Élet-Stílus

Visszaszállt a földre a Fekete Vonat egykori énekesnője

admin
admin

2009. 11. 22. 13:24

Nyolc magyar cigányember meghódította az amerikai közönséget szombat este New Yorkban. A csapat nemzetközileg legismertebb romazenésze, Szakcsi Lakatos Béla volt, de 12 éve a Kossuth-díjas művész sem vetekedhetett népszerűségben Mohamed Fatimával, az akkori Fekete Vonat együttes dívájával. Exkluzív interjú Fatimával az FN.hu-n.

Mikor léptél fel utoljára ilyen jelentős létszámú közönség előtt?

Pár hete Pesten, a Jazzy Rádió jazzmaratonján, ami jó nagy buli volt, ott is összejött több száz ember, ahogy szerencsére most itt. Persze tudom, talán arra gondolsz, hogy nem hallani rólam annyit, mint régebben, de folyamatosan játszom, és talán nem is jöttem ki a gyakorlatból. Rendszeresen énekelek otthon, van három formáció is, akikkel zenélek, a Back II Black-csapattal viszonylag állandóan. Nem tudnék máshogy létezni, nekem a zene az életem. A jazz és a soul, a hiphop és az r ’n b műfaj kedvelői elől talán annyira nem is tűntem el.

Én New York egyik legforgalmasabb sugárútján, a 8th Avenue-n szúrtalak ki, miközben este biciklivel hajtottam hazafelé a kerékpársávban. A nyolcmilliós metropolis belvárosának kellős közepén. Magyarországon is felismernek az emberek?

Most már nem annyira, de néha előfordul, hogy kérnek tőlem autogramot. Elmúlt a régi őrület, de egyáltalán nem bánom.

A Fekete Vonattal 1997 és 2003 között három albumot készítettetek, ebből kettő dupla platina lett, egy pedig aranylemez. Franciaországban hetekig ti vezettétek a slágerlistákat, a CNN még riportot is forgatott rólatok. Mi történt veled?

Én két-három évig külföldön éltem, csak 2006-ban költöztem vissza Magyarországra. A Fekete Vonat feloszlása után teljes környezetváltozásra volt szükségem. Nehéz időszak volt. Borzalmasan megviseltek az utolsó hetek, hónapok. Idegileg kikészültem. Úgy éreztem, nemcsak a környezetet, de az akkor körülöttem lévő embereket is ki kell cserélnem. Szinte elmenekültem Magyarországról, az emberektől, és talán az akkori énemtől is…

Hogy lesz egy sikeres együttes tagjából egyszer csak önkéntes száműzött?

Magányosnak éreztem magam, gyenge voltam, és hagytam magam kihasználni. Nagyon megkeseredetté váltam a zenekar utolsó időszakában. Sikeres voltam, de ez nem minden. Végtelenül egyedül voltam, és rájöttem, hogy a barátaimat csak a pénz érdekli, semmibe vették a legalapvetőbb emberi értékeket. Nem tehettem mást: el kellett hagynom az országot, drasztikus változásra volt szükségem.

Ki elől menekültél?

Elsősorban talán saját magam elől, az akkori Fatimára nem szívesen emlékszem vissza. Nagyon sok pénzt kerestünk, és nem tettünk félre semmit. Intenzív életet éltünk, felelőtlenül, dorbézolva, de ez csak az anyagi oldala. Voltak olyan személyi és privát részei is ennek a lelki eltorzulásnak, amelyekről inkább nem is beszélnék. Fáj és szégyellem is nem kicsit, de tudom, hogy a jóisten megbocsát vétkeinkért. Nagyon elegem lett a “súgókból” is, a zenekar körül nyüzsgő érdekemberekből. Magyarországon meg akarták szabni, hogy milyen legyél, emberként is meg akartak változtatni. Éppen ezért is volt jó külföld, ahol végre újra szabadnak érezhettem magam.

KÉPGALÉRIA!

KÉPGALÉRIA!

Hol éltél és miből?

Németországban és Hollandiában voltam, felszolgálásból éltem, és alkalmi háttérzenélésből. Vokáloztam különböző emberek lemezein. Nagyon jó volt újra megtanulni visszaszállni a földre. A Fekete Vonat idején még gyerekek voltunk, nem tudtuk normálisan feldolgozni a sikert. Úgy gondoltuk, hogy megtehetünk bármit. Erre akkor jöttem rá, amikor egyedül kerestem a kenyérre valót külföldön. Kemény volt, de végre hosszú idő után újra a magam ura voltam.

Ha végre ismét szabad lehettél miért tértél vissza Magyarországra?

Nagyon jó volt kinn, de rájöttem, hogy hiányzik Magyarország. Nem szívesen beszélek erről, mert nehéz időszak volt, de megerősödtem tőle. Büszke vagyok arra, hogy önerőből fel tudtam állni. Tudom, hogy a zenepiacon, a szakmában sokan vannak úgy, ahogy én akkor voltam, csak drukkolni tudok nekik, hogy a legkevesebb fájdalommal jöjjenek ki belőle.

Ez a mostani koncertetek a másfél éves New York-i és washingtoni magyar kulturális évad záróakkordja. Gondolom, megtisztelő lehet ebben a programban részt venni.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit is keresek ebben a csapatban. Az elején nem is akartam elvállalni a felkérést, mert én nem nagyon tudom azt, amit Szalóki Ági vagy Palya Bea: nem vagyok elég hiteles akkor, amikor cigányul énekelek. Az én lelkemhez a jazz, a soul és a hip-hop sokkal közelebb áll. Amikor a szervezők megértették és elfogadták, hogy én azt adom, ami vagyok, akkor már nem volt bennem aggodalom.

Azt mondták nekem a zenészkollégáid a próba alatt, hogy jó itt lenni ebben a városban, de a legjobb, hogy hamarosan hazamentek. Osztod a véleményüket?

Én másképpen gondolom. Ha csak rajtam múlna, maradnék még. Úgy érzem, itt több a lehetőség akkor, ha becsületesen és alázattal dolgozol. Otthon becsületesen nem tudok pénzt keresni. Napi 16 órát dolgozom egy afrikai étteremben Pesten, hetente három alkalommal. Havi 80 ezer forintért. Megint van bennem egy elvágyódás otthonról.

KÉPGALÉRIA!

KÉPGALÉRIA!

Mit gondolsz a feketék és a romák társadalmi, kulturális és politikai párhuzamáról, különösen abból a nézőpontból, hogy Amerikának megvan az első fekete elnöke.

A művészeti, kulturális párhuzamon kívül nem akarok politizálni. Nem értek hozzá, nem is érdekel. Személy szerint nem tudom értelmezni a rám vonatkoztatott cigánykérdést, mert én éppen annyira vagyok magyar, mint cigány, és magyar, mint afrikai, hiszen az édesapám Egyiptomból származik. Nekem a zene a fontos, nem az, hogy melyik rasszhoz sorolnak. Zene nélkül nem érek semmit. Ha nem lenne zene, szerintem az emberek megbolondulnának. Képzeld el, mi lenne velünk zene és tánc nélkül?!

Ezzel azt is mondod, hogy hidegen hagy az a rasszista tobzódás, ami az utóbbi évekhez képest is egész magasra hágott Magyarországon, elsősorban a szélsőjobboldali erők előretörésével?!

Próbálok nem odafigyelni az ilyen dolgokra. Talán immunis is vagyok erre. Nem foglalkozom ilyen kérdésekkel addig, amíg személy szerint nem ér komolyabb atrocitás. Próbálom elkerülni a provokáció minden formáját, például október 23-án inkább ki sem megyek az utcára.

Jól van ez így? Nem a félelemről van szó ilyenkor?

Félni nem félek, de azt sem engedem, hogy a rasszisták miatt ne szeressem ezt az országot. Nekem Magyarország a hazám, magyar az anyanyelvem, ez a formája a létezésemnek. Nem vehetik ezt el tőlem csak úgy olyan könnyen. Most rövidebb időre külföldre készülök, talán éppen New Yorkba, de csak azért, hogy megteremthessek egyfajta egzisztenciát a jövőbeli családomnak.

Végül is hol készül el, és várhatóan mikorra az első szólóalbumod?

2010 kora tavaszára már el kell készülnie. Pesten dolgozunk rajta januártól teljes gőzerővel.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Closeup portrait of a beautiful redhead woman using smartphone
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.