Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és több miniszter társaságában ünnepelte idén az amerikai nagykövetség az Egyesült Államok nemzeti ünnepét, a függetlenség napját. Beszédet mondott David Pressman amerikai nagykövet, amiből a 444.hu idézett részleteket a követség közleményére hivatkozva.
Pressman elmondta, hogy a Magyarországon töltött idő alatt megismerte „a magyar történelem nagyságát, a fékezhetetlen szellemet, és igen, a tragédiáit is. Egy olyan történelmet, amely a magyarokat – az amerikaiakhoz hasonlóan – arra késztet, hogy megbecsüljék a függetlenséget és kiálljanak mellette, valamint hogy harcoljanak érte. 1848-ban. 1956-ban. 1989-ben.”
Úgy folytatta, a szövetségek nem csökkentik, hanem garantálják az országok függetlenségét, és Amerika ereje nem csak a saját katonai erejükből fakad, hanem ezekből a demokratikus szövetségekből is. Szerinte a magyarok értik ezt, éppen ezért, 1999-ben Magyarországot befogadta a világ eddigi legerősebb szövetsége, a NATO. A magyar NATO csatlakozásra az Egyesült Államokban került sor, ahol Martonyi János akkori külügyminiszter a demokratikus értékekről beszélt Pressman elmondása szerint, és szavai szerint Magyarország sorsa az volt, hogy “újra csatlakozzon azokhoz, akikkel azonos értékeket, érdekeket és célokat vall.”
Martonyi akkor mondta, hogy
a múltban a magyarok gyakran panaszkodtak az elhagyatottságra, és arra, hogy egyedül kell küzdeniük. Ennek végre vége. Magyarország hazatért, újra családban vagyunk.
Pressman szerint ez igaz is volt, Magyarország a NATO család tagja, és a családok bonyolultak tudnak lenni, nem mindenki ért egyet mindenben. A családtagok néha nem értenek egyet, vitatkoznak vagy civakodnak. De ami összetartja a családokat, az erősebb, mint ami szétválasztja őket. És mindig a család az első. ”
Pressman végezetül erős üzenetet küldött a magyar kormánynak, ami így szólt:
„Az európai történelem egy egyedülállóan sorsdöntő pillanatában vagyunk, amikor Oroszország folytatja brutális agressziós háborúját Ukrajna ellen. Ilyenkor nincs helye a barátokkal folytatott politikai háborúknak. Valódi háború fenyegeti ugyanis azt a világrendet, amelynek védelmén a NATO oly sokáig dolgozott. Azt akarjuk, hogy ez a háború véget érjen. Békét akarunk. De ez csak akkor történik meg, ha az oroszok felhagynak az egyoldalú agresszióval és hazamennek.
A háborús pártokról, a háborúpárti országokról sőt a háborúpárti nagykövetekről (is) szóló zaj ellenére a lármázás valójában nem lehet politikai álláspont. Ahogyan a feltétel nélküli megbékélés sem.
Az Egyesült Államok talán minden eddiginél jobban összpontosít a Magyarországgal való kapcsolatára. Szorosan figyelemmel kísérjük, hogy Magyarország hogyan dönt.
Itt az ideje, hogy mindannyian, egységesen elismerjük a közös demokratikus értékeinket, az Oroszország által jelentett fenyegetést, valamint szövetségünk erejét. Védjük meg, erősítsük meg, bővítsük ezt a szövetséget! Egységünk nem aláássa függetlenségünket, hanem megvédi azt. Csak egy pillantást kell vetnünk a történelemre, hogy ezt megértsük.”
