Élet-Stílus

Helsinki 1952: magyar aranyeső

Helsinki volt a nyári olimpiák sorában a tizenötödik. 1940-ben a város már egyszer megkapta a lehetőséget a játékok megszervezésére, de a II. világháború kitörése miatt az esemény elmaradt. Tizenkét évvel később sikerült megrendezni, viszont a hidegháború éreztette hatását a játékok alatt.

A „vasfüggöny” hatása úgy jelentkezett, hogy a Szovjetunió küldöttsége nem volt hajlandó egy helyen lakni az ,,imperialista” sportolókkal, így a szovjet csapat és az általa vezetett szocialista blokk egy másik olimpiai faluban foglalt helyet.

A legsikeresebb olimpia

Magyarország számára ez az olimpia különösen sikeres volt, 16 aranyérmünket csak a szovjetek (22 arany), és az USA csapata (40 arany) tudta felülmúlni, ez akkor a világ sajtójában óriási visszhangot keltett.

A szocialista országok körében elterjedt akkori értelmezések szerint ezzel – a sikerélményen túl – Magyarország egyszerre két irányban is bizonyított.

Egyfelől önmagának, hogy mennyivel hatékonyabb új, kommunista rendszere a régivel szemben, másfelől a szovjet hatalomnak, hogy törekvő és céltudatos követői vagyunk. A lángot a finnek legendás atlétája, Paavo Nurmi gyújtotta meg, majd az 1912-es olimpián három aranyérmet nyert Kolehmainen vitte fel a stadion 72,71 méteres tornyába. (A Järvinen torony nem véletlenül ilyen magas: névadója, Matti Järvinen 72,71 méteres eredménnyel nyerte a gerelyhajítást az 1932-es olimpián, a tornyot győzelme tiszteletére emelték.)

A megnyitót megzavarta egy fehér lepedőbe öltözött német hölgy, aki a díszemelvényről próbált békeszónoklatot intézni a sokasághoz, sikertelenül. Később derült ki , hogy korábban ideggyógyászati kezelésen esett át, a béke iránti elszánt lelkesedését ennek tudták be a szervezők.

A magyar csapat közel 200 főből állt, az első aranyra az ötödik napig kellett várni, amit Korondi Margit nyert felemás korláton. Őt követte Keleti Ágnes műszabadgyakorlatának győzelmével, majd Csermák József kalapácsvetésben. A húszéves tapolcai kőfejtőnek először sikerült a világon túldobni a hatvan méteres távot, így ez egyből olimpiai –és világcsúcs is lett. A Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István alkotta öttusa csapat is arannyal végzett, huszonnyolc év után először sikerült elragadni a bajnoki címet a svédektől ebben a számban.

Kötöttfogású birkózóink közül légsúlyban Hódos Imre, míg váltósúlyban Szilvásy Miklós lett bajnok. Az olimpián addig veretlen légsúlyú Hódos Imrének már az is elég volt az aranyéremhez, hogy csak pontozással kapjon ki, pusztán arra kellett vigyáznia, hogy ne kerüljön két vállra.

Takács Károly ismétlése


Takács Károly előre ivott a medve bőrére: bejött

Takács Károly előre ivott a medve bőrére: bejött

A céllövészeknél az a Takács Károly lett az első, akit a második világháború előtt egy hadgyakorlaton történt baleset kényszerített rá, hogy megtanuljon bal kézzel is lőni. Az 1948-as olimpiai sikere után most is megírta győzelmi beszédét még a torna előtt, és ez a módszer másodszor is gyümölcsözőnek bizonyult.

Az uszodában is zajlottak az események, ahol a magyar nők 4 aranyérmet szereztek. Ezzel az eredménnyel, a női úszás éremtáblázatán Magyarország végzett az első helyen. Szőke Katalin 100 méteres gyorsúszásban, Székely Éva 200 méteres mellúszásban, Gyenge Valéria 400 méteres gyorsúszásban lett aranyérmes, csakúgy, mint a 4×100 méteres gyorsváltó (Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin, Littomeritzky Mária). Eddig az olimpiáig a mellúszó számokban szabályosnak tekintették a mai pillangóúszásra emlékeztető úszótechnikát.

Ezt az úszástípust alkalmazva lett első helyezett Székely Éva, akit emiatt Pillangókisasszonyként is emlegettek a magyar csapatban és sportújságírásban. A következő olimpiától kezdve a pillangóúszás már önálló úszásnemként szerepelt. (Székely visszaemlékezéseiben írt arról, hogy győzelme után a rádióban saját szavaival mondott köszönetet a számára megírt szocialista formanyilatkozat felolvasása helyett, némi fejtörést okozva ezzel a magyar riporternek.) A vívásban szintén magyar arany, csapatban és egyéniben is. Egyéni bajnokunk Kovács Pál volt.

A legenda születése: az Aranycsapat

A legenda születése: az Aranycsapat


Aranycsapat itt, ott

Helsinkiben nyerte első nagy tornáját az Aranycsapat, az első mérkőzésükön 2-1-re verték Romániát. Mindezt 60 ezer néző előtt, ami az akkori olimpiai közönségrekord volt. Ezt követően Olaszország ellen 3:0, Törökország ellen 7:1 lett az eredmény. Ehhez hasonlóan nagy fölénnyel nyertünk Svédország ellen 6:0-ra. A döntőben Jugoszláviát vertük 2:0-ra, mindezt a 0:0-ás első félidő és egy Puskás által kihagyott tizenegyes után.

A legendás csapat tagjai Bozsik József, Budai II László, Buzánszky Jenő, Czibor Zoltán, Csordás Lajos, Dalnoki Jenő, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Kovács Imre, Lantos Mihály, Lóránt Gyula,Palotás Péter, Puskás Ferenc, Zakariás József voltak.

A foci mellett vízilabdacsapatunk mérkőzéseit is feszült figyelem követte, amit aztán a nagy öröm váltott fel az elért sikerek nyomán. Ugyanis Mexikót 13:4-re, Egyiptomot 9:0-ra, a Szovjetuniót 5:3-ra vertük. Csapatunk nagy meglepetésre a németeket is lemosta 9:1-re. Aztán két döntetlen, Hollandia ellen 4:4, Jugoszlávia ellen 2:2.

A befejezésnél sem Olaszország (7:2), sem az Egyesült Államok (4:0) nem tudott ellenállni, a magyar lendület őket is elsöpörte, bár a bajnoki címet a gólarány alapján kaptuk meg.
A csapat tagjai Jeney László, György Vizváry, Gyarmati Dezső, Hasznos István, Kárpáti György, Antal Róbert, Fabián Dezsö, Markovits Kálmán, Szittya Károly, Lemhényi Dezsö, Martin Miklós, Bolvári Antal, Szívós István voltak.

Helsinki utolsó magyar aranyérmét Papp László szerezte meg a dél-afrikai Schalkwyk legyőzésével, ezzel megismételve az 1948-as londoni győzelmét. Magyarország ezt követő győzelmi mámorában beadta pályázatát a következő olimpia rendezésére, budapesti helyszínnel, amit nem kapott meg.

Emil Zatopek három aranyérmet szerzett Helsinkiben

Emil Zátopek három aranyérmet szerzett Helsinkiben

Helsinkivel kapcsolatban meg kell még említenünk a cseh Emil Zátopek nevét, aki három aranyérmet szerzett. Először győzött 10.000 méteren, négy nappal később 5.000-en, majd indult élete első maratoni futóversenyén, amit szintén megnyert.

Egyes források szerint Zátopek sportpályafutása előtt a Bata cipőműveknél dolgozott, és kezdeti edzéseit – más cipője nem lévén – egy ottani gyártmányú fűzős, magas szárú bakancsban kezdte, ami maradandóan meghatározta későbbi jellegzetes futóstílusának kialakulását.

—-ÉREMTÁBLÁZAT—-

Helsinki 1952 – arany, ezüst, bronz:
1. Egyesült Államok 40, 19, 17
2. Szovjetunió 22, 30 , 19
3. Magyarország 16, 10, 16
4. Svédország 12, 13, 10
5. Olaszország 8, 9, 4
6. Csehszlovákia 7, 3, 3
7. Franciaország 6, 6, 6
8. Finnország 6, 3, 13
9. Ausztrália 6, 2, 3
10. Norvégia 3, 2, 0
11. Svájc 2, 6, 6
12. Dél-Afrika 2, 4, 4
13. Jamaica 2, 3, 0
14. Belgium 2, 2, 0
15. Dánia 2, 1, 3
16. Törökország 2, 0, 1
17. Japán 1, 6, 2
18. Nagy-Britannia 1, 2, 8
19. Argentína 1, 2, 2
20. Lengyelország 1, 2, 1
21. Kanada 1, 2, 0
Jugoszlávia 1, 2, 0
23. Románia 1, 1, 2
24. Brazília 1, 0, 2
Új-Zéland 1, 0, 2
26. India 1, 0, 1
27. Luxemburg 1, 0, 0
28. NSZK 0, 7, 17
29. Hollandia 0, 5, 0
30. Irán 0, 3, 4
31. Chile 0, 2, 0
32. Ausztria 0, 1, 1
Libanon 0, 1, 1
34. Írország 0, 1, 0
Mexikó 0, 1, 0
Spanyolország 0, 1, 0
37. Koreai Köztársaság 0, 0, 2
Trinidad és Tobago 0, 0, 2
Uruguay 0, 0, 2
40. Bulgária 0, 0, 1
Egyiptom 0, 0, 1
Portugália 0, 0, 1
Venezuela 0, 0, 1

Ajánlott videó

Olvasói sztorik