Élet-Stílus

„Itt mindenki mai gyerek” – Qualitons-interjú

admin
admin

2010. 09. 23. 10:00

Csütörtök este mutatja be az A38 Hajón vendégzenészekkel, breaktáncosokkal a korábban Kovács Kati kísérőjeként, később az egyik legjobb koncertzenekarként megismert Qualitons új, Panoramic Tymes című albumát. Ez alkalomból beszélgettünk az együttes tagjaival: Hock Ernő basszusgitárossal, Kanada Káosszal, a banda kapitányával, valamint az interjú végére előkerült Szőke Barna gitárossal.

Ahogy így a kezedbe vetted a bakelitet, látom, hogy büszkeséggel tölt el az új lemez. Mennyivel jelent mást, esetleg többet ez az album, mint mondjuk a korábbi koncertlemezek?

Kanada Káosz: Ez a lemez az, amire egészen eddig készültünk. Tulajdonképpen most mutatkozik be igazán a Qualitons. Itt vagyunk a kilátásokkal teli idők kellős közepén.

Hock Ernő:
Inkább az elején!

Szóval véget ért egyfajta kísérletező szakasz?

H.E.: Az egészen biztos, hogy egy nehéz időszak végéhez értünk. A megalakulás óta, ami durván két és fél évet jelent, hegesztettük ezt az anyagot. És az igazság az, hogy szükségünk is volt ennyi időreö, hogy felmutassunk valami igazán hozzánk közelállót.

Hogy összegeznétek ezt a két és fél évet?

K.K.:
A zenekar önállóvá válásáról szólt ez az idő. Ezt testesíti meg a lemez.

Az önállóságot mennyiben nehezítette Kovács Kati jelenléte?

K.K.: Semennyire.

Kérdezem ezt főleg azért, mert egy korábbi interjúban említettétek, hogy nem szeretnétek Kovács Kati Tribute Band-dé válni. Ha szétnézek, akkor nagyon sokan valóban úgy azonosítanak benneteket, mint az ő kísérőzenekara.

H.E.: Egyáltalán nem szeretnénk ilyen szerepkörbe kerülni, bár szerintem ez a kép nem alakult ki ennyire erőteljesen az emberekben. Egyébként pedig óhatatlan, hogy néhányan így azonosítsanak bennünket.

K.K.: Magunk között már letisztáztuk azt, hogy amit Kovács Katival csinálunk az egyfajta játék, amely arról szól, hogy egy ma élő zenekar megszólaltatja a hatvanas-hetvenes évek zenéit. Ezeknek az éveknek pedig az egyik leghitelesebb képviselője Kovács Kati. Ennyi az egész.

H.E.: Ahogy a lemezünk összefoglal egy időszakot a zenekar életéből, úgy Kovács Katival is eltöltünk némi időt. Ennek is vége lesz egyszer.

K.K.: Ráadásul így a zenekart magát, s az általa képviselt zenét is sikerült egy szélesebb közönséggel is megismertetni.

Káosz, a Qualitons ugyebár eredetileg a te álmod volt?

K.K.: Nem vagyok egy Marthin Luther King-típus, aki azt hangoztathatná, hogy volt egy álmom. Hiszen az ötlet önmagában még semmit nem jelent. A zenekar tagjai együtt hozták meg azt a döntést, hogy közösen szeretnék képviselni ezt a stílust.

Ugyanakkor te voltál, akinek a fejéből kipattant az ötlet és összehívtad a többieket. Sosem volt olyan, hogy bizonyos elképzelések túlzottan rátelepedtek volna a többiekre?

H.E.: Hogyne lett volna! De hát erről szól egy zenekar; egy-két dolgot neki is meg kellett tanulnia és nekünk is. Például azt, hogy éretten tudjunk megjelenni ebben a műfajban.

K.K.: Ráadásul én mégis csak egy DJ vagyok, kész zenékkel foglalkozom. Aztán, amikor az ember egyszer csak odakerül a vágóhídra, nehezen tudja elképzelni, hogy lesz ebből az egészből sült csirke. Ugyan megpróbálhatod összehasonlítani a két állapotot, de akkor megrémülhetsz attól, hogy ez is csak egy iparág. Ezt lehet elkerülni azzal, ha kizárólag a céllal foglalkozol, vagyis a kész zenével, hiszen az az igazi válasz a kétségeidre. A próba pedig erről a folyamatról, a dal evolúciójáról szól, arról ahogyan együtt alakítjuk ki a számokat. Ez egyébként az egyik legfontosabb a Qualitonsban: mindenki egyenlő részvételével születnek a dalok, mindenki beleteszi saját magát.

Ha túl sokan tesznek bele túl sok mindent, akkor előbb-utóbb óhatatlanul muszáj kihagyni valamit.

H.E.: Pont ettől nagyon izgalmas, hiszen rengeteg ötlet, rengeteg személyiség forog egy adott dal körül, mégis létezik egy vezérszál, amelyet mindannyian követünk.

Nyilvánvaló, hogy így aztán születhettek kompromisszumok, de vajon érezte-e a zenekar bármely tagja úgy, hogy a vezérfonal követése megalkuvást is kíván a részéről?

H.E.: Persze, szerintem ez mindannyiunknál előfordult, hiszen ez ezzel jár. Ráadásul ugye még csak most fog eldőlni, hogy mit gondolnak az emberek arról, amin dolgoztunk. Kiderül, hogy milyen visszhangot kapunk például Németországban.

K.K.: Vagy mondjuk Olaszországban, ahol az MR2 ottani megfelelője rendszeresen játssza a dalainkat. Ez azért érdekes, mert mondjuk idehaza nem játszanak Qualtions számokat. Néha olyan érzésem van, mintha Magyarország egy kicsit eltávolodott volna a saját zenéjétől.

S vajon ez miért van így?

H.E.: A legtöbb rádió megélhetési rádió. Ahhoz, hogy igazán működjön az üzlet, külföldi dalokat kell játszaniuk. Ugyanakkor azt valóban el kell ismernem, hogy furcsa egy kicsit, hogy nem hallani Qualitons számokat a magyar rádiókban, de végül is azt gondolom, hogyha nem akarják, akkor rendben van. Ha nem tetszik a zenei szerkesztőknek, vagy nem merik beválogatni, hát nem kell. Nem erőltetünk semmit.

Miért tartjátok fontosnak, hogy az ötvenes-hatvanas, vagy akár hetvenes évek zenéihez, stílusához visszanyúljatok?

K.K.: Azért, mert a blues-zal és a jazz-zel kezdődött minden.
Oké, világos, hogy az akkori blues és jazz hatásai a mai napig érvényesek, de ezen kívül miért lehet érdekes a visszatekintés?

H.E.: Sokkal tisztábbnak találom azokat a stílusokat. A mai zene is lehet izgalmas, de ma már sok minden el lett ferdítve, ki lett színezve, ami nekem néha túl sok. A sok dísztől nem látni a lényeget, a zene pont a nyersességét, a vitalitását vesztette el.

Zeneileg nem visszalépés korábbi stílust feltámasztani?

K.K.: Annyiban nem visszalépés, hogy a zenei részvétel két dologtól függ: az egyik a közönség, a másik pedig a zenész. A visszalépés azt jelentené, hogy mindketten visszalépnek, vagyis letűnt korok zenészei játszanának letűnt korok közönségének. De itt másról van szó. Egy igen is ma élő zenekar, a Qualitons, korhű hangszerekkel szólaltatja meg ezeket a dalokat. Ezek a dalok pedig olyan szempontból továbbra is élnek, hogy évtizedek óta ezeket a frázisokat ismétlik, ezeket a hangulatokat, ritmusképleteket találhatod meg számtalan helyen.

Mégis nem veszélyes az, hogy egy letűnt zenei korszak múzeumává, ne adj’ Isten paródiájává váltok, hiszen már nem abban a korban élünk.

H.E.: A kérdésedben ott a válasz. Ugyanolyan már nem lesz, hiszen nem akkor élünk. Mai fejjel, mai elgondolások alapján, mai módon játsszuk el ezeket a számokat.

K.K:
Másrészt ezek számok eddig annyira nem voltak jelen Magyarországon eddig, hogy most teljesen az újdonság erejével hatnak. Továbbá nem tudod azt mondani, hogy ez valaminek a másolata, mert miközben megtestesít egy korszakot, rengeteg egyéb hatás is ott ül rajta. Ez nem egy panoptikum. Itt mindenki mai gyerek.

Miért német kiadó állt mögétek?

K.K.: Mert ott van igazán lehetőség arra, hogy a világ minél több szegletébe eljuthassanak a számaid. Lehet, hogy mondjuk, csak 500 példányban adják ki, de az 30 ország különböző rádióihoz jut el. Nagy ez a világ, azért ezt ne felejtsük el.

Míg külföldön rengeteg féle-fajta stílussal találkozhat az ember, sőt, a Qualitonsnak lassan több koncertje van odakint, mint idehaza, nálunk egyelőre továbbra is mintha underground zenekarnak tűnnétek. Szerintetek Magyarországon fejlődik majd annyit a zenei befogadókészség, hogy szélesebb körben is észrevegyenek benneteket?

H.E.: Sajnos egyelőre ez van. Ugyanakkor nekünk is el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen irányba induljunk tovább. Hiszen például itthon jóval fontosabb, hogy vokálok is szerepeljenek a dalokban, a lemezünkön pedig összesen három szám van, amiben ének is hallható. Szóval ez önmagában is egy kihívás, hogy beemeljünk-e több énekes számot. Továbbá azt is szeretnénk, hogy megismerhessék a mai fiatalok is ezt a fajta zenét, ráadásul úgy, ahogy mi játsszuk. De abban egészen biztos vagyok, hogy magunknak is idomulni kell.

Szóval Kovács Kati bevonása is tekinthető idomulásnak?

H.E.: Egyáltalán nem. Ahogy már mondtuk, az ő esetében is csak arról volt szó, hogy a korábbi, kevésbé ismert dalokat próbáltuk megismertetni napjaink közönségével.

Ha nagyjából összegezni tudnátok, mit kaptatok a Qualitonstól?

H.E.:
Rengeteg mindent. Mind zeneileg, mind emberileg. Nagyon apró részletekig, nagyon sokat tanulhattam, például a koncertszervezés során, aztán a lemezkiadással, a lemezfelvétellel kapcsolatban. Megismerhettem a zene másfajta oldalát is.

K.K.:
Igaz, hogy eddig is sokat foglalkoztam zenével, hiszen sokfelé DJ-zem, ugyanakkor az igazi élőzene varázsát a Qualitons adta meg nekem.

Szőke Barna: Hogy mit kaptam? Nagyon sok zenei tanulságot és zenei szeretetet. Azt, hogy a zene nem csak abból fakad, hogy csináljuk, mint a gép, hanem közben egy igazi közösség is kialakulhat. Akiknek aztán ismered minden fázisát, az életét. Ez a fontos. A közösség.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.