Miközben ma délelőtt a nőnap alkalmából megjelent cikkeket bújtam, belebotlottam egy mondatba, kollégám, Orosz Zoltán írásában, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Azt írja itt, hogy “a dolgozó nők nemzetközi napja ünneplésre jött létre, de közel száz év alatt olyanná vált, mint egy bocsánatkérés. Merthogy a nők egyenjogúságát azóta sem sikerült megoldani.”
Beleült a mondat a fejembe, mert nagyon is egybe vág azzal, amit azóta érzek, hogy belekezdtem ebbe a gyűjtésbe a magyar nőkről, akik gyakorlatilag szinte mindent feláldoztak azért, hogy jobbá, de legalábbis élhetővé tegyék ezt az országot. És bár az eredményeikhez kétség sem férhet, sőt mi több önmagukért beszélnek, mégis az az érzésem, hogy méltánytalanul el vannak hanyagolva. Nem csak a töriórákon, hanem egyébként is.
Tegye fel a kezét az, aki puskázás nélkül fel tud sorolni legalább hármat a magyar történelem jelentős nőalakjai közül. Mert az tiszta sor, hogy Szentgyörgyi Albert, Hunyadi Mátyás, Széchenyi István és Teller Ede… De mi a helyzet a nőkkel? Kinek jut eszébe csípőből Brunszvik Teréz, Salkaházi Sára vagy épp Déryné Széppataki Róza neve? Na, ugye.
Asztal alá itta az urakat a magyar nagyasszony
Miközben kora egyik legszebb nője volt, Saroltról nem árt tudni, hogy bizony híján volt a szelídségnek. Legalábbis ezt állítják a kortárs történetírók, akik rendszeresen beszámoltak arról, hogy a nagyasszony “szerfölött ivott”, férfimód lovagolt és ha felbosszantották, bizony olykor eljárt a keze is. Egy szász főpap krónikája még arról is említést tett, hogy Sarolt haragjában egyszer ölt is.
Az erdélyi Gyula lánya, Sarolt, akinek török eredetű neve “fehér hölgymenyétet” jelent politikai érdekből lett Géza nagyfejedelem felesége. Hamarosan már egy erős ország keménykezű úrnője volt, aki, ha el is ismert maga fölött bármilyen akaratot, az csakis ura, Géza lehetett. A fiatal és rátermett Sarolt, a nagyfejedelem utolsó éveiben átvette a kortól és a betegségtől meggyötört férjétől az irányítást, és fia, Szent István megkoronázásáig vezette is az országot.
Fotó: magyarero.hu
Sorsa eggyéforrt az országéval
Amikor 1242. január 27-én, a dalmáciai Klissza várában világra jött, Margit még csak nem is sejtette, milyen fontos feladatot kap. A vesztett muhi csata után ugyanis apja, IV. Béla és anyja, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő, felajánlották lányukat Istennek Magyarország megmentéséért.
A kis Margit ennek megfelelően már hároméves korában a veszprémi apácákhoz került, ahonnan később a “Nyulak szigetére” költözött, egy zárdába, melyet apja építtetett neki. Margit végül ebben az épületben tett fogadalmat is, 1254-ben, melynek visszavonására ezt követően kétszer is lett volna lehetősége: először II. Ottokár cseh király, majd a lengyel király házassági ajánlatát utasította vissza.
A róla szóló, fennmaradt legendák szerint visszahúzódó, egyszerű életet élt. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit pedig imádságban töltötte, állítólagos jövendőmondó képességeivel pedig apjának segített a diplomáciai gondjai megoldásában. A keresztények számára mind a mai napig az önfegyelmezés és a szeretet példaképe.
Fotó: erdelyma.hu
Akit még életében Széchenyihez hasonlítottak
A magyar óvodák útnak indítója, Brunszvik Teréz egész életét szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság jellemezte. Annak ellenére, hogy arisztokrata családba született, és eltölthette volna az életét felületes jótékonykodással is, ő úgy döntött, hogy született nemességét, szívből jövő nemességgé emeli. Azt vallotta, minél magasabb rangban áll valaki, cselekedetei is annál jelentősebbek.
„Nem szeretem, ha grófnőnek neveznek, mivel ennek előnyeit nem akarom élvezni, engem tehát nyugtalanít, ha hallom, hogy így hívnak. Csupán ember, a szó legszebb értelmében, az akarok lenni.”
Az első ipariskolát 1828-ban szervezte meg, majd nem sokkal ezután, 1828-ban, Angyelkert néven, édesanyja budai házában megnyitotta az első magyar óvodát is. Tevékenysége azonban nem merült ki ennyiben: több könyvet is írt, 1836-ban egyesületet hozott létre az óvodák elterjesztésére. Cselédiskolát nyitott, és unokahúgával, Teleki Blankával tevékenyen részt vettek az első nőnevelő intézet létrehozásában is.
Fotó: magyar elektronikus könyvtár
Meghalt egy eszméért
Hogy valóban gyilkolt-e Tóth Ilona, az orvostanhallgató, akit az 1956-os forradalmat követő megtorlások során végeztek ki, még ma sem tudni biztosan. Egy biztos: a fiatal nőt, miután részt vett a diáktüntetéseken, tagja lett az Önkéntes Mentőszolgálatnak, bekapcsolódott az illegális mozgalmakba, és röplapot, valamint újságot kezdett szerkeszteni, november 20-án őrizetbe vették.
A vád szerint 1956. november 18-án, két társával meggyilkotak egy férfit, akit az Államvédelmi Hatóság tagjának véltek. Tóth Ilona és két társa, az ellenük indított perben beismerte a gyilkosságot. Míg egyesek szerint Tóth Ilona valóban ölt, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a fiatal nőt koncepciós perben ítélték el egy olyan tett miatt, amit nem követett el. A történészek szerint beismerő vallomást is kényszer hatására, vagy egy másik személy fedezése érdekében tették.
Fotó: noblog.hu
1957. június 27-én akasztották fel.
Ön kit tenne fel még a listára? Írja meg nekünk kommentben!
