A bevétel jó részét viszont – hitvallásukkal példaadó összhangban – jótékony célra adományozzák, mert mint mondják: jobb adni, mint kapni. Pedig igen fáradságos a munka, és a kolostornak csak mintegy húsz szerzetese van. Mindegyikük kapál, metsz, gazol, szüretel a 8 hektáros szőlőben, boruk garantáltan bio, soha nem használtak és használnak vegyszert – se növényvédőt, se műtrágyát -, de még gépeket sem, mindent kétkezi munkával végeznek.
A kolostor egy kis szigeten található a Földközi-tengerben Cannes-tól nem messze. Immár 1606 esztendős, még 405-ben alapították. Kalandos sorsa volt: kalózok támadtak rá jó párszor a történelem során, a Benedek-rendből ciszterci lett, volt, hogy államosították a szigetet – a francia polgári forradalom idején -, aztán egy színésznő vette meg és élt rajta, mígnem 1859-ben megvásárolta Fréjus városának püspöke és azóta háborítatlan a tulajdonjog.
Az agyagos, homokos, meszes talaj rendkívül változatos táplálékkal szolgál a szőlőnek, amely ezt borának zamatával hálálja meg. A nedű nyert már több díjat, és Cannes-ban is jól szerepelt. Persze nem a versenyfilmek mezőnyében, hanem a sztárok poharaiban. A legutóbbi fesztiválon a zsűrinek is főző szakács ezt párosította menüjéhez, pontosabban ezeket, mert a szerzetesek egész kis “borcsokorral” szolgálnak. Négyféle cuvée-vel, a Saint Saloniusszel, a Saint Lambert-rel, a Saint Honorat-val és Saint Saveurrel. Ráadásként van egy fehér boruk is Saint Césare néven kapható.
Bár a kolostor ókori születésű, marketingjében legújabbkori eszközökkel is él. Borát a világhálón is árulja.
