Ha nem győz Trump, baszhatjuk
– szaladt ki a rendszer elitjében tevékenykedők egyikének szájából háttérbeszélgetéseim egyikén. Némiképp fegyelmezettebb nyelvi kultúrát érvényesítve többen mondtak hasonlókat. Trump diadala erős érzelmi indulatokat keltett fideszes körökben, érezhető megkönnyebbülés, remény hatja át azóta az érintettek megszólalásait.
Ugyanakkor elsőre nehezen érthető, miért a régi-új elnök visszatérte jelent a támaszt a Fidesz-elit számára. Főként annak fényében, hogy Trumpot az emelte egyértelmű választói felhatalmazással hatalomra, ami a Fideszt leginkább kínozza: a gazdaság.
Idehaza korszakos inflációs sokkon vagyunk túl, csökken a GDP, a friss Eurostat-adatok szerint a magyarországi teljes munkaidős bruttó átlagkereset a második legkisebb az Európai Unióban, csupán Bulgáriát sikerül e tekintetben előzni. Mindeközben a Magyar Péter-kihívás a Medián adatai alapján félelmetes a kormányoldal számára, a közvélemény-kutató már világos Tisza-előnyt mér. De Magyarék erősödése akkor is veszély, ha a Fideszben nem hiszik el e mérések számait, s valóban úgy tudják, a kormányközeli intézetek eredményei az érvényesek.
Ha egydimenziós magyarázatokat keresünk, akkor aligha találunk megoldást a címben feltett kérdésre, mert a gazdasági, geostratégiai keretekben a mostani tudásokból nemigen következik, hogy a Fidesz magyarországi pozíciói automatikusan javulnak majd. Csakhogy a kortárs világ értelmezésében nem érdemes figyelmen kívül hagyni a személyiségek szerepét, a politikai karakterek milyenségét, s innen nézve reménykedhetnek a fordulatban. Csakhogy még ebben az esetben is ott marad a nagy kérdés: jól azonosítja-e ezúttal Orbán a problémát és annak lehetséges politikai megoldását?
