Vivien sosem akart orvos lenni, mint féltestvérei. Édesapja legnagyobb bánatára. A vagány, kemény külső mögé rejtett érzékeny lelkű lányt inkább a zene és a tetoválás vonzotta. És még valami: a segítségnyújtás. De nem ápolónőként vagy szociális munkásként.
„Szuperhős akartam lenni” – mondja nevetve. Húszévesen el is indult a szuperhősi úton, bár nem tudatosan gyermekkori álmait követve.
Fotók: Berecz Valter
Azt mondja, ő is csellengő volt, még ha nem is a klasszikus értelemben. Nem szökött el otthonról rendszeresen, csak kétszer, és az is jól végződött.
“Egyszer leléptem az oviból, aztán ráfogtam a szomszéd bácsira, hogy ő vitt haza – meséli az első ártatlan szökését. 13 évesen pedig Budapestre mentem fel a nagy szerelmemhez. Hagytam ugyan levelet anyunak, hogy ne aggódjon, hívogatott is, de nem vettem fel. Este 11-kor azonban, amikor zárás előtt egyedül maradtam egy bevásárlóközpontban, kétségbeestem. Felvettem a telefont és értem jöttek.”
Néha elég egy nagy lelki fröccs
Egy tragikus eset fordította Vivien figyelmét a csellengőkre. Tavalyelőtt húga barátnőjének 13 éves győri rokona eltűnt és a lányt egy erdőben találták meg holtan, a belső szervei nélkül. Akkor döntötte el, hogy tenni akar azért, hogy megakadályozza az ilyen drámákat.
Először csak egy Facebook-oldalon kezdte megosztani az eltűnt gyerekek és kamaszok fotóit. A kampány az eltűnt gyerekekért akció első sikere egy 15 éves nevelőotthonos lány felkutatása volt. 45 ezren osztották meg a felhívást. Kitti is – mint sok kamasz – szerelem miatt szökött el. Vivien szerint ilyen esetekben sokszor egy mély beszélgetéssel is jobb belátásra lehet bírni a csellengőt.
Könnyen szót ért a kamaszokkal. Egy most júliusban eltűnt 12 éves budapesti kislányt is ő kísért haza.
“Felvettem vele a kapcsolatot a Facebookon, kiderült, az a fő problémája, úgy érzi, otthon nem foglalkoznak vele. Meghallgattam és meggyőztem, hogy nem ez a megoldás” – meséli legfrissebb sikerét Vivien. Azóta is tartom vele a kapcsolatot, ahogy sok más csellengővel is.”
A zene nyelvén is igyekszik megszólítani az otthonuknak hátat fordító fiatalokat. Ez az egyik dala:
A legtöbbször Vivien levelezik, találkozik az eltűnt fiatalokkal, de sokszor szakemberekre hárul ez a feladat. Az elmúlt három évben egyre többen segítették a munkában. Édesanyjával, egy ügyvéddel és két helyi vállalkozóval alapítványt hoztak létre. Csatlakozott hozzájuk négy pszichológus is önkéntesként. Több civilszervezettel, kutyás mentőkkel, a rendőrséggel és polgárőrökkel is kapcsolatban állnak, ezeknek az együttműködéseknek köszönhető több mint 100 eltűnt fiatal hazatérése, megmenekülése.
Happy end és dráma
Vivien azt mondja, több, mint 200 kutatásban vettek részt és 10-ből hat esetben az ő csapatának köszönhető a siker, a maradék 4 pedig tisztán a rendőrségé, illetve önként hazamentek az eltűntek.
A jól végződött történetek között említi még egy 17 éves fiú megmenekülését. Őt egy rokona tartotta fogva napokig, elvette mindenét és lopásra akarta kényszeríteni, de amikor meglátta a Facebookon a felhívást, megijedt és egy benzinkútnál kitette a fiút.
Vivienék kutattak egy 14 éves lány után is, aki önként ment el 35 éves szerelmével, de kiderült, hogy a 21 évvel idősebb férfi fogva tartja és csöppet sem volt gyöngéd vele.
„Erre az ügyre 18 polgárőr gyűlt össze, és ők is találtak rá a párra, persze ők nem intézkedhettek, de a rendőröket odavezették a rejtekhelyre” – meséli Vivien.
„Sikerült megtalálnunk egy 11 éves fiút is, aki a rossz bizonyítványa miatt szökött meg. Utána kiadtunk egy cikket, hogy segítsük a szülőket, hogyan kerülhetik el ezt a helyzetet. Szóval a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektetünk.”
Vannak esetek, amelyekre nem szívesen emlékszik vissza. Ilyen Szita Bence ügye. Nagybátyja bejelentésére kutattak a 11 éves fiú után, de kiderült, hiába, a gyerek már akkor halott volt, amikor elkezdték keresni.
„Anyu már az elején mondta, hogy nem stimmel itt valami. Én nem hittem volna, hogy ilyenre képes egy nő” – mondja szinte beleborzongva.
Nehezen emészti az Iszkaszentgyörgyről eltűnt 18 éves Kovács Balázs halálát is.
„Emlékszem, ahogy szerveztük a polgármesternél a rendőrökkel, polgárőrökkel a kutatást. Nagy hó volt. Olvadáskor került elő a fiú, sajnos holtan.”
Meg(nem)értés
A sokszor, erőszakról szóló, halállal végződő történeteket feldolgozni nem könnyű.
„A pszichológusom azt mondja, ő nem tudná ezt csinálni, amit én. A velem egykorúak sem nagyon értik, miért nem bulizni, moziba megyek inkább. Sajnos szükség van arra, amit csinálok és ez nekem szívügyem” – magyarázza. Szerinte rengeteg szökést lehetne megakadályozni egy kis odafigyeléssel, törődéssel.
Nem vágyik vállveregetésekre, csak egy elismerésre, az édesapjáéra, aki 8 éves koráig a mindene volt, de a szülei válása óta nem találják a közös hangot.
