Üldözés, gyűlölet, uralkodás címmel jelentetett meg hosszú elemzést Orbán Viktor miniszterelnök politikai stílusáról a német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerzője.
Az RTL.hu által idézett cikk induló gondolata szerint
Orbán Viktor magyar miniszterelnök úgy provokál, mint senki más Európában.
Orbán Viktor beszédstílusából kiindulva a FAZ azt írja, hogy már politikai pályafutása kezdetétől tanulmányozta, fejlesztette megszólalásait. A szerző szerint azóta meg is tanult pontosan beszélni. Ezért, amikor azt állítja, hogy félreérthetően használt olyan kifejezéseket mint a vegyes fajú, ahogy nemrég Bécsben állította, hogy megmagyarázza a tusványosi beszédét, akkor ezt nem lehet bevenni.
Beszédében nem egyszer, hanem négyszer használta a »vegyes fajú« kifejezést. Ez szándékos. Orbán szándékosan provokál, nem véletlenül. Ez része politikai stílusának: küzdelem a kompromisszum helyett, támadás a védekezés helyett, felfordulás a nyugalom helyett.
A nagyívű cikk egészen az 1989-es rendszerváltásig visszatekintve veszi végig azok a fontos sarokpontokat, amelyekkel Orbán Viktor mai rendszerének tényleges és retorikai kiépítéséhez vezettek.
A FAZ szerzője fontos pontnak tartja a 2002-es választást, amikor Orbán Viktor először és eddig egyetlen alkalommal veszítette el megszerzett a hatalmat, a baloldal került fölénybe. A cikk szerint ez a vereség sokkolta Orbánt, nyomot hagyott benne, a szerző idézi Orbán Viktor a Dísz téren, a támogatóinak tartott beszédét. Orbán ekkor egyebek mellett arról szónokolt, hogy „a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége.” Így folytatta: „Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem lehetünk, és nem is leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben.” A szerző úgy látja: Orbánt demokratikusan leszavazták, ő azonban még mindig úgy viselkedett, mintha az ő pártja lenne a magyar „mi” egyetlen igazi képviselője, a magyar „haza” képviselője.
Orbán gondolatmente azt is jelentette, hogy mindazok, akik a Fidesz ellen voltak, vagyis a többség, nem tartoztak a magyar „mi”-hez.
Orbán Viktor karrierjének ezen a döntő pontján pedig megmutatta, hogy nem igazán érdekli a demokratikus és békés folyamat. Számára minden harc volt, és ha vesztett, később kétszeresen is vissza kellett fizetnie ellenfelének. Így ahelyett, hogy nyilvánosan gratulált volna politikai riválisának a győzelemhez és elismerte volna saját hibáit, inkább egy »idegen hatalomhoz« hasonlította őt.
A Fidesz nyolc évig maradt ellenzékben, de alig négy év után történt valami: 2006-ban kiszivárgott a sajtóhoz Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, ami sokakat felháborított, tömeges tiltakozásokat vertek le erőszakkal, ez pedig újabb, még nagyobb tiltakozásokat váltott ki. Gyurcsány nem mondott le, és Orbán Viktor a biztos győzelem tudatában mindent előkészíthetett a döntő csatára: 2007-es tusnádfürdői beszéde után a Fidesz választási vereségeit firtató kérdésre úgy válaszolt:
Csak egyszer kell megnyernünk a választást, de akkor rendesen.
A FAZ szerint Orbán célja a kétharmados parlamenti többség megszerzése volt, ami lehetővé tette, hogy a Fidesz átalakítsa az alkotmányt és számos egyszerű törvényt úgynevezett sarkalatos törvénnyé minősítsen, amelyeket csak kétharmados többséggel lehet megváltoztatni.
A 2010-es győzelem után a Fidesz kétharmados többséget szerzett, és azonnal hozzálátott a korábbi években kidolgozott tervének megvalósításához. Több tucat alkotmánymódosítást fogadtak el vita nélkül, gyorsított eljárásban, és országszerte új állami tisztségeket töltöttek be
– áll a cikkben.
A Fidesz biztosítani akarta hatalmát a jövőre nézve, és ebben az első kormányzati ciklusban számos mélyreható döntést hozott, különösen a média, az igazságszolgáltatás és a parlament területén, végül olyan rendszert hoztak létre, amelyben az embereik akkor is kulcspozíciókban maradnak, ha őket leszavazzák.
Ennek megakadályozására átrajzolták a választási körzeteket, és új választási törvényt fogadtak el, írja a szerző, aki hozzáteszi: 2014-ben a Fidesz a választókerületekben a szavazatok 44 százalékát kapta, de így a közvetlen mandátumok 90 százalékát szerezte meg.
Ez volt az az év is, amikor Orbán Viktor, nem sokkal harmadik győzelme után, döntő beszédet mondott, ismét Tusnádfürdőn. Ez volt az a nagy port kavart beszéd, amelyben Orbán Viktor meghirdette a liberális demokrácia végét és a magyar állam átalakításával kapcsolatban az illiberális állam kifejezést használta.
A szerző úgy látja, Orbán az illiberális kifejezést egy másikra cserélte: a kereszténydemokrácia kifejezésre. Ez a Fidesz 2019-es pártkongresszusán történt, amelyen Orbán Viktor beszédet mondott:
Világpolgárság helyett hazafiak. Internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra.
A szerző, Wicke Becker értékelése szerint a nyelvezet, amelyet Orbán ebben a beszédben választott alig öt évvel az illiberális államról szóló beszéd után, sokat változott. Patetikusabbá, erőszakosabbá, sőt ellenségesebbé vált.
Felidézi, hogy a választások előtt és után Orbán Viktor több olyan beszédet mondott, amelyektől még a gyakorlott megfigyelőknek is elakadt a lélegzete. Például amikor azt mondta, hogy Brüsszel alkotmányos dzsihádot folytat Magyarország ellen és ott gyülekeznek Soros György ügynökei, akik Magyarország más ellenségeivel mind azon dolgoznak, hogy „a megszállást, Európa elárasztását természetes állapotként, megállíthatatlan történelmi szükségszerűségként fogadjuk el”.
Orbán mindig is arra használta a beszédeket, hogy ellenségképeket építsen fel. Ez azt is láthatóvá teszi, hogy kit nem tekint ellenségnek.
