Üvegtigris 2 – A hat lúzer visszatér

A történet viszonylag egyszerű: hat főlúzer egy tóparti büfékocsi mellett igyekszik elütni az időt, és túlélni az általuk és a többi melléklúzer által kavart balhékat. Halványan felsejlik valami konfliktus is egy lakóparkról, amit a büfé helyén építene valami zsírgengszter, de nem különösebben határozza meg a filmet ez a vonal. A lényeg, hogy, hogyan lehet úgy átevezni az életen, hogy ne akarjunk különösebben semmit, és ezért ne is kelljen különösebben sokat tennünk.

Az örök nyár

Az Üvegtigris nagy erőssége a nyelvezete, a szlengre, argóra épülő kifordított poénok, párbeszédek a második részben is ülnek. A jelenetek jól felépítettek, csak ritkán válik kínossá egy-egy veszekedés, és természetesen most is, többször is hallható a kultikus izirájder öcsém sor.

Az Üvegtigris világában mindig nyár van. Nehéz is elképzelni, hogy mit csinálnak ezek a figurák télen. Lali a büfétulajdonos és Sanyi a szellemileg gyermekszinten megragadt segéde hol tölti a hideg hónapokat? Képi világában is a nyári tópart hangulatát teremti meg Vecsernyés János operatőr. Az mindenesetre nem lehetett egyszerű, hogy öt évvel az Üvegtigris után gyakorlatilag minden ugyanúgy néz ki, mintha csak tegnap ment volna le az előző vége főcím.

Rendezői széke ezúttal csak Rudolf Péternek volt. Kapitány Iván, az első rész társrendezője és operatőre a második részből már kimaradt, helyette ő a Kútfejek című gengsztervígjátékkal jelentkezik idén. Hiányát nem is különösebben érezni.

Babetta, tuba és orális szex

Az Üvegtigris 2-t, akárcsak az első részt is, a színészek és a karakterek viszik el a hátukon. A Rudolf Péter által megformált Lali köré felépített figurák közül talán Csuja Imre csokija a legszerethetőbb, aki babettáján ezúttal sörösrekesz-oldalkocsi nehezíti a parkolást, Gáspár Sándor alakította Róka ezúttal sem a ravaszságáról híres, a nagy csencselő most hamis forintért márkát szerez mit sem tudva az eurózónában történt változásokról. Reviczky Gábor Gaben szerepében egy beszédhibás szociológust szabadít Lalira, hogy befűzze a kislány tehetős mamáját. Szarvas József a tubás Cingárként úgy tűnik kitör a magányos lúzerek köréből és az előbbi jelzőt végképp elhagyva tandemén maga mögé ültet egy süket-néma szépséget. Sanyi, Lali idióta segédje pedig továbbra is a legboldogabb lelki szegények világában él. A képet árnyalja pár szerencsétlen rendőr, az orális szex titkába most beavatott vadász és pár japán turista.

A színészek közül egyedül talán Gesztesi Károly szerepe volt kidolgozatlanabb a fekete terepjárós gengszter szerepében. Már-már azt várja az ember, hogy akár egy Gálvölgyi Show-s hakniban megkérdezze, hogy „Gyúrunk vazze?”.

Sikerfilm saját zsebből

A film állami támogatás nélkül készült, így a producerek láthatóan rászorultak a Hollywoodban product placementnek nevezett termékelhelyezésre a filmben. A sör, és tejreklám azonban egyáltalán nem olyan zavaró, mint a rendszerváltás után készült filmek esetén. Szinte fel sem tűnik. Az a lényeg, hogy elkészült a film, ezután szinte biztosra vehetős a kaszálás a kasszáknál. Valószínűleg még az sem fogja majd vissza, hogy vélhetően a gyártás folyamán használt anyag kalózpéldányát már le lehet tölteni. Az összeesküvéselméletre fogékonyabbak szerint ez már a marketingháború része, ahogy szerintük a rossz minőségű Star Wars anyagokat is George Lucas tette elérhetővé. A lényeg a lényeg, egy jó magyar vígjáték készült, aminek jó esélye van arra, hogy ugyanakkora sikerfilmé váljon amekkora az első rész volt.

Ahogy azt Rudolf Péter is elmondta a sajtóvetítés előtt a kultművé váló Üvegtigris folyatásakor az volt a nagy szerencséjük, hogy egy olyan filmet kellett folytatniuk, amelynek nem igazán van szokásos értelemben vett története, így nem jelentett gondot felvenni a fonalat. A lényeg úgyis abban az Üvegtigris büfé-menedékhely körül kialakult kis világban rejlik, amit a mai Magyarországon ismert figurák népesítenek be, és ahová mi is szívesen beugranánk egy hubira és egy sörre.