„Már elmúltam 20, mire rávettem magam a mozgólépcsőzésre… No, nem mintha nem tudtam volna pontosan, hogy kell használni… Nagyon jól tudtam, hogy működik, hogy leegyszerűsítené a mindennapjaimat, de féltem tőle” – vallotta be a harmincas évei közepén járó édesapa, Richard Pollins a Guardian című brit lapnak, majd hozzátette, mikor nagy sokára végre rászánta magát a mozgólépcsőzésre, szabadnak érezte magát. „Sokáig azt hittem, ez volt életem legnagyobb kihívása.”
A férfi azért vállalkozott arra, hogy beavatja mindennapjaiba az olvasókat, mert úgy véli, sokan gondolatban még most is ellenkeznek, ha arról van szó, hogy egy fogyatékkal élő ember gyermeket vállal. „Alkalmatlannak és felelőtlennek tartják őket, pedig erről szó sincs” – mondja, majd hozzáteszi, egész eddigi életében azért küzdött, hogy önálló életet élhessen. Megtanult egyedül közlekedni, bevásárolni és segítség nélkül intézni az ügyes-bajos dolgait.
Kép forrása: The Guardian
Ebben többek között kerekesszék, bot és lábprotézis is segít neki, ám miután kisfia, Joseph megszületett rájött, bizony vannak olyan élethelyzetek, amikor ezek is hasznavehetetlennek bizonyulnak. Például, amikor be kell hajolni egy babáért a kiságyba, vagy mikor utol kell érni a már cseperedő, kúszó-mászó gyermeket…„Josephet nem érdekli van-e lábam, vagy sincs. Azt akarja, hogy megetessem, hogy játsszak vele, hogy együtt legyünk.”
Hogy apaként is megállhassa a helyét, Richard új eszközöket vásárolt és még ennél is többet talált ki saját magának. „Persze van, ami még ennyi idő után sem működik úgy, ahogy szeretném. Például, ha egy baba sír, a leggyorsabb módja annak, hogy megnyugtasd az, hogy felkapod és sétálsz vele egy kicsit. Ez nálam ugye nem megy ilyen egyszerűen. Először be kell kászálódnom a székembe, vagy fel kell vennem a protézist. Ezért ezt a feladatot legtöbbször a feleségemre hagyom.”
A nehézségek ellenére Richard imád apa lenni, szeret a fiáról gondoskodni és bátran áll a kihívások elébe, amit az apaság gördít majd elébe. „Hadd jöjjenek csak a kihívások, együtt majd ezeket is legyőzzük és minden rendben lesz.”
