„Lánc, lánc, élőlánc, elszakadt a cérna”– olvasható az egyik, kartonlapból készített transzparensen az Astoriánál. A transzparens mögött tanárjelöltek sorakoznak, negyed- és ötödévesek.
A transzparenst tartó Tóth Regina azt mondja, mindenképp tanítani szeretne, elhivatottságból, ebben nem köt kompromisszumot, ugyanakkor tart tőle, hogy a jelenlegi körülmények között hamar felőrli majd őt a rendszer.
„Máris felőrölt” – állapítja meg.
A várható egzisztenciális kilátásokat firtató kérdésemre azt mondja, az ösztöndíj mellett ma is vendéglátósként dolgozik, és valószínűleg folytatja ezt tanárként is.
Jobban keresek most, mint amikor majd tanár leszek
– érzékelteti a helyzetet.
„Elmehetnék HR-esnek barmilyen céghez, több nyelven beszélek, de én tanítani akarok” – teszi hozzá a negyedéves egyetetemi hallgató.
Varga Sára szintén tanári szakos hallgató, de azt mondja, már most pályaelhagyónak tekinti magát. Ha javulna a helyzet, megfontolná, hogy tanárként helyezkedjen el, de látva a szintén tanárként dolgozó szülei példájat, jelenleg nem vállalkozna erre.
Pedig már másodéves kora óta állásajánlatokkal bombázzák – állítja.
