A fiatalok havi nettó két kilót szeretnének keresni, derül ki egy reprezentatív felmérésből. Ugyanebből a felmérésből az is kiderül, hogy a pénzügyi pályát preferálják, holott alapvető fogalmakkal nincsenek tisztában, aztán most megy a háborgás, a büdös kölykei nem elég, hogy nem akarnak agronómusok lenni, azt se tudják, mi az a téháem. Nyilván ez évekkel ezelőtt, mikor ugyanezeknek a fiataloknak az apja és az anyja hitelből vitte őket az akarattyai vendégházba ólinkluzív, akkor nem volt baj. Az sem, hogy a családban egyetlen ember tudta bekapcsolni a pécét, az is hétfőtől péntekig koleszban volt, de a legújabb gép részletre akkor is kellett.
Havi kétszáz nettó. Hogy nem sül le a képükről a bőr! Európában, manapság. Mikor mehetnének nettó kilencvenért valamelyik gyárba, ha lenne gyár. Vagy tanulnának szakmát. Ha lenne, aki meg tudja fizetni a szobafestőt.
Nem is értem ezeket a fiatalokat, tényleg. Kinyitják az interneteket és megnéznek egy álláshirdetést, olyan laza kúlság van, hogy csak na. Hát nyilván az majd csak másfél-két év álláskeresés után esik le, hogy az álláshirdetések kilencven százaléka kamu, a közigazgatásban meg olyan, hogy álláshirdetés, nincs is, mert a kolléganők a peteérést is nyilván tartják, és a terhesség első jelére versenyeztetni kezdik az öt várakozót, aki mindig rokony és általában nő. De addig is nézegessük, hadd teljen az idő a munkaügyiben: mintha nem is beosztottat keresnének, hanem öribarit: fiatalos csapat, temperamentumos, kreatív meló, nemzetközi környezet, versenyképes jövedelem, és mindenki szenior meg junior és specialist is, meg ilyenek és a szervezetfejlesztés ki tudja mi, de biztos azok a faszik is ilyen leszűkített szárú, bokavillantós halványszürke öltönyben kávézgatnak ebédidőben.
Vagy ott van a Janika, nézd meg, huszonpár évesen megvette a fél falut, pedig akkora tahó, azt se tudja, ki volt Mátyás király. Egy szerencséje van, összebarizott a Gazdával, tudjátok, aki jóba van a pesti nagykutyákkal, és a kisgyerek nevére írattak valamit vagy mittomén, pályáztak a nevében földre. Na. Akkora Audit vett, hogy elfáradna a karom, ha irigységből körbe akarnám kulcsozni. Annyi esze azért volt, hogy gyorsan megdugta a Gazda lányát, el is veszi, jóhogy, a csaj elég nagyszájú, de majd vesz a Janika egy komondort otthonra, érted, hehehe. Az se baj, ha lát, hehehe. Na megyek, bejárok ide, de megoldok mindent okosba, én is a Gazdának dolgozok, fuvarozok, intézek ezt-azt, befogom a szám és nem látok semmit, érted.
Ha hazaértünk a munkaügyiből, kapcsoljuk be a tévét, ahol dübörög a gazdaság. Fiatalok valósították meg álmaikat, vállalkozók, akik még nem döglöttek bele az adóterhekbe és a banki ügyintéző nem halt bele a röhögésbe, mikor bevonultak a múlt évi mérleggel, növekedési hitelt kaptak és nagyra nőttek, kreatív fiatalok kaptak támogatást, és elutazhattak Putyinisztánba megtekinteni a hatékony államigazgatási modellt, még kreatívabb fiatalok pedig osztják a támogatást. Egymásnak. Az ég kék, a Balaton is, a műsorvezetőkön egyre kevesebb a ruha reggelente és az élet szép.
Azért ez valahol borzalmas, hogy a fiatalok mennyire el vannak rugaszkodva a valóságtól. Nettó két-háromszáz, az kéne, mi? Hogy nagyjából meg lehessen élni belőle. Jó, hó végére így se maradna semmi, színházba se jutnának el, meg könyvet se vesznek belőle, de az Isten verje meg, még itt a végén tudják fizetni az internetet és hiába verjük szét az iskolai nyelvoktatást, ha ezek a beste sváb kölykek otthon németül beszélnek a dédivel és el tudják olvasni a Zajtungot. De majd lesz itt egy egyetem, és nem lesz ugrabugra, azúristállát neki! Fel is hívom a Janit, hol tart a prodzsekt, remélem, olyan tehetséges csapat állt össze, mint Rózsáék voltak. A sok kis birka meg ugrabugráljon csak az EFOTT-on, jövőre nem lesz az se!
“Állok a pusztában, gatyám lobog, seggem kilóg, gyomrom korog,
nézek a magosba, gondolok nagyot, magyar égre magyar csillagot…!”
Tudod, fiam, nem is értelek. Én a te korodban már építkeztem anyáddal, aki az öccséddel volt terhes, úgy tolta a talicska homokot, nyulaztunk, jonatéráztunk, paprikát vállaltunk, te meg itt tengsz-lengsz. Aki akar munkát találni, az talál is. Egy kis mellékessel meg lehet keresni száznyolcvan-kétszázat tisztességgel, azzal neki is lehet indulni, nekem ne mondd. Neked meg semmi nem jó. Beszélek az érdekedben a volt osztálytársammal, hogy vegyen föl dolgozni, te meg itt érzékenykedsz, hogy nem jelent be. Miért, neked az az ötezres a zsebedben kiabál, hogy nem adóztam, vagy micsoda? Azt kell szeretni, ami van, nem nagyravágyni meg álmodozni, tán te is húst akarsz pakolni az angoloknál, mint a szomszéd Feriék fia? Nekem ne dörmögjél, hogy sose lesz lakásod, há’ nem jó itthon? Nem értem én, mi bajod van neked fiam, de egyet jegyezz meg, dolgozni kell. Család kell, gyerek kell, különben ki tart el öregkorodra? Múltkor is, majd lesült a pofámról a bőr, mikor azt mondtad a nagybátyád előtt, hogy nem az a hülye, aki Európa közepén két-háromszáz ezret akar keresni, hanem az, aki napi 12-14 órát dolgozik nettó százhúszért! Tudod, mit össze nem gürizett életében az az ember?
El vagytok ti tévedve, édes gyerekem! Jó dolgotokban nem tudjátok, mit csináljatok, az a ti bajotok! Állambácsi a seggeteket is kinyalja az ingyen oktatással meg a sok fesztivállal, inkább azt kéne betiltani, meg az RTL-en azt a sok mocskot!
Képzeld, kaptam melót, végre, basszus, el se hiszem! Kértem kölcsön anyámtól, megyek fodrászhoz meg a nővéremtől is, veszek egy olyan ceruzaszoknyát, multi, érted, nem mehetek be akármibe. Majd az első fizuból megadom, hihi. Lesz miből, hihi. Száznyolcvan! Száznyolcvan, basszus, kimondani is gyönyörű! Hát jó, néha szombaton is be kell menni, de én sose voltam egy bulizós típus, na. Én olyan kuckózós vagyok, film, kakaó, ilyesmi, tudod. Hogy mit? Hát ilyen asszisztens. Hivatalosan kilenctől, de mondták, hogy a főnök mindig korábban ér be és szereti, ha az asztalán van minden, újságok, levelezés, úgyhogy benn kell lennem már hétkor. De csak egy óra az út. Fú, nagy cég, ja, ilyen reklám. Multiknak dolgozunk és rengeteg a meló. Mindenki fiatal meg ilyen tök jó a csapat. Hát hivatalosan hatig, de már mondták, hogy nem nagyon szeretik, ha nyolc előtt elmegyünk, úgyhogy. nem tudom, még, na. De nem is ez a fontos, hanem van munkám végre, és figyu, csak két évet kell így lehúznom, aztán lehet, hogy valami előmeneteli lehetőségem is lesz, te, azt a kék ruhád, ami olyasmi, mint a Katalinon volt az eljegyzésen, csak bizniszvumenesebb, azt kölcsönadnád? Egy rohadt göncöm nincs és tudod, mibe vannak benn az irodában a csajok? Hihetetlen…
Jaj, szia, de rég láttalak, hát hogy vagytok? Ja, mi is, dögmeleg van! Tesódék? Ó, és mikor mentek ki? Oda, ahova az Adriék is? Na, hát legalább van ismerős. A gyerekek már ott kezdik a sulit, értem. Na rohanok, mert nem lesz ebéd, de fussunk már össze valamikor!
Haló, az internetes apróhirdetés miatt telefonálok, aktuális még? Jaj de jó! És azt írják, hogy szinte vadiúj, megkérdezhetem, miért adják el? Tessék? Jó ötlet volt a Provident, hahaha, értem, akarom mondani, sajnálom, szóval akkor a turmixgép. Nem levehetős, sejtettem.
