Amerikában és Európában már évek óta bűvös szónak számít a bioetanol; ez az anyag kompromisszumok nélkül alkalmas a benzin pótlására, növényi alapanyagokból készül, vagyis megújuló energiaforrásnak számít, és bár elégetése során nagyjából ugyanúgy hozzájárul a globális felmelegedéshez, mint a kőolajszármazékok, az előállításához termelt növények meglehetősen sok szén-dioxidot kötnek meg, vagyis még e szempontból is szerencsés az alkalmazása. Mindez szinte túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – és sajnos nem is igaz.
Etanolterminátor
Az etanol divatja először az USA-ban tört ki: Kalifornia kormányzója, Arnold Schwarzenegger is etanolüzeművé alakíttatta át Hummer terepjáróját. Ezzel hű képet adott arról, hogyan képzeli az amerikaiak többsége a környezetvédelmet.
Az E85 kódnevű üzemanyag (85 százalék etanol és 15 százalék benzin keveréke) megnyugtatta az energiapazarlás nélkül élni képtelen, ám a klímakatasztrófa miatt nyugtalankodó Amerikát, így az országban nagyon komoly piaci kereslet alakult ki az etanol iránt. S mivel ennek alapanyaga elsősorban a kukorica, az USA etanolgyárai minden környékbeli országban felvásárolták a termést – ez pedig oda vezetett, hogy a Latin-Amerikában alapvető élelmiszernek számító kukorica világpiaci ára hirtelen a duplájára nőtt.
Hogy ez mennyire komoly dolog, azt jól szemlélteti, hogy a mexikói kormány kénytelen volt államilag maximálni a kukoricából készülő élelmiszerek árát, különben a szegényebb néprétegek egyszerűen nem tudtak volna ételt vásárolni.
A jelenségre hamar felfigyeltek a gazdasági elemzők, és nem volt nehéz kiszámolniuk, hogy ha ez a trend folytatódik, tizenöt év múlva egymilliárdnál is több ember fog éhezni a Földön az irreálisan magas gabonaárak miatt.
Mikor éri meg?
Ha csak
pénzügyi szempontból vizsgáljuk a bioüzemanyagok felhasználását,
meglehetősen vegyes képet láthatunk. Az ICEG European Center független
gazdaságkutató intézet tavalyi tanulmánya szerint Európában nem igazán
gazdaságos ezek gyártása: az EU-ban termelt biodízel még a jelenlegi
támogatásokkal együtt is csak akkor versenyképes a hagyományos dízellel
szemben, ha az olajár eléri a hordónkénti 70 dollárt, az etanol pedig
(ugyancsak támogatással) 100 dolláros olajár fölött kompetitív. Mindez
nem érvényes például a Brazíliában termelt etanolra; a cukornádból
előállított energiahordozó még támogatások nélkül is olcsóbb a
benzinnél, ha a hordónkénti olajár 50 dollár felett áll.
A tanulmány
szerzői azt is hozzáteszik: míg a cukornádalapú gyártás
energiafelhasználása csak 12 százalékát teszi ki az így nyert etanol
fűtőértékének, addig ez az arány cukorrépa esetén 40–60 százalék, ha
pedig az etanol kukoricából készül, akkor az energiafelhasználás a 80
százalékot is elérheti. Mindez annyit jelent, hogy az Európában
megtermő növények és a hozzájuk kapcsolódó technológiák nem mérsékelik
jelentősen a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátást.
Nagyobb a kára?
Az első tanulmányokat senki sem vette komolyan. Egészen addig, amíg az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) szakértői tavaly el nem készítettek egy átfogó elemzést ugyanebben a témakörben.
A „Biofuels: is the cure worse than the disease?” (Bioüzemanyagok: a gyógymód károsabb, mint a betegség?) című tanulmány szerzői szerint a következő negyven évben ugyan elérhető, hogy a közúti közlekedés energiaszükségletének 11 százalékát a bioüzemanyag (bioetanol és biodízel) adja, ám ez egészen biztosan az élelmiszerárak erőteljes emelkedésével járna. Ennek oka nemcsak a gabonafélék megugró felvásárlási ára, hanem az is, hogy számos, etanol-alapanyagnak számító növényi kultúra tönkreteszi a termőföldet. E növények termesztése annyi műtrágyát és növényvédőszert igényel, amennyi óhatatlanul elsavanyítja a földet, ráadásul számos állati és növényi kultúrára káros hatással van. Vagyis a tanulmányírók szerint az etanoltermelés erőltetése nagyobb kárt okoz, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozók alkalmazása.
Miből készül?
A bioetanol növényekből készített alkohol, amely
üzemanyagként is felhasználható. Brazíliában már évtizedek óta
használják autók hajtására, és a dél-amerikai országban szinte minden
benzinkútnál mintegy 30 százalékkal olcsóbban kapható, mint a benzin.
A
brazil bioetanol-termelés alapanyaga főleg cukornád és szója, Európában
és az USA-ban pedig kukorica, szója, cukorrépa, búza és burgonya.
A
biodízel is zöldüzemanyagnak számít, ám közel sem olyan elterjedt, mint
az etanol. A legnagyobb mennyiségben Délkelet-Ázsiában gyártják
pálmaolajból (exportra), a mérsékelt égövi országokban pedig főleg
repcéből és napraforgóból állítják elő.
Autó és környezet
De az üzlet az üzlet, ezért egyre több országban térnek rá az etanoltermelésre alkalmas növények termesztésére. Dél-Amerikában fokozódik az esőerdők kiirtása, mert az így felszabadult területeken cukornádat és szóját termesztenek, Délkelet-Ázsiában pedig olajpálmamezők váltják fel a dzsungelt. Az őshonos fauna és flóra kiirtása mellett az is komoly gondot jelent, hogy ezek az ültetvények sokkal kevesebb szén-dioxidot nyelnek el, mint korábban a dzsungel.
Európában is mind nagyobb terülteken termelnek energianövényeket. A német mezőgazdasági vállalkozóknak például több mint 10 százaléka állt át erre az üzletágra, és Magyarországon is jó üzletnek számít e növénykultúrákkal foglalkozni.
Uniós támogatás
Ám még ennél is jobb üzlet bioüzemanyagot gyártani, ugyanis többszörös támogatást élvez az Európai Unióban: a növénytermesztők az agrártárcáktól kapnak pluszpénzt, a fogyasztók a kisebb jövedéki adónak örülhetnek, az üzemanyagot gyártók pedig környezetvédelmi támogatást kapnak.
Mindennek elsősorban nem környezetvédelmi, hanem politikai oka van. Az EU korábbi tervei szerint 2010-től kötelező lenne minden üzemanyaghoz 5,75 százalék bioüzemanyagot keverni, 2020-ra pedig a keverési aránynak el kellene érnie a 20 százalékot – bár a legújabb hírek szerint az unió most azt fontolgatja, mégsem vezeti be ezt a direktívát.
Ennek oka egyértelműen az, hogy egyre többen kongatják meg a vészharangot. Nemrégiben a Világbank is olyan jelentést adott ki, amely szerint a bioüzemanyagok erőltetett termelése és alkalmazása valóban élelmiszer-ellátási gondokhoz vezethet.
Etanol – másképpen
A bioetanol-gyártásnak eddig korlátot szabott a
felhasználható alapanyagok, például az étkezési célra is használt
cukornádból származó cukor és keményítő, vagy a takarmánykukorica
korlátozott mennyisége. A Japánban működő Innovatív Technológiák a
Földért Kutatóintézet (Research Institute of Innovative Technology for
the Earth, RITE) és a Honda közös kutatómunkával létrehozott egy új
etanol-előállítási technológiát, amelynek alapanyaga megújuló, növényi
eredetű erőforrás, a lágy biomassza, vagyis az emészthetetlen levelek
és növényi szárak, például a szalma. Az ebben található cellulózból is
nyerhető etanol, ám erre mostanáig nem létezett jól működő eljárás. A
RITE–Honda-folyamat egy különleges baktériumtörzs alkalmazásán alapul,
amely lehetővé teszi az eddig mezőgazdasági mellékterméknek számító
cellulóz hasznosítását. Az eljárás jelenleg kísérleti stádiumban van, s
egyelőre nincs hír arról, mikor válik alkalmassá a nagy volumenű
etanolgyártásra, mint ahogyan az sem tudható még, gazdaságosnak
bizonyul-e a jelenleg alkalmazott technológiákkal szemben.
