– Egy októberi konferencián azzal indított, hogy a biztosítók évente több mint 100 milliárd forint adót fizetnek be a költségvetésbe, ezért jó lenne, ha a törvényhozók a jogalkotásnál figyelembe vennék szempontjaikat. Pontosan mire gondolt? Eddig nem vették figyelembe?
– Van rá példa. A kormány előtt fekszik például egy javaslat, amely a hosszú távú megtakarításokat kamatadó-kedvezménynyel részesítené előnyben – ebbe egyelőre az életbiztosítások nem kerültek bele. Elvárható lenne, hogy a kormányzat versenysemleges módon szabályozza a hosszú távú megtakarítási formák adózási szabályait, és ne tegyen különbséget a befektetés típusa szerint. De említhetném a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényt vagy a garanciaalap intézményének bővítését is, mindkettőnek előnyére vált volna kicsit több szakmai egyeztetés a bevezetés előtt.
Ma nagyon sokan foglalkoznak életbiztosítások értékesítésével, ugyanakkor kevés a sikeres eladás.
– A garanciaalap biztonságosabbá teszi az üzletág működését. Mi lehet a baj vele?
– Annyiban biztosan az ügyfelek érdekeit szolgálja, hogy most már törvényi garancia van arra, hogy a jól gazdálkodó biztosítóknak kell helytállniuk a nem jól gazdálkodó biztosítók helyett. Ezzel viszont a jól gazdálkodók komoly rizikót vállalnak. Kicsit mintha az állam a saját felelősségét is átruházta volna a piaci szereplőkre. Holott az államnak – illetve a pénzügyi felügyeletnek – igenis komoly szerepe van abban, hogy a társaságok prudens módon működjenek, biztosításmatematikailag megalapozott tarifákkal jöjjenek ki. A garanciaalap „posztumusz” problémakezelés, utólagos megoldás lehet csak.
– Ezen az ominózus konferencián egy várható trendfordulóról is beszélt. És arról, hogy az állam szabályozószerepe megnő, és az ügyfélérdekek is jobban érvényesülnek, mint korábban. Mindez a válság számlájára írható?
– Csak részben. A világban mindenfelé felmerült a pénzügyi szabályozók szerepének erősödése. Ennek stabilizáló szerepe lehet, amely üdvözlendő, hiszen vannak olyan jelenségek, amelyeket önszabályozással nem lehet megoldani. A „trendforduló” viszont egyértelműen az ügyfelek javára fog válni, mivel gyorsabb, magasabb minőségű szolgáltatás lesz a következménye. A technológiai fejlődés és az ügyfélszokások változása teljesen átalakítja az ügyfélkiszolgálást. Régebben teljesen általános és megszokott volt, hogy egy kötvény megszületését kézi adatbevitel, többszörös borítékolás és postázás előzte meg, ami még a legjobb esetben is napokat, heteket vett igénybe. Ma már az ügyfél nappalijában, e-mailen, negyedóra alatt megérkezhet a kész kötvény az üzletkötő laptopjára. De hasonló változások játszódnak le a kárügyintézés területén is, ahol szinte teljesen eltűnik a papír, és mindent átvesz a digitális alkalmazás. A technológiai változások következményeként radikális átalakításoknak kell végbemenniük a biztosítókon belül is, át kell állni az új technológiára. Ez a közepes és nagyobb biztosítóknál együtt jár az informatikai rendszerek átalakításával és a létszámcsökkentéssel.
– Ez már csak azért is rossz hír lehet a biztosítóknak, mert az idei első féléves adatok a díjbevételek drámai visszaesésére utalnak.
– Az életbiztosítások több mint 20 százalékkal estek vissza 2008 első félévéhez képest, amelynek döntő részét az okozta, hogy gyakorlatilag megszűnt az egyszeri díjas piac. Ez különösen azért fájdalmas, mert ez a terméktípus jó eszköze lehetne az öngondoskodásnak, a nyugdíj-előtakarékosságnak. Van rá példa – Lengyelországban –, hogy a tartós szerződéseket adókedvezménnyel is támogatja az állam.
Az egyszeri díjas piacon jövőre talán már látható lesz egy minimális növekedés is, főleg persze azért, mert ez a piac gyakorlatilag lenullázódott. A folyamatos díjasoknál más a helyzet, ott idén közel 40 százalékos lehet a visszaesés, és jövőre sem várok bővülést. A lejáró szerződéseket nem tudják pótolni az új kötések.
– Mi várható a nem életbiztosítási piacon?
– A nem életbiztosítási díjbevételek is csökkennek, ám sokkal kisebb mértékben. 2009-ben 3–5 százalékos visszaesés várható, és véleményem szerint hasonló lesz a helyzet 2010-ben is. Az újautó-értékesítés drámai módon csökken, amely visszaveti a cascopiac bővülését, s nemcsak idén, hanem még 2-3 évig érezhető lesz a negatív hatás. A vállalati csődök miatt a vagyonbiztosításoktól sem várok növekedést, minimális emelkedésre lehet csak számítani a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításoknál is.
– Nem lesz árcsökkentő hatása annak, hogy az idei kampány lesz az utolsó, s ezért nyilván mindenki még utoljára beveti az összes fegyverét, csak hogy minél több ügyfelet tudjon szerezni?
– A verseny nagyon éles, de a díjszint már olyan alacsony, hogy nemigen mehet lejjebb. Legfőképpen azért nem, mert a kárkifizetések viszont növekedni fognak az áfaemelés, a garanciaalap díja, a forintgyengülés és az alkatrészárakban megmutatkozó infláció következtében.
– Durva lesz az utolsó kampány?
– Nagy lesz a zaj… Az ügyfelek minden eddiginél nagyobb része vált majd, el tudok képzelni 800 ezer és 1 millió közötti váltót is. Évek óta látjuk, hogy a gfb-ben döntő jelentőséggel bír az ár, valamint – főként a MÁV ÁBE csődje óta – a stabil, tőkeerős háttér.
– S mennyiben játszik ebben szerepet az, hogy az idei kampány az utolsó lesz? Jövőre már nem év végére esik a kötelezős szerződések évfordulója.
– Legalább három–öt év lesz, mire az állomány átforog, különösen, hogy az újautó-értékesítések ennyire visszaestek. Év végén még jó ideig megmarad az átkötési csúcs, úgyhogy nem ez lesz az utolsó kampány.
– A kötelező díjának leszorításában döntő szerepe volt az internetnek, illetve annak, hogy összehasonlíthatóvá váltak a díjak. Meddig nőhet még az online alkuszok szerepe a kampányokban?
– Tovább növekszik a szerepük, de magának az internetnek van óriási szerepe a fogyasztói szokások gyökeres átalakulásában. Az alkuszok közötti verseny olyan fázisba juthat, hogy az alkuszok saját jutalékukból is átadhatnak majd az ügyfeleknek egy részt, csak hogy náluk kössék meg a szerződést. Egy hétköznapi példa rávilágíthat, milyen folyamat előtt állunk. A múltkor vásárolnom kellett egy mosógépet. Kinéztem a nekem megfelelőt az egyik nagy szakáruházban, majd hazamenve rákerestem a neten az internetes kereskedőknél. Pontosan ugyanaz a mosógép állt a fürdőszobámban 24 órán belül, mint amit a szakáruházban kinéztem, csak éppen ezzel a módszerrel 30 százalékkal olcsóbban tudtam beszerezni, mivel vagy nyolc internetes áruház között válogathattam. Előbb-utóbb az alkuszok is elkezdenek versenyezni azért, hogy náluk vásároljak, és hajlandóak lesznek lemondani a saját jutalékuk egy részéről is.
– Ha már a jutalékoknál tartunk: meddig folyhat még a jutalékverseny az életbiztosítások esetében?
– Vége szakad, ez a szint tovább már nem tartható fenn. A jutalékok növekedésének természetes korlátot fog szabni a teljesköltség-mutató (TKM) közeljövőben várható bevezetése, amely egybevág az állami felügyeleti akarat és az ügyfelek érdekével is.
– Nem gondolja, hogy a jutalékok megkurtítása és a növekvő transzparencia akár az értékesítés komolyabb visszaesésével is járhat?
– Nem hiszem. Több, egymással versengő csatorna alkotja az értékesítés rendszerét, ahol megvan a maga helye a saját hálózatnak, az alkuszoknak, az mlm-rendszereknek, a banknak, a call centernek és az internetnek is. Ma nagyon sokan foglalkoznak életbiztosítások értékesítésével, ugyanakkor kevés a sikeres eladás. Hogy a saját cégem, az Allianz Hungária példájával éljek: sokkal sikeresebbé lehet tenni a saját üzletkötői hálózatot, ha a sok „hideg hívás” helyett a call center által letárgyalt és egyeztetett személyes találkozás időpontját kaphatják kezükbe az üzletkötők.
– A Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) tavasszal megválasztott elnökeként új korszakot hirdetett meg, egy, a korábbinál kommunikatívabb, nyitottabb szervezetet. Miért van erre szükség?
– Más időket élünk, mint akár csak néhány évvel korábban. Transzparens, nyitott érdekképviseletre van szükség, olyanra, amely képes elmagyarázni és megértetni álláspontunkat a nagyközönséggel. Meggyőződésem, hogy minden, a versenyt nem korlátozó ügyben meg kell próbálnunk egységes álláspontot kialakítani, és értelmes párbeszédet folytatni nemcsak egymással, hanem az ügyfelek érdekképviseleteivel és a döntéshozókkal is.
– Korábban a kis biztosítók és az egyesületek sérelmezték, hogy a Mabisz csak a nagy cégek álláspontját képviselte, az övékét nem.
– Kétségtelenül munka- és időigényes a konszenzusteremtés, viták, egyeztetések sorozatát követően alakulhat ki a közös álláspont, de meggyőződésem, hogy nincs más út, s én személy szerint is oda fogok figyelni arra, hogy minden egyes tag – legyen akár kicsi vagy egyesület – kifejthesse a véleményét, és alkalma legyen arra, hogy meggyőzhesse igazáról a többieket. Ebben a személetben dolgoznak majd a tagozatok a szövetségen belül.
– A szemléletváltásra a válság miatt van szükség?
– Nem feltétlenül. A Mabisz alapszabályát sok évvel ezelőtt egy néhány szereplős piacra szabták, jócskán eljárt már felette az idő. Az alapszabály-módosítással sokkal operatívabb szerepkört kap a Mabisz mellett működő Gépjárműkár-rendezési Iroda (GKI) is, nő a tagozatok aktivitása, és az ügyvezető elnökségnek is nagyobb a mozgástere.
