A vérszívó nőstényszúnyogoknak valóban vannak jobban kedvelt áldozataik, de úgy tűnik, mostanság senki sem menekül meg a csípésektől, ráadásul sokkal nagyobbak és nehezebben múlóak a bőrtünetek. Szokolai Erzsébet bőrgyógyász azt mondja, már 1-2 centiméteres kiterjedésű, elfertőződött, sőt bevérzett csípésekkel is találkozott.
„A rovarok jóval agresszívebbek lettek. Vannak olyan betegek, akiknél – alapvető érzékenységük miatt – csípési allergia alakul ki: ilyenkor a marás helyén ödéma keletkezik, s mivel a nyirokrendszer átfolyása akadályozottá válik, fájdalom is társul a jól látható tünetek mellé” – ad felvilágosítást a szakorvos.
Ez a fajta csípési reakció főleg azoknál okozhat gondot, akik például szénanáthában szenvednek.
A mostani csípések erősségében a doktornő szerint talán az is közrejátszhat, hogy a szúnyogok egy része nem pusztul el a vegyszeres irtástól, és amikor ezek a túlélők csípnek, a rájuk tapadt kémiai anyagokat is bejuttatják a bőrbe.
Az emberi verítékben lévő tejsav, a kilélegzett szén-monoxid mennyisége, a mozgás mind arra ösztönzi a zümmögő rovart, hogy vérét vegye a lihegő célpontnak. Jó szolgálatot tehetnek azonban a különféle riasztószerek, ám ha mégis vérünket vették, semmiképpen ne vakarjuk el a csípés helyét. Ha mégis elfertőződik, vagy nem múlik, sőt egyre nagyobb lesz a szúnyog okozta piros pont, forduljunk orvoshoz, mert szükség lehet vényköteles készítményre is.
Ajánlott cikk:
Ki az ideális áldozat a szúnyogoknak? (medizona.hu)
