A KDNP különlegességéről, a kereszténydemokrácia kihívásairól és az Európai Unió történetének legsikeresebb politikai konstrukciójáról is értekezett Semjén Zsolt kedden A kereszténydemokrata szellemiség a 20. században címmel rendezett konferencián. A KDNP elnöke szerint a pártja három szempontból is unikális szereplője a magyar politikai palettának:
- ez az egyetlen történelmi párt,
- az egyetlen világnézeti párt
- és az egyetlen keresztényszociális párt.
Ettől azonban még nekik is szembe kell nézniük azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a kereszténydemokrácia rendre szembetalálja magát: ha minden tekintetben következetesek a történelmi egyházak tanításához (olyan kérdésekben is, mint a magzati élet védelme), könnyen kisebbségbe kerülhetnek a társadalomban, és politikai tényező helyett hitbuzgalmi egyesületté válnak. Ha viszont kiszolgálják a közízlést, akkor egyre több kérdésben adják fel az egyházak társadalmi tanításának képviseletét, aminek végén a kereszténydemokrácia kiüresedik.
Ahogy Semjén fogalmazott, a Fidesz egy keresztény ihletettségű széles gyűjtőpárt, a KDNP pedig egy kifejezetten keresztény világnézeti párt, ők ketten pedig Magyaország és az Európai Unió történetének legsikeresebb politikai konstrukcióját alkotják, tekintve, hogy egymás után négyszer is kétharmadot szereztek a választásokon.
A Magyar Nemzet szemléje szerint Semjén arról is beszélt, hogy jobb- vagy baloldali párt-e KDNP. Egyetért azzal, hogy köznyelvi értelemben a jobboldalon helyezkedik el a párt, hiszen fontos számukra a tradicionális értékek védelme és vállalása. Ha viszont a szociális igazságosság koordináta-rendszerében keressük a párt helyét, akkor Semjén Zsolt szerint ki lehet mondani azt, hogy
a KDNP egy mérsékelten baloldali párt, mivel a munkát képviseli a tőkével szemben, míg más, hagyományosan baloldali pártok szélsőjobboldalinak számítanak a tőke melletti kiállásuk miatt.
Ejtett még szót az egyházak és a politikai pártok viszonyával kapcsolatban is. Itt elmondta, hogy a KDNP nem azt várja el, hogy az egyház álljon közel hozzájuk, hanem ők vállalják azt, hogy közel állnak az egyházhoz, mégpedig azért, mivel „vállalják az egyház tanításainak politikai képviseletét”.
