Tavaly februárban Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára azzal lépett a nyilvánosság elé, hogy „megelégelték” lapunknak a kalocsai gyermekotthonban folyó súlyos visszaélésekről szóló cikksorozatát, és jogi elégtételt követelnek az Emmi Speciális Gyermekotthoni Központ, Általános Iskola és Szakiskola kalocsai gyermekotthona számára. A felperes, azaz a gyermekotthon keresetében 25 állításunkat sérelmezte, és a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt e közlések eltávolítását, elégtételt, bocsánatkérő közlemény közzétételét, valamint egymillió forintos sérelemdíj megfizetését kérte.
Az azóta megszűnt Emmi gyermekvédelmi intézményének keresetét a Fővárosi Ítélőtábla nemrég másodfokon, jogerősen is elutasította.
Még 2020 elején kereste meg lapunkat az intézmény két névtelenséget kérő alkalmazottja azt állítva, hogy tudomásuk van az otthonban folyó rendszeres bántalmazásokról. Elmondásuk alapján megkerestünk több egykori növendéket, akik megerősítették a dolgozók elmondását. Ezek alapján döbbenetes kép rajzolódott ki a duplarácsos ablakokkal zárt, börtönszerű intézmény életéről, ahol 10 és 18 év közötti, többnyire veszélyeztetett családból kiemelt, esetenként mentális zavarokkal küzdő, speciális nevelési igényű gyerekek élnek.
Az elmondások alapján bot és fogó is szerepelt a fegyelmező eszközök között. Forrásaink beszámoltak arról, hogy az intézet sportpályáján egy ízben „futóvadlövészetet” rendeztek: a gyerekekre lövöldöztek airsoft fegyverekkel (ezek maradandó sérüléseket nem, legfeljebb kisebb zúzódásokat okozhatnak). Némelyik növendéket az elmondások szerint azzal alázták, hogy négykézláb, kutya módra kellett a többiek előtt körben járnia és nyüszítenie; egy másikat azzal, hogy le kellett húznia a nevelő után a vécét.
A dolgozók szerint volt, akinek a fejét telefonkönyvvel ütötték, hogy ne maradjon nyoma, és az egyik gyereknek bottal törték el a bordáját. (Ezt a sértett kérdésünkre meg is erősítette.) A „sima” pofozás e beszámolók szerint mindennapos volt az intézményben, ahogy az is, hogy a fiúk egymás közti verekedéseit nemcsak eltűrik, hanem bátorítják egyes nevelők, az erősebbekkel megveretve a kisebb renitenskedőket.
A cikk megjelenése előtt megkerestük az otthon vezetőit, a területileg illetékes gyámügyi hivatalt, az otthonnal foglalkozó gyermekjogi képviselőt, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságot, valamint az intézmény fenntartóját, az Emmi Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságát (SZGYF), és megkérdeztük, tudnak-e ilyen visszaélésekről. Az intézmény igazgatója, Juhász Gábor írásos kérdésünkre nem felelt, és amikor telefonon hívtuk, lecsapta a kagylót. A gyámügyi hivatal, a gyermekjogi képviselő és a rendőrség is azt felelte, nem tudnak ilyen esetekről. Az SZGYF rövid formaszöveget küldött válaszul, melyben példaértékűnek minősítette az otthonban folyó gyermekvédelmi munkát.
Miközben anyagot gyűjtöttünk, beleütköztünk még egy sajátos körülménybe: a gyerekek hitoktatását és lelki gondozását az a Mészáros István prépost végezte, akikről a 444.hu 2020 nyarán megírta, hogy molesztálási botrányba keveredett. Az atya a riportsorozat szerint tíz évvel korábban egy papnövendéket zaklatott.
Erről is megkérdeztük az otthon dolgozóit, akik elmondták: konkrét molesztálásokról nincs tudomásuk, de az otthon melletti plébániára gyakran átjárnak a fiúk, ahol négyszemközt találkoznak a pappal; esetenként maga a lelkész kéri, hogy jöjjön át valamelyik fiú segíteni vagy beszélgetni. Bábel Balázs érsek nem tagadta, hogy volt ilyen ügye az atyának, ám az szerinte egy belső vizsgálattal megnyugtatóan lezárult. Mindez Bábel szerint nem vet fel nyugtalanító kérdéseket, hiszen megfogalmazása szerint „pedofília nem történt”. Az érsek a továbbiakban áthárította a felelősséget a gyermekotthonra, mondván: ők tudnak arról, hogy milyen munkát végez a prépost.
Ezek után sem a gyermekotthon igazgatója, sem az SZGYF nem válaszolt arra a kérdésünkre, nem találnak-e kivetnivalót abban, hogy Mészáros foglalkozik az otthonban élő fiatal fiúkkal. Megkerestük a lelkészt is, aki tisztázó interjút ígért, ám ezt az utolsó pillanatban lemondta; az ügyben további megkereséseinkre már semmilyen illetékes nem reagált. Ezt a történetet újabb riportban írtuk meg.
Cikkeink nyomán Szél Bernadett országgyűlési képviselő az ombudsmanhoz fordult, kérve, hogy a biztos folytasson le vizsgálatot a gyermekotthonban. Tavaly februárban az állampolgári jogok biztosa „a sajtóban megjelent információkra” hivatkozva előzetes bejelentés nélküli vizsgálatot indított a kalocsai intézményben, és ennek nyomán számos jogsértést állapított meg, amit a jelentésében rögzített. Néhány probléma, amit az ombudsman talált:
- a gyerekek nem kapnak megfelelő mennyiségű és minőségű ételt,
- a felszerelés hiányos, a gyerekek a kalocsai fegyházból kiszuperált vaságyakon alszanak,
- cigarettával jutalmazzák, illetve annak megvonásával büntetik a kiskorú növendékeket,
- az újonnan érkezőknek meg kell verekedniük a beilleszkedésért a felnőttek szeme láttára.
Miután ezeket is megírtuk, a cikkeinkben szereplő információk alapján Vadai Ágnes, a DK parlamenti képviselője írásbeli kérdéssel fordult Polt Péterhez, amit a legfőbb ügyész feljelentésként értékelt, és elrendelte a nyomozást. A vizsgálat azonban néhány hónap után lezárult azzal, hogy a rendőrség nem talált kiskorú sérelmére elkövetett erőszakra utaló bizonyítékokat. Ezek után Vadai újra Polt Péterhez fordult. Az ügyészség válaszul megállapította: a nyomozás a „bűncselekmény gyanújára utaló megállapítások konkrét ellenőrzését mellőzte.” Ezért tavaly augusztusban az ügyészség elrendelte a büntetőeljárás újbóli, minden részletre kiterjedő lefolytatását a kalocsai otthonban.
A lapunk elleni perben a felperes mind a bántalmazásokról, mind a lelkész tevékenységéről szóló beszámolókat kifogásolta, és a riportsorozat állításait a többi közt azzal próbálta cáfolni, hogy az otthon dolgozóit forrásvédelemre hivatkozva nem nevesítettük, így a beszámolóik szerinte nem hitelesek, nem bizonyítottak.
A törvényszék elsőfokú ítéletében elutasította az Emmi intézményének keresetét. A bíró az indoklásban megállapította, hogy lapunk részéről „nem történt valótlan tényközlés, illetve valótlan tények híresztelése sem.”
Az érintett gyermekek a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiként a felmerülő problémákat nehezebben tudják megfogalmazni és közvetíteni a nyilvánosság felé. Ebből eredően a sajtónak a megszokottnál fontosabb szerepe van abban, hogy a hozzá eljutott és a lehetséges mértékig kontrollált információkat követően tájékoztassa a közvéleményt a társadalom egyik legkiszolgáltatottabb csoportját érintő problémás esetekről. A gyermekotthonokban zajló bármilyen ügy, atrocitás, rendszerhiba a közügyek közé tartozik, azok megvitatását pedig magasabb szinten védi a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága
– áll az elsőfokú ítélet indoklásában.
A felperes fellebbezését kövezően a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyben hagyta, így az jogerőre emelkedett, fellebbezésnek helye nincs.
Az ítélőtábla kiemelte: „Az újságírónak jogában áll eltitkolni a forrásai kilétét, és ez a jog az újságíró és az információforrás között fennálló bizalmi viszonyt védi.” A másodfokú ítélet indokolása alapján bár a médiának számos esetben nincs vagy erősen korlátozott a lehetősége az információforrás jóhiszeműségének, a kiszivárogtatott információ valóságtartalmának az ellenőrzésére, „az adott esetben azonban erre sor került”, ezt igazolta a szerző az oknyomozást részletező tanúvallomása és az azzal összhangban álló okirati bizonyítékok sora.
A bíróság szerint lényeges, hogy lapunk „eleget tett annak az alapvető sajtóetikai elvárásnak is, hogy megkereste a «másik felet», lehetővé téve az ellentétes állítások kölcsönös ütköztetését, az eltérő vélemények egyidejű közlését.” A táblabíróság még azt is megjegyezte: a téma fontossága – annak tisztázása, hogy az állami ellátórendszerbe kényszerült gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez, egészséges felnőtté válásához szükséges feltételek mennyiben biztosítottak – „kritikus hangvételnek, éles bírálatnak is teret enged, ettől azonban az alperes tartózkodott”.
