tévécsatornák megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel a nézők egymáshoz és a műsorhoz kapcsolódását, valamint a műsorok kényelmes és rugalmas elérését lehetővé teszik, azaz ha az okmányirodai várakozás során nézhetem a mobilomon a Barca-Realt, miközben a meccset bárhol másutt néző barátaimmal is kapcsolatban maradok, azzal mindannyian jól járunk: a tévécsatornák is, a mobilszolgáltatók is, és legfőképpen én, a néző is.
