Idézek: „Hú, baszd meg.”
Ezt mondtam, valóban.
Vasárnap éjjel kezdte így beszédét az aktivistái és támogatói előtt Józsefvárosban. És ez egy győztes beszéde volt.
Sok minden kavargott bennem akkor, azt fejezte ki ez a kezdés. A mi választókerületi eredményvárónkon a helyzethez képest jó volt a hangulat, a saját eredményeink jól alakultak, de az országos számok megütötték az embereket ott is. Egy idő után úgy éreztem, hogy át kell mennem a központi eredményváróra. Azt gondoltam, ha együtt csináltuk végig ezt a kampányt, akkor a Műjégpályán is együtt kell lennünk. Bizonyos dolgoknál ott kell lenni, át kell élni őket ahhoz, hogy reálisan lássuk, hogy mi történt, mi történik. Ott azonban már csak ketten voltunk a megválasztott képviselők közül Hadházy Ákossal, amikor Márki-Zay Péter felment a színpadra. A hangulat pedig elég apokaliptikus volt. Ezután indultam vissza a mi eredményvárónkra. A kocsiban kezdtem el felfogni, és talán feldolgozni, hogy mi van. Amikor visszaérve elkezdtem beszélni, ez a kezdés annak szólt, hogy el kéne magyaráznom, hogy mi van, és hogy ez mennyire nehéz. Az eredményt most sem tudom megmagyarázni, mert nagyon sok információt nem látunk. Morzsák vannak egyelőre, ezekből nem lehet összerakni a nagy megfejtést.
Most minden romokban, igaz?
A lelkek romokban vannak. Az ellenzék helyzete romokban.
Ön is?
Én ezt a mandátumot megkaptam, az a dolgom, hogy a következő négy évben képviseljem azokat a célokat, értékeket, amire vállalkoztam. Mert ezek az értékek léteznek. Sokkal nagyobb arányban, mint ez a választás azt mutatja. Az ügyeink nem kaptak teret a választás során, ez igaz. De társadalmi többsége van a legtöbb ügynek, amit vittünk: egészségügy, az oktatás rendbetétele, lakhatási válság.
A vasárnap este legerősebb üzenete mégis az volt, hogy elpártolt csaknem 900 ezer ember az ellenzéktől, nem?
Óva intenék attól, hogy pár nappal a választás után érzelemből mondjuk meg, hogy mi történt. Kell érzelem és gyászmunka ahhoz, hogy jobban csináljuk. Nagy hiba, hogy kezd az a hangulat kialakulni, hogy átesünk a másik oldalra, és azt mondjuk, hogy az összefogás semmit nem segít. Az összefogás nem megoldás, hanem eszköz. 2019 után sokan elhitték, hogy csak össze kell fogni, és máris nyertünk.
Csakhogy ez a politikai konstrukció nincs megtöltve tartalommal, nincsenek megszólítva azok a társadalmi csoportok, amelyekkel többséget tudunk csinálni. Személyesen megszólítva, nem csak a Facebookon vagy az ATV-ben. És ha ez nincs, akkor nem ér semmit az összefogás. De állítom, hogy nem a koncepció a hibás.
És még valami: minden tiszteletem azoké, akik elmentek szavazatot számolni, de hibás azokból a szavazóköri élményekből kiindulva általános következtetést levonni.
Ami többeknél úgy hangzik, hogy a fogatlan, félanalfabéta, „agymosott” embereknek úgy kellett megmutatni, hogyan kell a Fideszre húzni.
Ennél is nagyobb hiba, ha elkezdjük azt a mucsázást, hogy a buta vidéki szavazók, azt se tudták, mit akarnak. Mert tudták, mit akartak. Abból az információtömegből, ami rendelkezésükre állt, valószínűleg helyes döntést hoztak.
Mi azt kértük, hogy legyetek erkölcsileg jók, legyetek a nyugattal, és aki nem velünk van, az rossz ember. A Fidesz meg azt kérdezte: hagyod-e, hogy meghaljon a gyereked? Ami hamis dilemma, de sokkal erősebb kérdés. És a választók erre válaszoltak.
Maradjunk még az eltűnt ellenzéki szavazóknál: ők vajon mikor vették a kalapjukat? A 2019-es önkormányzati választáson úgy tűnt, működik az átszavazás, 2020-ban a dunaújvárosi időközi választáson is működött a modell, két év múlva pedig már nem. Mi történt közben?
Alapkérdés, hogy mikor történt ez a valami. Lehet, hogy voltak olyanok, akik úgy éreztek az előválasztás után, hogy kigolyózták őket, amikor nem az ő jelöltjük nyert. Az is lehet, hogy a végén történt valami, én egyébként egyelőre inkább erre hajlok. Az utolsó hetet ugyanis úgy megnyerte a Fidesz, ahogyan utolsó hetet még senki sem Magyarországon. Az utolsó héten már nem az volt a választás tétje, amiről az elmúlt három év szólt, azaz a kormány teljesítménye. Mondok egy személyes példát. Volt egy bácsi, akihez odamentünk az utcán, tudtuk róla, hogy 1990 óta MSZP-szavazó, ő mondta azt, hogy az ellenzék vért akar, ő viszont nem. Mondtuk, hogy dehogy akarunk mi vért, ő meg, hogy de, neki mondta a szomszédja, látta a tévében. Egyelőre nem is szeretnék továbbmenni, a szavazóköri adatok alapos és rendszeres végignézése nélkül nagy megfejtést nem adhatunk a vereségre.
A saját nagy megfejtésével még a választás estéjén előállt a Jobbik és a DK, szerintük Márki-Zay lékelte meg az ellenzék hajóját. Szerinte viszont a Gyurcsány-faktor a hibás, és a kormánypropaganda. Ezek közül ön mire tesz?
Én nagyon köszönöm Karácsony Gergelynek és Donáth Annának, hogy ott voltak vasárnap este a Műjégpályán.
Karácsonyt ki is felejtettem. Neki azt róják fel, hozzásegítette Márki-Zayt, hogy miniszterelnök-jelölt legyen, amikor visszalépett a javára ősszel.
Ez is egy állítás, de nem szeretnék belemenni ebbe a meccsbe. Engem ez nem érdekel.
Ha már meccs: úgy néz ki a helyzet, mint amikor egy focicsapatot laposra vernek. Mondjuk, mint a jugoszlávok minket ’97-ben, 12-1-re. Nem lett volna fura, ha a szövetségi kapitány akkor nem mond le, és azzal áll elő, hogy alapvetően jól csináltuk, és legközelebb még jobban fogjuk, csak megtöltjük tartalommal a taktikát? Mert az ellenzék mintha erre hajtana most. Tóth Bertalan MSZP-elnök szerint fel sem merült, hogy a pártelnökök felajánlják a lemondásukat az ellenzék számára katasztrofális eredmény után.
Felelősnek kell lennie, és kell hogy legyen következménye annak, ami történt. A pártvezetőknek van felelősségük abban, ahova eljutottak ezek a pártok, és tényleg ne legyünk következmények nélküli ország. De anélkül nem akarom elkezdeni magyarázni, hogy ki volt a hülye, hogy látnám a pontos eredményeket.
Márki-Zay Péter hozott szavazatot vagy vitt?
Ez után az eredmény után nehéz azt mondani, hogy hozott, de mással sem biztos, hogy jobban sikerült volna. Ha ugyanis igaz, hogy a háború vitt el mindent, akkor nem lehet az ő nyakába varrni az egészet.
Mégis ő mondta a Partizánban azt a mondatot, amire mindent felfűzött a Fidesz háborúügyben.
Nem a rossz mondat számított annyira, inkább a karakter.
Márki-Zaynak ez a harcos, sokat beszélő, nagy igazságokat kimondó karaktere nem illett a pillanathoz, amikor az emberek békére vágytak.
De nem látom azt, hogy Márki-Zay annyit vitt volna, mint amennyit a DK vagy a Jobbik neki tulajdonít. Kollektív felelősség van. Az elmúlt négy év politizálása arról szólt, hogy az volt a baj 2018-ban, hogy nem volt összefogás. Most ennél sokkal mélyebb és strukturálisabb hibákat kell feltárnunk ahhoz, hogy visszahozzuk annak az ellenzéki politizálásnak az esélyeit Magyarországon, mely a közös ügyeinkről szól. Ha belemegyünk abba, hogy a Józsi és a Béla milyen hülye, ez nem fog menni.
Azt viszont ki kellene mondani tisztán, röviden és érthetően, hogy mi volt a hiba, mik a vakfoltok, nem?
Ez igaz. Azt azért lehet látni, hogy hol vesztettünk szavazókat. És itt főleg azokról a Jobbik-szavazókról beszélek, akik MSZP-sek voltak még 2006-ban is. Azok a szavazók, akik alacsonyabb végzettségűek, rosszabb lakhatási körülmények közt élnek, nagyvárosban, megyeszékhelyen, esetleg a fővárosban. Nekem egyelőre ez csak a megérzésem, és látunk is ilyen jeleket, de ha ez tényleg így van, akkor szépen látni, hogy melyek azok a problémák, amelyek mentén megszólítható ez a csoport. Azt viszont tényleg be kell vallanunk, hogy elrontottuk ezt a kampányt.
Megbuktatták Márki-Zayt? Mi még januárban írtunk róla, hogy mennyi gondja van az ellenzéki kampánynak, és hogy a DK és a Jobbik mennyire nem „lelkesedik” érte, úgy értve: húzódoznak beállni mögé, ami a kampány lassú indulásának az egyik oka lehetett.
Ilyen mélységekben én nem láttam bele a folyamatokba. Független jelölt vagyok, aki a Párbeszéd frakciójába ül majd be. Én is pletykákból tájékozódom.
És a pletykák miről szóltak?
Azok alapján sem gondolom, hogy ez történt volna. A gond inkább az volt, hogy strukturálisan túl sok lába volt ennek a kampánynak. Volt egy miniszterelnök, volt neki egy kampánycsapata, volt egy központi kampánycsapat, volt a pártoknak külön kampánycsapata, és voltak a helyi kampányok. Ezek közt sok esetben nem volt meg a bizalom. Az egyik azt gondolta, hogy jobban tudja, mint a másik, mert mondjuk az előválasztáson ő nyert, ezért sokszor nem mentek át információk, és sokszor kérdőjeleződtek meg olyan döntések, több szinten is, amelyek már megszülettek. Ám ezeknek a döntéseknek akkor sem kellett volna megkérdőjeleződniük, ha esetleg rosszak, mert egy kampányban menni kell előre, szükség van a sebességre. De ez inkább a struktúrából fakadt, és nem szándékos elem volt, vagy a megbuktatása bárkinek. A jó kampány 70 százalékban strukturális kérdés, és csupán 30 százalékban tartalmi.
Volt-e értelme az összefogásnak?
Volt.
Mi?
Az összefogásnak nincs alternatívája.
Lesz még egyszer előválasztás Magyarországon?
Kell lennie. Ha nem lett volna előválasztás, akkor mi most nem beszélgetünk.
Önnek végül is jó lett, ez igaz.
Azt akartam mondani ezzel, hogyha nem az előválasztás győztesei indultak volna április 3-án, hanem ez alkuk alapján dől ez el, akkor még ennyi mandátumunk sem lenne.
Mit gondol azokról a közvélemény-kutatásokról, amelyekre súlyos milliókat költöttek az ellenzéki pártok javarészt közpénzből, például olyanokra, amelyek azt mérték meg, hogy az előválasztáson – vagy később a billegőnek nevezett körzetekben – mennyire vezet a jelöltjük a riválissal szemben?
Az egyéni körzeti kutatás halott műfaj, eddig is ezt gondoltam róla. Ahogy azt se gondolom, hogy a Facebook-posztokban és piaci találkozásokon kell politikát csinálni.
Mennyi értelme a Facebook-politizálásnak? Ebbe is öntötték a pénzt, most is, az előválasztáson is.
Semmi értelme. Vagy inkább azt mondanám, hogy ezek eszközök, de nem csodatevő megoldások. Nekem is van Facebook-oldalam, de azt sose gondoltam, hogy amit kiposztolok, az a választókerületi szavazókhoz el is jut. Az e-mail-kontaktoknak, telefonálásoknak már sokkal több értelme van, ahogy a célzott hirdetéseknek is.
Az MSZP, a Párbeszéd és az LMP kis párt, nincs mögöttük komoly társadalmi támogatottság, viszont frakciójuk lesz a parlamentben. Most úgy tűnik, hogy a Jobbik alól is kiment a támogatóinak a jelentős része. Van értelme, jövője ezeknek a szereplőknek?
Van értelme, de csak közösen.
Miközben több irányba mennek egyszerre?
Ezt gyakorolni kell. Hat pártnak nem lehet hat országos szervezetet építeni. Lehet, érdemes lenne ezt leosztani regionálisan. Két év múlva úgyis önkormányzati választások jönnek, ezek a pártok úgyis együtt fognak működni. Én továbbra is úgy látom, hogy nincs alternatívája az együttműködésnek.
Egyetért azzal, hogy vasárnap éjjel Márki-Zayból politikai hulla lett?
A magyar politikában nem tud senki látványosan megbukni. Ami az egymásra mutogatással elkezdődött, abból a folyamatból tömbösödés lehet. És Márki-Zay körül is kialakulhat valami.
Az jó lenne?
Lényegtelen. Hogy lesz-e 8-9 párt Magyarországon, teljesen lényegtelen. Nincs alternatívája az együttműködésnek. Ezek a kis, 7-9-11 fős frakciók magukban nem sokat érnek.
A választás másnapján Róna Dániel publikált nálunk egy cikket, amelyben amellett érvelt, hogy valójában a legélesebb törésvonal az ellenzék és a kormánypárti tömb között ma már nem elsősorban világnézeti vagy kulturális, hanem anyagi, szociális alapú: minél jobb lakhatási, anyagi körülmények közt él valaki, annál valószínűbben szavaz ellenzékre, a Fidesz pedig a rosszabb anyagi helyzetűek között tarolhatott. A saját körzetében tapasztalt ilyet?
Ez nem magyar sajátosság, hanem világtrend. Csehországban a kalózpárt szénné nyeri magát Prágában, de közben vidéken 4-5 százalékokat ér el. Vagy ott a szlovák példa, ahol a Progresszív Szlovákia szerez egy főpolgármesteri címet, majd vidéken lényegében megbukik az országgyűlési választáson. Hasonló a helyzet Amerikában.
Nálunk az történt, hogy éppen azt a két önkormányzati körzetet vesztettük el, amelyben a legszegényebbek élnek. A panelkörzeteket viszont megnyertük.
Abban a két önkormányzati körzetben, ahol vesztettünk, azt láttam – például az Illés utcában –, hogy ugyanazok a kocsik jönnek sorban, akár egy órán belül többször, tele emberekkel. A fideszesek pedig kinn álltak a mappáikkal, telefonálgattak, majd megint megjelent egy kocsi tele emberekkel, akik mennének szavazni. Ez a Diószeghy, Illés és Dankó utca környéke, és a Kálvária téré. Ez Budapest egyik legszegényebb környéke, nehéz sorsú emberek közege.
Azt mondta, hogy a panelkörzeteket hozták. Miközben az látszik, hogy a baloldal ezeken a részeken nagyot gyengült a pesti oldalon. Józsefvárosban mi volt másképpen?
Sokat hangsúlyoztam, hogy helyi jelölt vagyok, itt nőttem fel. Ha helyi problémákról beszéltem, mint például a köztisztaság, a hajléktalanellátás, akkor jó volt, hogy úgy tudtam ezeket mondani, hogy én is járok a Dankó utcában, én is látom ezt. Hihetőbbek lettek az üzenetek így, hiteles voltam abban, hogy ugyanazt élem át, mint a választók. És a terepmunka, a Szikra aktivistái, a közvetlen, személyes kapcsolatok sokasága is fontos volt.
Ez lehet egy általános, országos ajánlat is? Nem kell ide populizmus, csak terepmunka, személyes bevonás, utcai jelenlét?
Nem. Amit mi megcsináltunk Józsefvárosban, Ferencvárosban, az egy az egyben nem vihető át egy Borsod megyei faluba természetesen. Budapesten kisebb az emberek függősége az államtól, az önkormányzatoktól, a NER-es cégektől.
Amit én csináltam, az megyeszékhelyen még működik, nagyvárosi szinten talán működik, de kisvárosi, falusi szinten nem.
Ott nem lehet olyan terepmunkát végezni, amivel azt a függőségi viszonyt, ami 12 év alatt kiépült, meg lehetne változtatni. Egyelőre nem tudom, hogy azon a szinten mit lehet tenni. Ott ez a demokrácia nevű dolog nem jelent szinte semmit, mert egyszerűen nincs. Egyrészt azért, mert soha semmit nem kaptak az államtól, az állami szolgáltatások soha nem értek el oda, ezért lényegtelen is, hogy ki birtokolja azokat. És ott nem is tudnak arról, hogy lehet másra is szavazni, mint a Fidesz, mert nincsenek jelen ellenzéki pártok. Hogy ez ténylegesen megváltozzon, az olyan terepmunkát igényelne, aminek én esélyét sem látom ebben az ellenzékben és ebben az országban ilyen függőségi viszonyok mellett. Javítok: bármilyen ellenzékben. Ahhoz oda kellene költözni tucatnyi embernek ezekbe a falvakba, de ez nem reális.
Tanácstalan?
Az vagyok, persze. Hogyne lennék az? De aki három nappal egy ilyen vereség után tuti tippeket kezd osztogatni, az kuruzsló.
A 900 ezer szavazó, aki elpártolt, visszahozható-e?
Igen.
Önöknél viszont a Jobbik-szavazók, úgy tűnik, hogy nagyjából megvoltak, Dúró Dóra például messze elmaradt a négy évvel ezelőtti, még jobbikosként elért eredményétől.
Nincs ebben titok, a válasz szerintem egyértelmű és egyszerű: Budapest. Illetve a terepmunka és az elérés. Hogy tudtunk olyan üzenetet mondani, ami miatt ránk szavaztak a helyiek.
Kampányának sikere alapvetően köszönhető a Szikra Mozgalomnak és az aktivistáiknak. Van ambíciójuk nőni, terjeszkedni, esetleg ki is lépni Budapestről?
Nincs más lehetőségünk, és szerencsére van érdeklődés. Dolgoznunk kell ezen, de pártot nem akarunk alapítani, mert nincs szükség egy 18. ellenzéki pártra. Utcai politizálás, közösségszervezés: ezen az úton tudunk továbbhaladni.
A Szikra egy balos, főleg fiatalokból álló csoport, amelyik elkötelezett amellett, hogy a nehéz sorsú emberek életkörülményeit javítsák.
Ehhez még a rendszerkritikus és a zöld jelzőt tenném hozzá. És vannak 40-50 évesek is a mozgalomban, amelyben én egyébként nem is vagyok vezető tag.
Várja a parlamentet?
Nem.
Nem azért indult, hogy bekerüljön?
Egyetértek Hadházy Ákossal, aki szerint a parlamenti munka kiüresedett. Van azonban olyan része, ami inspirál: helyi problémák megoldása, helyi közösségek fejlesztése, megszervezése, helyi érdekek képviselete. A VIII. és a IX. kerületben tényleg sok ügy van.
Nem várja, de beül.
Igen.
Ez ellentmondás, nem?
Erre vállalkoztam, a parlamenti munkára. Ezt akarták a választók. Kétszer is, az előválasztással együtt. A képviselő munkát várom, azt már kevéssé, hogy bizottsági üléseken ücsörögjek.
Kisebbség: ezzel a szóval barátkozik most az ellenzéki világ jó része. Merthogy az elmúlt években az volt a felállás, hogy a Fidesz volt a legnagyobb kisebbség, könnyedén nyerte a választásokat, de nem volt többsége a társadalomban, az ellenzéki szavazóknak az lehetett a vigaszuk, hogy bár sok mindenben nem értenek egyet egymással, de abban mégis többséget alkotnak, hogy szerintük nem jó a Fidesz. A választási eredmény szerint azonban vasárnap óta ez már nincs így.
Három héttel korábban és hárommal később sem ez lett volna az eredmény. Nincsenek kevesebben az ellenzékiek, csak nem sikerült őket elvinni. Az oktatás vagy az egészségügy kérdésében többsége van annak, amit mi képviselünk. Olyan helyi ügyeknél is a többséget képviseljük, mint a Balaton, a Fertő tó.
Simán nyert ezeken a helyeken is a Fidesz.
Nem az volt a kérdés a választáson, hogy jobb oktatást akarunk-e, vagy hogy jobb egészségügyet. Hanem az, hogy akarunk-e háborút vagy sem. És ez több ember kérdése volt, mint ahány szavazója a Fidesznek van.
