Élet-Stílus

Termékekbe gabalyodva

admin
admin

2009. 11. 11. 13:08

Alakítani kell valamit a befektetéssel kombinált életbiztosításokon, mivel a válság során elszenvedett tőzsdei bukták nyomán sokan kiábrándultak a korábban sztárolt termékekből.

Gyökeresen átformálta a pénzügyi válság mindazt, ahogyan a piac szereplői, a szabályozó hatóságok és az ügyfelek gondolkodnak a pénzügyi szolgáltatásokról – vont mérleget a mélyponton talán már túljutott életbiztosítási piacról Martijn Gribnau. A piacvezető ING Biztosító vezérigazgatója szerint számos hosszú távú következménye van a krízisnek, amelyek közül talán a legfontosabb az, hogy a jövőben kulcsszerepet kap az átláthatóság, a megfelelő garanciák nyújtása és a még inkább ügyfélközpontú kiszolgálás.

Kétségtelen, hogy az utóbbi időben a garanciális elemek mintha kissé elhalványultak volna az életbiztosítási módozatokban. Korábban a biztosítás az biztosítás volt, vagyis meghatározott káresemények (megbetegedés, rokkanttá válás, elhalálozás vagy éppen a futamidő egészséges letöltése) esetén az ügyfél előre meghatározott összeget – meg még némi hozamot – kapott kézhez. Az elmúlt tíz év viszont már arról szólt, hogy a biztosítási elem csak mellékes szerepet tölt be a szerződésekben, és az a társaság aratott, amelyik a legcsábítóbb befektetési hozammal kecsegtette az ügyfeleket. Az abszolút slágertermékké avanzsált unit-linked módozatokba (ahol a befizetett díjat maga az ügyfél helyezi el különböző eszközalapokba) éppen csak annyi biztosítási kockázatot építettek be, hogy ezáltal érvényesíthető legyen az életbiztosítások után járó adókedvezmény. Ám a reflektorfénybe a befektetések és a hozamok maximalizálásának gondolata került, és az értékesítési stratégia is ennek megfelelően alakult. Az üzletkötők nem a váratlan események kivédésének koncepciójával, hanem azzal házaltak, hogy ennél jobb befektetést ember nem látott még a Földön.

Megvilágosodás
A likviditásbőség és a tőzsdei boom időszakában a tendenciák ilyetén alakulása miatt kevesen aggályoskodtak. Amíg a szekér haladt, mindenki tolta. Amióta a holland ING hazai érdekeltsége 1997-ben meghonosította az akkor újszerűsége miatt is vonzó konstrukciót, annak népszerűsége töretlen. Néhány év késéssel valamennyi magyarországi szereplő beállt a sorba, és válság ide vagy oda, az újonnan kötött szerződések 71 százalékát ma is a befektetéshez kötött biztosítás adja. A krízis előtti csúcsponton – 2007 végén – már közel 740 milliárd forintnyi megtakarítás feküdt a unit-linked alapokban. Ez a teljes hazai biztosítói vagyonnak pontosan a harmadát tette ki. Az akkori befektetési tanácsoknak megfelelően az ügyfelek pénzének durván a fele volt részvényekben, azon belül is 80 százalékban külföldi tőzsdéken forgott. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha a biztosítottak zöme kifejezetten tőzsdézni akart volna. Ez esetben nyilván bekalkulálták volna, hogy a részvények értéke egyszer fenn, egyszer meg lenn van, és a tudatosan vállalt magas kockázatok miatt vélhetően kifejezetten hosszú távra mondtak volna le megtakarításuk ezen részéről. A probléma ott kezdődik, hogy az ügyfelek egy részét a válság és a részvénypiaci krach döbbentette csak rá a unit-linked biztosítások gyengeségeire. Nevezetesen arra, hogy bár úgy érezték, fizettek egy kicsit biztosításra, és fizettek egy kicsit többet befektetésre, ám amikor kivették volna a pénzüket, végül semmi sem járt nekik. Jó esetben persze nem kellett kivenniük, és befektetésük értéke így csak átmenetileg zsugorodott össze, ám ha történetesen még egy lakáshitelt is kapcsoltak a biztosításukhoz (mert sok üzletkötő szerint ez volt a tuti üzlet), akkor tényleg bajba kerültek: annak a pénznek, amelynek a hitel visszafizetését kellett volna kitermelnie (no meg persze pluszprofitot hoznia), 40–60 százaléka egy csapásra elolvadt.

Nem csoda, ha a klasszikus biztosítási karakter (az erős kockázati elem), a befektetések oldalán pedig a garanciák iránti igény egyre markánsabban jelentkezik. Erre válaszul jönnek az újgenerációs unit-linked biztosítások, amelyekkel ebben az évben egyre-másra rukkolnak elő a piaci szereplők. Az Aegon például olyan eszközalapot indított, amelynek kockázata – pénzpiaci alap lévén – eleve nagyon alacsony, de a még nagyobb biztonság kedvéért tőkevédelmet is nyújt a befektetett összegre. Aki viszont a pénzpiaci eszközöknél merészebb befektetést is bevállal, de nem szeretne maga dönteni portfóliója összetételéről, annak az úgynevezett menedzselt eszközalap lehet a megoldás, itt ugyanis a befektetés aktív kezelését a vagyonkezelő leveszi az ügyfél válláról.

Martijn Gribnau:
„A befektetési egységhez kötött biztosításnak továbbra is van jövője, csak talán másképp kell pozícionálni, mint eddig”.

Újragondolják
Az Avivánál egy úgynevezett árfolyamfigyelő szolgáltatással próbálják növelni az ügyfelek komfortérzetét. Ennek keretében a rendszer figyelmeztetést küld, vagy automatikusan portfólió-átrendezést hajt végre, ha az adott eszközalap árfolyama eléri az ügyfél által beállított alsó – vagy akár felső – limitet.

A unit-linked hazai szülőatyjaként egészen új terméket mutatott be nemrégiben az ING. A szintén befektetési egységekhez kötött biztosítás a korábbinál többet fizet halál esetén vagy más biztosítási esemény bekövetkeztekor, de alapvető újítása a garanciális elemeiben van. Az ügyfelek az általuk befizetett teljes biztosítási díjra védelmet kapnak, tehát – a megszokottól eltérően – nem csak a költségekkel (például a jutalékok számottevő összegével) csökkentett összeg visszafizetésében lehetnek biztosak. A termék ezenkívül egy garantált összegű rendszeres járadékszolgáltatást is nyújt, ezért kifejezetten nyugdíj-előtakarékossági célra kínálják majd az ügyfeleknek. „Az új termékkel nem azt szeretnénk üzenni, hogy a hagyományos unit-linked kora leáldozott” – mondja Martijn Gribnau, aki szerint a befektetési egységhez kötött biztosításnak továbbra is van jövője, csak talán másképp kell pozícionálni, mint eddig. A szakember szerint nem tömegtermékként kell eladni, hanem azt kell megcélozni, aki eleve jól szituált, van pénze tőzsdézni és van miből kockáztatnia.

Ezzel a megközelítéssel tulajdonképpen könnyű egyetérteni. Hiszen, ha valakinek elég a minimális biztosítási fedezet, és mindeközben a biztosítók vagyonkezelőinek tudását preferálja és nem is drágállja azt, annak akár ideális megoldást is lehet egy unit-linked szerződés. A kérdés csak az, hogy a jutalékvezérelt üzletkötők szemléletében megtörténik-e a váltás, ők is okulnak-e a válságból, és okosabban terítik-e a jövőben a terméket. Az ő tudatos és felelősségteljes hozzáállásukon ugyanis nagyon sok múlik. Alapvetően ettől függ, hogy a unit-linked biztosítás sikersztoriként vagy tévútként vonul be a történelembe.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.